Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

A PLEBEJUS PYLAON ÉS ROKONSÁGA I. 63 Típuslelőhely: „Askhabad, Turkmenia" (Szovjetunió). Plebejus pylaon zephyrinus (Staudinger, 1886) Stett. ent. Zeit. 46:204. (Lycaena zephyrus zephyrinus) Típuslelőhely: „Samarkand, Uzbekistan" (Szovjetunió). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága 14-17 mm. Szárnyalakja kerekded. A hím alapszíne felül világos levendulakék, határozott, kiugró fekete szegéllyel, a hátulsó szárnyon gyakran szegélytéri pontokkal. Mindkét ivar hátulsó szárnyainak szegélyét belülről még gyakran fehér sáv is keretezi. Fonákjuk világos, fehér vagy fehéresszürke, я fehér rajzolati elemek elmosódottak. A szegélyrajzolat vörös foltjai haloványak, kicsik és egyforma nagyságúak, lekerekítettek és külön állók. A hátulsó szárny anális szögletének szegélypontjaiban fémes pikkelyek díszlenek. A hím valvája tömzsi, felső szegélye domborúan, az alsó homorúan ívelt. Az ampulláris tarajlebeny erőteljes, de nem nyúlik túl a felső szegélyen (ábra: 100.). Elterjedés: Türkménia, Üzbegisztán (Szamarkand környéke), Fergánai-medence, Tien-Sán hegység, Dzsungária és Altáj(?). Jegyzet: Elwes (1899) az Altáj-hegységből a „L. Zephyrus Friv." és a „L. Pylaon Fab. (sic!)" taxonokat említi. Szerinte az altáji „zephyrus" teljesen megegyezik az Os, Darvaz és Kuldzsa helységek környékén gyűjtött példányokkal. Az Altáj vonulataiból már számos sivatagi faj előkerült (Bálint 1989b, Lukhtanov és Lukhtanov 1988), így lehetséges, hogy a szóban forgó zephyrinus is tenyészik ott. Egyik idézett munkámban (Bálint és Kertész 1989) a zephyrinus-t a pontokaszpikus csoporthoz kapcsoltam, abban a hiszemben, hogy a „turcmenica Forst." a középázsiai zephyrinus Crist, szinonimja, míg a zephyrinus Stgr. érvényes név és egy önálló fajt jelöl (lásd fent a turcmenicus jegyzetét). Christoph két évvel előbb ad hírt a „Lycaena Zephyrus Zephyrinus Stgr." taxonról, mind a hímről, mind pedig a nőstényről színes ábrát közölve (Christoph 1884), mint a Staudinger-féle zephyw2í/5-leírás (Staudinger 1886). A zoológiai nevezéktan szabályai szerint Christoph a faj szerzője. Forster (1938) a zephyrinus név alatt tárgyalja a fenti taxont és több szüntípus-példányt ábrázol is (Forster i.m.: Tafel. III-IV, f. 1-3.), de közéjük kever egy kazahsztáni pylaon-t is (Tafel. III-IV, f. 4.). Az itt is ábrázolt /ту/дои-példányt (ábra: 77-78.), a szövegben említett másikkal együtt alkalmam volt megvizsgálni, s azok nemcsak a szárnyak színezete és rajzolata alapján, hanem az ivarszervek bélyegei szerint is a pylaon-hoz sorolandók. Forster azért vonta össze a pylaon-t és a „zephyrinus Cris."-t, ezt a két eléggé különböző taxont egy csoportba, mert az üzbegisztáni zephyrinus genitáliája helyett a kazahsztáni pylaon-ét vizsgálta. 2.2. Az indicus-csoport (afgán-beludzsisztáni) (ábra: 89-90, 152-155. és 103.) Leírt taxon: Plebejus pylaon indicus (Evans, 1925) Journ. Bomb. nat. hist. Soc. 30:346. (Lycaenapylaon indica) Típuslelőhely: „Khojak, Baluchistan" (Pakisztán). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 13-15 mm. Szárnyai lekerekítettek. A hím alapszíne felül tiszta ragyogó liláskék, határozott fekete szegéllyel. Hátulsó szárnyának anális sarkában 1-2 rózsaszínű folt díszlik. A nőstény alapszínét általában a szárnyak felerészében kék behintés fedi, a vörös szalag mindkét szárnyon jól látható. Fonákjuk barnásszürke, a szemfoltsor igen közel van a szegélyrajzolathoz. A nyílhegyfoltok kicsik, de szélesek, tompák. A sapkafoltok finoman kirajzoltak. A vörös szalag foltjai kerekdedek, szorosan egymás mellett állnak de nem folynak össze. A hátulsó szárny anális szögletének szegélypontjaiban fémes pikkelyek díszlenek. A hímek valváján a tarajlebeny fejletlen (ábra: 103.) Elterjedés: Beludzsisztán és Afganisztán (11), Nyugat-Tibet. Jegyzet: Csak igen kevéssé ismert faj. Sakai (1981) nem említi Afganisztánból. Valószínűleg Irán keleti és déli részein is előfordul. Tibeti (Evans 1932) előfordulása, megerősítésre szorul, csak régi adatai ismertek. 23. philbyi-csoport (palesztin) Leírt taxon: Plebejus pylaon philbyi Graves, 1925 Trans, ent. Soc. Lond. 17: 55. (Plebeius sephyrus philbyi) Típuslelőhely: „Petra, TransJordan" (Izrael). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 13-15 mm. A hímek alapszíne felül ragyogó tiszta liláskék, a nőstény szárnyai tövét kék behintés díszíti, ami sokszor kiterjed a szárny felére. A vörös szalag rendszerint mindkét szárny szegélyén ott díszlik. Fonákjuk barnásszürke, a szemfoltsor fejlett, a fehér rajzolati elemek jól láthatók. A vörös szalag redukálódott, színe rozsdás. A hátulsó szárny anális szögletének szegélypontjaiban fémes pikkelyek ragyognak. A hím genitáliát nem volt módomban megvizsgálni. Elterjedés: Sinai- és Arab-félsziget. Jegyzet: Larsen és Nakamura (1983) szerint a philbyi egy élőhelyen repül a cleopatra-vaX, tehát szünpatrikusan is előfordul a két csoport. (11) „Pakistan, Quetta, Hanna, leg. W. Ekcweiler" (20 cTc? és 4 9 9, Wolfgang Ekcweiler gyűjteményében, NSZK., Frankfurt am Main), „1. VI. 1965, Afgh, 10 km NW v. Kabul, 1900 m, Kasy & Vartian leg." (Id"=79-80. ábra, Vartian-gyüjtemény, Ausztria, Bécs).