Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Régészet - Tóth Endre: A Quinque Basilicae – Quinque Ecclesiae helynevek lokalizálásához és értelmezéséhez
104 TÓTH ENDRE gés egy lényeges helyen valóban megfigyelhető: a mosaburgi abbatia arra figyelmeztet, hogy az Arnulphinumot a 11. sz. közepén, magyarországi adatok ismeretében hamisították. 21 A CBC és az Arnulphinum kiiktatása Pécs kora középkori történetének forrásai közül egyúttal azt is jelenti, hogy a Quinque Ecclesiae helyneveket sem lehet egyféleként értelmezni. Mivel nem azonos helységekről van szó, az elnevezés eredete sem szükségszerűen azonos. Másként lehet magyarázni a CBC Quinque Basilicae helynevét és másként a pécsi püspökség megnevezését. Pécs latin nevének értelmezésénél nem indulhatunk ki semmi olyan körülményből, ami a lakosságkontinuitást, kultikus továbbélést feltételezi. Egyébként is: amióta Reuter Camilló felfigyelt arra, hogy a Quinque Ecclesiae helynév nem egyedülálló, mert a Rigómezőn is említik, feloldotta azt a görcsöt, amit az unikálisnak tartott helynév a gondolkodásban jelentett. 22 Ha ugyanis nemcsak a Dunántúlon, hanem máshol is előfordul, akkor a név értelmezésénél nemcsak az egyedinek látszó pécsi előfordulásból és pécsi körülményekből lehet kiindulni, hanem a rigómezei és a Karoling-kori másik helynevet is meg kell magyarázni. Ez pedig már önmagában is ellene szól a római kori öt temetőkápolnáról szóló helynévmagyarázatnak. Ez esetben ugyanis fel kellene tételeznünk, hogy mindhárom helyen öt, templomnak tartott épület maradt fenn a római korból a középkorra. A Szávától délre és DNY-Pannoniában (ahol a CBC Quinque Вasilicae-ja kereshető) valóban feltételezhető a 4. századtól kultikus folyamatosság. E két településnél Simonyi D. megoldási kísérlete reális lehetőségnek látszik. Simonyi D. úgy gondolta, hogy öt mártír tiszteletére épült templomról van szó, amiről a helység a nevét kapta. A Quinque Martyrum Basilica középső tagja az idő múlásával kiesett Ez megfelel a szabályos helynévváltozásnak (elliptikus helynevek: Kőhidpordány—Kőpordány). Simonyi D. véleménye azért nem talált elfogadásra, mert az öt mártírt egy olyan 4. századi vértanúcsoporttal azonosította, akiknek Pannoniához tartozása kétséges, és nem öten, hanem négyen voltak: a négy megkoronázott vértanúról van szó, akiknek kultusza a 4. század elejétől nyomon követhető. 23 Ha ezt a konkrét azonosítást nem is tudom elfogadni, Simonyi felvetését elvileg lehetségesnek tartom. Persze nem Pécsre, hanem a két másik helységre. Kérdés mármost, hogy találunk-e ötös vértanúcsoportot. Anélkül, hogy a következő megoldást kizárólagosnak tartanám, fel kell figyelnünk egy salonai vértanúcsoportra. A Diocletianus alatt kivégzett Asterius papra és négy katonatársára gondolok 24 . Temetőbazilikájukat Salona városfalai mellett a század elején tárták fel (Kapljuc). 25 Tiszteletük elterjedésére jellemző, hogy Salona 7. század elejei pusztulása után kultuszuk Rómába került át a laterani székesegyház baptisteriumához épített szent Venantius kápolnában 26 mozaikon is ábrázolták őket. Nem lehetetlen, hogy ennek a salonai vértanúcsoportnak a tisztelete sugárzott szét keletre: Rigómezőre és DNy-Pannoniába, ahol templomokat építettek tiszteletükre. A települések pedig ezekről a templomokról kaphatták nevüket. Mivel kultuszuk Magyarországon nem mutatható ki, és semmi nem bizonyítja, hogy a pécsi püspökség latin neve a 11. sz. előtt keletkezett, a vértanúcsoporttal magyarázni a pécsi helynévadást nem lehet. Ez egyébként is csak akkor lett volna lehetséges, ha a római kori öt mártír temploma Sopianaeban átvészeli a népvándorlást, az avarokat, a magyar honfoglalást. Ilyen fokú kontinuitást a Kelet-Dunántúlon és Pécsen jelenlegi ismereteink szerint nem lehet felfedezni. Természetesen Simonyi D. véleménye is csak egy lehetséges értelmezés. Mivel a települések topográfiáját nem ismerjük, kérdés, hogy a rigómezei Quinque Ecclesiae valóban településnév vagy kisebb tájegység neve, ahol öt templom állt. Gondoljunk a Ragusa környéki három kápolnára (Szent Kelemen, Apollinárisz és György), amiket Trés Basilicae-nek, Trés Ecclesiae-nek, Tri Crkve-nek is neveztek. 27 Úgy látom, hogy a Quinque Basilicae helynevek értelmezése a korszak basilica és martyrus szavakat tartalmazó helységneveinek széles körű vizsgálata nélkül nem végezhető el. Az eléggé megalapozottnak látszik, hogy a mediterraneumban basilica megjelölés nem az épület méreteinek a következménye: leginkább a plébániai feladatot nem ellátó kultuszhelyekkel azonosítható M Az eddigiekből az következik, hogy Pécs középkori latin nevét nem magyarázhatjuk a Karoling-kori és ókori adatokból, hanem elsősorban a magyarországi középkori források és helynévadási szokások segítségével kell értelmeznünk. Ezek közül a legfontosabb Szent István nem hiteles formában fennmaradt pécsi püspökséget alapító levele: episcopatus qui vocabitur Quinqueeccl. A mondatrész értelmezésének a kérdésére Vékony Gábor újabban ismét felhívta a figyelmet 29 . Én is úgy látom: a jövő idejű igének jelentősége van az értelmezésben. Mintegy „hivatalos" névadásra látszik utalni. Mivel az oklevél nem maradt ránk eredeti formájában, ma már eldönthetetlen, hogy a Quinqueeccl.-ként rövidített szó főnév vagy melléknév. Ha ugyanis főnév, akkor a mondat úgy értelmezhető, hogy a püspökség neveztessék el Quinqueecclesiae-nek. Ha melléknév akkor quinqueecclesiae-inek. Az első esetben magát a püspökséget nevezik el; a második esetben sem szükségszerű, hogy az elnevezés egy már létező Quinque Ecclesiae helyről történt. Ami feltűnő: az elnevezés hangsúlyozása. Könnyebben jutnánk megoldásra, ha segítségül tudnánk hívniSzent 21 Mosaborg kérdésére még visszatérek. 22 Reuter 1963, 197. 23 Nagy 1939. 24 Dyggve 1951; Kirigin — Marin 1989, 86. 25 Brönsted 1928, 177—179; Leclercq 1950, 613. 2 « Leclercq 1950, 615—616. 27 Schiaffini 1923,29. 2e Schiaffini 25. 29 Vékony 1986,59.
