Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Régészet - Tóth Endre: A Quinque Basilicae – Quinque Ecclesiae helynevek lokalizálásához és értelmezéséhez

A QUINQUE BASILICAE — QUINQUE ECCLESIAE HELYNEVEK LOKALIZÁLÁSÁHOZ ÉS ÉRTELMEZÉSÉHEZ A Dunántúl legkülönösebb földrajzi neveinek egyike a Quinque Ecclesiae. Ezzel a névvel jelölték Pécset a magyar középkor latin okieveiben, irataiban. A jelentésen, a névadás problémáján túlmenően különös fontosságot ad a helynévnek az, hogy településtörténeti következtetésekre is alkalmasnak látszott: Pécs kora középkori történetének írott forrása mindössze a Quinque Basiücae/Ecclesiae. E nevek alapján következtettek arra, hogy város latin neve a honfoglalás előttről származó ritka helyneveink egyike

1

. A helynév feltételezett hosszú folyamatosságának nyomós szerepe volt abban, hogy a későrómai sírépítmények karoling ill. magyar koraközépkori létezésére következtettek. Ezért gondoltak 9. századi építkezésekre, a cella trichora helyreállítására, a püspöki város karoling előzményeire. Pécs múltjának kutatói a karoling források közzététele óta figyeltek fel a Quinque Basiücae/Ecclesiae említésekre, és azt azonnal össze is kapcsolták a város középkori latin nevével.

2 Mivel ritka, akkor még — a 18. sz. végén, a 19. sz. elején — unikálisnak tartott helynévről van szó, az azonosítást alig érte kritika, annyira kézenfekvőnek tartották.

3 Az adatok forrásértékét, a történelmi körülményeket pedig nem vizsgálták. A vita inkább csak a név értelmezése körül folyt. Két vélemény került előtérbe. Az egyik, általában elfogadott nézet szerint, akéső római korból öt „sírtemplom" maradt fenn és ezekről kapta nevét a város valamikor a kora középkorban. A másik véleményt Simonyi Dezső képviselte,

4 aki szerint nem öt templomról, hanem öt vértanú tiszteletére emelt egy templomról kapta volna nevét a település. A császárkori Sopianae név azokhoz a balkáni átnevezésekhez hasonlóan változott meg, ahol a korábbi „pogány" helynevet a közösség templomáról módosították, mint Serdicat Szent Szófiáról, vagy a Száva-parti Sirmiumot Szent Demeterről.

5 Azaz, amíg az első nézet csupán épületkontinuitást tételezett fel, Simonyi véleménye a kultuszfolyamatosság, az emikai kontinuitás nélkül lehetetlen. Mindkét vélemény számos olyan kérdést hagyott megválaszolatlanul, amelyek a későrómai lakosság továbbélésében gyökereznek. Milyen etnikum nevezhette el a népvándorláskorban latinul Sopianae-t Qu1 Melich 1925, 389; Kristó 1985, 17. 2 A régebbi kutatástörténet olvasható Klemm 1935. 3 Vö. Vékony 1986,43. 4 Simonyi 1959, 87. Endre inque Ecclesiaenek? Hogyan lehetséges, hogy ez a latin helynév nem változott meg, nem alakult át az évszázadok folyamán a nyelvi fejlődés szabályai szerint? Azaz miért őrződött meg változatlan alakban a Quinque Ecclesiae? Miért éppen öt templomról nevezték el a települést, amikor öt működő templomról szó sem lehetett a kora középkorban: a feltárások szerint a temetőkápolnáknak még tucatjai álltak ép vagy romos állapotban a Mecsek déli lábánál.

6 Ezeknek a kérdéseknek a pozitív megválaszolása nélkül az azonosítás és lokalizálás eleve kétséges kellett volna, hogy legyen. Az öt templomról szóló feltevés leginkább Wolfgang Lazius értelmezésére emlékeztet, aki Szombathely Stein am Anger nevéről úgy gondolta, hogy Nagy Károly katonái, látván a romokat, nevezték el ilyenképpen a falut.

7 Továbbá az ecclesia jól értelmezhető, kötött terminus. A középkori latinság talán leggyakoribb és legismertebb főneve. Azok, a latinul értő papok, akiktől az elnevezés származhatott, jól ismerték jelentését: a keresztény közösség istentiszteleti célt szolgáló helyiségét, az Ur házát. Holmi romokat, mégoly templom formájú épületeket aligha nevezhettek ecclesianak, egyháznak. Csakis működő templomokat. Ilyen viszont, öt darab az 5—13. századi Sopianaeban nem létezhetett. Máshol sem. Megválaszolatlan maradt az is, hogy a karoling koron belül a településnév miért változott meg. Mert a basilica és az ecclesia lehet ugyan szinonima; helységnév azonban ebben az esetben sem váltogatható tetszés szerint. Tulajdonnév, birtoknév ilyen megváltozása éppen a névadás értelmét rúgná fel, a név birtokjogi megkülönböztető és azonosító szerepét tüntetné el. Simonyi Dezső magyarázata csak akkor volna lehetséges, ha a 4. századtól a honfoglalásig a város területe folyamatosan lakott lett volna provinciális eredetű, azaz latinul beszélő népességgel. Tehát a Quinque Basilicae/Ecclesiae településnevek felhasználása forrásként Pécs kora középkori és kora Árpád-kori történetéhez azért vitatható, mert ezek a következtetések a nevek azonosságát és azonosításukat Péccsel kézenfekvőnek fogadták el, az említéseket sem külön-külön, sem együttesen nem értel5 Jiricek 1897. « Fülep 1984. 7 Szabados—Vágó 1948, 54. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 101—107. Pécs, Hungária, 1992.