Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Régészet - Pásztor Adrien: A nagyharsányi avarkori temető értékelése

84 PÁSZTOR ADRIEN A 62. és 65. gyerek sírokban a közép-avarkorra jellemző sárga köles, ill. apró sötétbarna pasztagyöngyök kerültek elő a korszak jellegzetes hengerpalástos, ill. felhúzott lemezgömbös fölbevalóinak társaságában. Az 54. sírban olyan vegyes gyöngysor volt, melyben az apró gömb és tojásdad alakú gyöngyök mellett kettőskúp és lecsapott sarkú hasáb alakú gyöngyök is voltak. Ez utóbbiak uralkodó jellege a későavar korban nem mutatható ki.

36 Viszonylag gyakoriak temetőnkben a pasztagyöngyök mellé fűzött különböző színű tojásdad és henger alakú üveggyöngyök (11., 55., 81. sírok), és a 7. század végére, ill. a 8. századra általánosan jellemző dinnyemagalakú gyöngyök. Korábbi típusnak tekinthető a 86. sír áttetsző színű dinnyemagsora, amely a 73. és 83. sírokban zöld és fekete színű dinnyemaggyöngyökkel keveredett. Erezett dinnyemagalakú gyöngyök csak a 68. és 76. sírokban voltak, míg a sötétzöld és fekete színűek gyakoribbak ugyan, de mindig másfajta gyöngyökkel keveredve fordulnak elő (20., 67., 73., 75., 83. sírok). Az avarkor második felére tehetők azok • hosszában átfúrt fehéres szürke színű amphora gyöngyök is, amelyeket a 68., 69., 72. sírokban találtak. A 7. században is általánosan elterjedt viselet volt az aláhajtott lábú fibula. Temetőnkben a 2. sírból került elő. A D-parcella szórványleletében ezüstlemezből készült, közepén karéjos hullámvonallal övezett, glóriás, szárnyas alakot (arkangyalt) ábrázoló, görög feliratos korongfibula is volt (JPMÉ. 1963. I. t. 4.). A gazdag leletösszetételű 60. női sírból Szent György ábrázolású korongfibula került elő."'

7 Lemeze ezüst, amelyen tízkaréjos inda fut keresztül. Közepén aranyozott lap, rajta jobbra lépő lovas, feje körül glória, előtte csillag, jobb kezében lándzsa, amellyel egy tekeredő kígyót szúr le (JPMÉ. 1963. XX—XXI. t.). Közvetlen párját Fenékpusztáról említhetjük.

38 A nagy™Szabó J. Gy. i. m. 270. '•'' A korongfibulát bronz lánccal erősítették a csontlemezdíszes vaskésihez. Tehát a korongot nem ruhadíszként, hanem a sírbahelyezés után tették a halott mellkasára. A 60. sírhoz hasonlóan a cselegörcsönyi fibulához is lánc csatlakozik: Fettich, Nándor: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót—Basaharc. Stud. Arch. 1965. (3) 92. 38 Lipp Vilmos: A fenéki sírmező. 1883. III. 7. 2. a—b. Alföldi A., Untergang Römerherrschaft in Pannonién I—

И. 1926. Taf. VI. 3. Barkóczi, László: A 6th century cemetery from harsányi korongfibulák párhuzamait leginkább a Dunántúl déli részéről hozhatjuk.

3

" Fettich Nándor a kárpát-medencei avarkori korongfibulák helyi utánzatainak véli/'

0 A Keszthely-kultúra dísztűinek bevagdosott mintázatát ismerhetjük fel a 2. sír ezüst karperecén (JPMÉ. 1963. II. t. 3.). Karikája körátmetszetű, szára a díszítés helyén megvastagodik. A fentebb leírt bizánci ezüst fülbevalópár és a nyakfüzér a sírt a 7. százacf első felére keltezik. A nő- és gyerek sírokban a csatok kis számú előfordulása nem jelenti a ruhaövek hiányát: 3 nő (25., 39., 60. sírok) és 3 gyerek (63., 77., 82.) sírban fordult elő. Említésre méltó a 60. sír öntött, áttört mívű emberábrázolásos ezüst csatja (I. t. 5.; JPMÉ. 1963. XXI. t.). Egy leegyszerűsített fejjelzésű alak kezét csípőre téve, lovaglóülésben látható egy közelebbről meg nem határozható tárgyon (nyergen?). Haja az alacsony homlokon néhány vonallal jelzett, szeme ferde vágású, orra hosszúkás és lapos, arca szélesen kikerekedő. Ruházatát nem lehet felismerni, csak a derékövet jelezték szabálytalan vonallal. A csattest karikáján kisebb helyközökkel 3—3 bekarcolt vonal látható. A vas csattüske erősen korrodált, vége a csatkarikára hajlik. A csattest egész felülete erősen kopott, főleg a fejrésznél és a csattest oldalain: hosszú használat után került a földbe. Feltehetően bizánci készítmény. Legjobb magyarországi párhuzamát Rákóczifalva-Kastéiydombról említhetjük/'

1 A 60. sír leletegyüttese: a csontlemez borítású díszkés, a funkcióját vesztett korongfibula, a rómaikori övcsat, a kisebb szemesgyöngyökből és összetett szemű pasztagyöngyökből álló nyakfüzér és a felhúzott lemezgömbös ezüst fülbevaló a 7. század első felére keltezi a nagyharsányi ezüst csatot. Pártamarádványt 7 női sírból ismerünk. Ezek 10—15* cm" hosszú, keskeny ólomcsövecskék egy csomóban. Általában a koponyatető alatt vagy a koponyaszél mentén feküdtek. A nagyharsányi temetőben csak női sírokban láthattuk őket. Azonban mind férfi, mind gyerek sírokban i«; Keszthely—Fenékpuszta. Acta Arch. 20. 1968. LXI. +. 2. ;!!l Kiss A., Pannónia rómaikori lakossága népvándorláskori helybenmaradásának kérdéséhez, JPMÉ. 1965. w Fettich N., i. m. 93.; Ugyanakkor Kiss Attila a helyi kereszténység 6—7. századi továbbélésének együk bizonyítékát látja bennük. Kiss A., i. m. ''' Seímeczi L.—Madaras L., Avarkori és X—

XII. századi magyar köznépi sírok Rákóczifalván. Szolnok MMÉ. 1979—80. II. t. 19. A díszes öntött broz csatot (amely álkőberakásos lószerszámveretekkel került a sírba), a szerzők a közép-avar periódusra keltezték.