Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Történettudomány - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban II.

184 NÁDOR TAMÁS „Emlékszem, szép nyári napsütés volt, szeptember körül lehetett. Jöttem le az Eötvös-kollégiumból, valami iratokért és egyúttal hoztam levelet Kodályéknak Keresztury Dezsőéktől, Marikától, afeleségtől, mert ő jó viszonyban volt Emma nénivel. Ezért őt kerestem. Amikor kijött a Surányi úti házból, bemutatkoztam, átadtam a levelet és el akartam menni. Rámförmedt: Hát miaz, már el is megy, és a Kodályt nem is akarja látni? Sohasem felejtem el, annyira érdekes volt, ahogy a férjét így mondta: „A Kodály". Bementem, beszélgettünk. Érdeklődött Kereszturyékfelől. A Kodolányilevél dátumát még egy adattal pontosítani tudom: az Atheneum kiadásában megjelent 3 regényének „Ormánság" címmel megjelent kötetét Kodolányi nekem így dedikálta: „Harcos Ottónak a tatárjárás végén, az Von den in der Abteilung für Neuzeitliche Geschichte des Janus-Pannonius-Museums aufbewahrten Tondokumenten werden in dieser Studie drei solche vorgestellt, die das Leben und Schaffen vor kurzem gestorbener, berühmter Pécser Persönlichkeiten in Erinnerung rufen. Das erste ist eigentlich ein doppelportrait, da durch die Worte von Camillo Reuter die Figur seines Vaters, des Medizinprofessors Dr. Camillo Reuter lebendig wird, die eng mit der Geschichte von Pécs, vom Mecsek-Verein und von mehreren Kunst- und Bildungsinstituten verbunden ist. Auch das Leben von Camillo Reuter selbst ist nicht weniger interessant, da er die sich bei seiner Arbeit als Forstingenieur häufig ergebenden Geländefahrten auch dazu benutzte, durch die Sammlung der Ortsnamen deren Datenbank im Komitat Baranya zu gründen. — Im zweiten Teil der Studie werden Dr. Lajos Karls Worte veröffentlicht. Aus seinen 1970 und 1986 új katasztrófa előestéjén, sok jókívánsággal, barátsággal. Pécs, 1945. október 20. Kodolányi János." — Node már éppen elegen szóltak rólam, s e bemutatásokból, megjegyzésekből valami halvány kép azért csak kialakulhat rólam. Addig, amíg hunyorgó kis csillaglegendává nem halványulokén is a pécsi égbolton."—fejezte be magnetofonszalagra rögzített visszaemlékezését Harcos Ottó 1989. július 6-án. Nem telt bele egy esztendő és az 1990 nagypéntekjén elhunyt Harcos Ottót már nekrológ búcsúztatta: „Az új világot, amelytől eszméinek érvényre juttatását várta — amelyekért annyi megaláztatásban és meghurcoltatásban volt része —, még megérte. A választást követő héten szólította őt magához az Úr."

40 fixierten Erinnerungen lernen wir zwei parallell laufende Seiten seines Lebens kennen: die des Buchhändlers und die des für die Bühne begeisterten Komponisten. Zugleich erhalten wir ein authentisches Bild über das Gesellschaftsleben des zitgenössischen Pécs. — Als Dritter teilt uns der Lehrer Dr. Ottó Harcos seine Erinnerungen mit, der unter den Pécsem vor allem durch seine literarischen Äusserungen bekannt war. Diesmal erzählt er über seine vielfältige Tätigkeit; über Treffen mit berühmten Schriftstellern, über die Redaktion der Schulzeitung und die Erscheinung eines selbständigen Gedichtbandes und über seine Teilnahme am literarischen Leben von Pécs hin bis zur Veröffentlichung einer fabrikgeschichtlichen Monographie, unsere Kenntnisse über das alte Pécs mit zahlreichen wertvollen, neuen Dokumenten bereicherend. „Ein Museum zum Hören" Tondokumente im Janus-Pannonius-Museum HL Tamás NÁDOR 40 Dr. Harcos Ottó (1921—1990). Dunántúli Napló, 1990. ápr. 17.