Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Régészet - Tóth Endre: A Quinque Basilicae – Quinque Ecclesiae helynevek lokalizálásához és értelmezéséhez

QUINQUE BASILICAE — QUINQUE ECCLESIAE HELYNEVEK 105 István többi, püspökséget alapító oklevelét. A veszprémi kivételével ezt nem tehetjük meg, és ez kevés arra, hogy általánosítható jellemzőket állapítsunk meg. A pécsi alapítólevél két különlegessége a püspöki székhely és a székesegyház titulusa megnevezésének hiánya és az idézett mondatrész apüspökség elnevezéséről. E két jellegzetesség azonban nem független egymástól. Szokatlan, mondhatni értelmetlen ugyanis a qui vocabitur... mellékmondat: a püspököt, a püspökséget a székhelyéről nevezik meg. Ezt szükségtelen külön hangsúlyozni. Ilyenformán a veszprémi alapítólevélben sem említik. Ez akkor is így van, ha a püspökséget az országról (mert csak egy püspökség van) vagy országrészről nevezik meg, mint Erdély esetében. A kifejezett elnevezésre csak akkor van szükség, ha az alapítólevél tárgyaló részében nincs szó a székesegyházról, a püspöki székhelyről. A pécsi alapítólevélből ezek valóban hiányoznak. Miért? Azért, mert az alapítólevélben eredetileg sem volt olvasható, vagy mert az átírandó oklevélből hiányzott vagy valamilyen okból kihagyták? Ebben az esetben valóban szükséges volt magát a püspökséget megnevezni, hogy tudni lehessen: a határleírás milyen igazgatási egységre vonatkozik. Kérdés tehát, hogy az alapító oklevélből a püspöki székhely, székesegyház megnevezése eredetileg is hiányzott-e, vagy csak az átírt oklevélből, amelybe ezért kellett betoldani a mellékmondatot a püspökség nevével? Ha egyáltalán lehetséges, hogy az eredeti alapító oklevélből valami miatt hiányozzon a székhely, amely az egyházmegye, a püspök nevét adta, akkor valamilyen módon meg kellett nevezni az egyházmegyét: a qui vocabitur-пдк csak ebben az esetben tulajdoníthatunk Szent István korára hitelességet. Amennyiben az alapítólevélben szerepelt a püspöki székhely, akkor a qui vocabiturnak aligha lehet értelme az eredeti oklevélben, tehát interpolatio-nak kellene minősíteni: ez esetben a püspökség és Pécs latin nevének kutatásában nincs jelentősége, nem is használható fel. Mégis, a pécsi székesegyház alapítása támogatni látszik azt a lehetőséget, hogy az alapítólevélből a püspöki székhely és székesegyház neve még hiányzott. Tudjuk, hogy a székesegyházat Péter apostol tiszteletére Péter király építette: ezért lehetséges, hogy a püspökség alapításakor a székhely valóban még nem volt kijelölve, így a qui vocabitur hiteles lehet Szent István korára. Az alapításkor a püspökségnek még nem volt székhelye, hanem az első püspök ideiglenesen más egyházi intézményben székelt, például a pécsváradi apátságban.

30 A kérdések tisztázásához — aligha reménykedve az egyértelmű megoldásban — szükséges Szent István alapítóleveleinek további vizsgálata. Pécs latin nevének értelmezéséhez azonban fel tudjuk használni a magyarországi latin névhasználat tapasztalatait is. A latin nyelvű helynévhasználat három jói elkülöníthető csoportra oszlik. Az elsőbe azok a magyar, szláv vagy egyéb eredetű helységnevek tartoznak, amelyeket egyszerű módon latinosítottak: ezek csupán latin melléknévképzős alakok. Ilyenek apüspökségek, apátságok nevei: Jauriensis, Wesprimiensis, Agriensis. Ezeket a neveket, mivel érthetetlenek voltak, nem tudták latinra fordítani. Ha értették volna, lefordítják: a nevek második csoportjába azok a helységnevek tartoznak, amelyek magyar neve érthető és lefordítható volt. Ezeket általában le is fordították, akár országrész; akár kisebb vagy nagyobb településről van szó: Trassylvania, Ultrasylvania, Alba Regia, Castrum Ferreum, Novum Castrum, Quintum Forum, Villa Sancti Regis stb. A harmadik csoportba csak néhány olyan helységnév sorolható, amelyeknek a magyar mellett más nyelvű nevük is volt. Sabaria = Szombathely, Tyrna = Nagyszombat. Ezeknél a helyneveknél nem az érthető magyar nevet fordították le, hanem az érthetetlent jegyezték fel. Sabaria = Szombathely esetében látványosan megfigyelhető: jónéhány alkalommal más — szombat — tartalmú helységneveket Sabaria-ként „fordítottak le" (Muraszombat, Nagyszombat, számos DNy-dunántúli falu). Hová sprolható a Quinque Ecclesiae név? Mivel érthető, a fordított nevek közé kellene, hogy tartozzon: magyarul Öttemplomnak kellene, hogy hívják. A városnak azonban nem ez a magyar neve, hanem a kemence szóval rokonságban álló vagy esetleg személynévi eredetű Pécs.

31 Ez mindenesetre jelenthet annyit, hogy a Quinque Ecclesiae nem illeszthető be a magyarországi latin helynévhasználati szokásba, mert hiányzik a fordítás alapjául szolgáló Öttemplom név. Figyelmeztet arra, hogy a Quinque Ecclesiae eredetileg nem szükségszerűen településnév volt, hanem a püspöki tartomány egyházmegye neve is lehetett, amint az alapítólevél mondja. Igaza lehet tehát Vékony Gábornak: A Quinque Ecclesiae kezdetben az egyházmegye neve volt és később lett a székhely, Pécs latin neve. A számnevek települések és területek nevében, ha nem is túl nagy számban, de előfordulnak. Amennyiben földrajzi jelenségek vagy mesterséges létesítmények száma az elnevezés alapja, akkor helynévként rögzültek: Cinquefronte Reggioban, Sette Bagni Rómától északra, Tre Fontana, Trois Fontaines. Amennyiben a számnév településre vonatkozott, akkor az elnevezés területet jelölt: akár közigazgatási név, akár alkalomszerűen létrejött szövetségre vonatkozott: Septimania a középkori Galliában, a Pentapolisok Palesztinában, Líbiában, Hellaszban, Közép-Itáliában vagy Trois Éveches Lothatingiában, vagy Cinque-Ports DélAngliában. Magyarországon sem volt más a helyzet. Ide sorolhatók a földrajzi névgyűjtések számtalan adata a három, öt, hat, hét, tizenhárom házról, fáról, holdról stb. Területnévként is előfordul: Siebenbürgen, Háromszék. Nincs tehát elvi akadálya annak, hogy a Quinque Ecclesiae eredetileg ne települést, hanem területet jelentsen. Összefoglalva: Pécs középkori latin Quinque Ecclesiae neve nem azonos a Conversio és az Arnulphinum Quinque Basilicae/Ecclesiae birtokneveivel. SemA pécsi püspökség kezdeteihez vö.: Győrffy 1977, 182,555. 31 Kiss 1988,328.