Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

A PLEBEJUS PYLAON ÉS ROKONSÁGA I. 57 böznek a középázsiai zephyrinus-októl (8), 2000 m-es magasságból, július hónapból származnak, egy más típusú lepke-asszociációból, tehát faunisztikai jellegű adatokból is kitűnik, hogy két, egymástól különböző „pylaon " alak fordul elő a Kopet-Dag (Kuznetzov 1960) és a Pamír hegyvidéken (Groum-Grshimailo 1890), illetve a hegység lábainál kezdődő styeppéken és félsivatagos területeken. Ezek szerint az usbekus a turcmenica junior szinonimja, míg a zephyrinus külön taxon. Tehát: Plebeius usbekus Förster, 1939, syn.n. = Lycaena zephyras zephyrinus Christoph, 1884. A tadzsikisztáni populációk taxonómiai helyzete még nem tisztázott, bár a megvizsgált példányok alapján (9) egyértelműen a turcmenicus-hoz sorolhatók. 1.3.3. Az iranicus-csoport (iráni) (ábra: 61-64. és 147.) Leírt taxonok: Plebejus pylaon iranicus Forster, 1939 Dan. sei. Inves. Iran 1: 5. (Plebeius pylaon iranica) Típuslelőhely: „Shiras via, Fars" (Irán). Plebejus pylaon iranicolus Kocák, 1980 Nota lepid. 2: 141. {Plebejus pylaon iranicola nom. nov.). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 14.5-18 mm. Szárnyalakja valamivel kerekebb. A hím alapszíne ragyogó liláskék, világosabb mint a turcmeniсг/5-csoportbeli taxonoké. A nőstények szárnyain igen gyakran van kék behintés. Fonákjuk olyan mint a turcmenicus-é, de inkább barnás alapszínű. A hím genitalia megegyezik a turcmenicus-éval: tarajlebenye igen fejlett, túlnyúlik a válva felső szegélyén (147. ábra). Elterjedés: Zagrosz-hegység, Nyugat-Irán. Jegyzet: A „Plebeius pylaon iranica " Kocák (1980) szerint a „Lycaena (Plebeius) eurypilus iranica Forster, 1938" homonímiája, s a pylaon iranica-пак a pylaon iranicolus Kocák nomen nudum-ot adja. Minthogy a két taxon nem kongenerikus (lásd az előző fejezetet), nem beszelhetünk homonímiáról, s Kocák iranicolus-a a Forster által leírt junior objektív szinonimja (A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe: 59 cikk). Tehát: Plebejus pylaon iranicolus Kocák, 1980, syn. n. = Plebeius pylaon iranica Förster, 1939. (8) Forster 1938, p. 336.: „Jedenfalls sind im östlichen Vorderasien bis jetzt zwei grosse Rassenkomplexe zu unterscheiden. Zu dem einen, westlicheren, sind die Tiere aus dem Kaukasus, dem Eiburs und den Gebirgen Nord- und Zentralperisens und aus dem Achal Tekke-Gebiet zu rechnen, der andere umfasst die Populationen aus dem östlichen, Tienshan (zephyrinus Crist). An letztere Rasse schliesst sich dann die Steppenform, die typische pylaon Fisch. W. an." (9) lu": „Tadjikistan, Pamir, Petra" (coli. Eckweiler), 10

^„Tadjikistan, Wachschekii Chrebet" (coll. Rose), 1.4. Xeromontán-„altajida" Apróbb termetű lepkék, amelyek morfológiájukban és biológiájukban inkább a pontomediterrán csoportra emlékeztetnek. 1.4.1. A pylaon-csoport (kazah-altáji) (ábra: 69-70., 73-78. és 101-102.) Leírt taxon: Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) Izv. Imp. Mosk. 8: 357. (Lycaena pylaon) Típuslelőhely: „Sarepta (Krasnojarks), South Ural" (Szovjetunió). Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 13,5-15,5 mm. Az elülső szárny felső szegélye egyenes. A hím alapszíne felül ragyogó tiszta kék. A barna nőstény hátulsó szárnyán széles vörösessárga szalag húzódik, ami sokszor átfut az elülsőre is. Fonákjuk alapszíne fehér vagy szürkésfehér, amiben alig, vagy egyáltalában nem látszanak a fehér rajzolati elemek. Az elülső szárny fonákjának alapszíne rendszerint sötétebb a hátulsóénál. A szemfoltsor nagy fekete foltokból áll, a szegélytér vörös foltjai élénk színűek és többnyire egybeolvadnak. A hátulsó szárny anális szögletének szegélypontjaiban nincsenek fémes pikkelyek. A hímek valvája kisebb, a felső szegély finomabban ívelt, az alsó hullámos. Az ampulláris képződmény kevésbé fejlett, csúcsa tompa vagy lekerekített (ábra: 101-102.). Elterjedés: Volga-vidék, Dél-Urai, Nyugat- és Dél-Szibéria, Kazahsztán és az Altáj-hegység. Jegyzet: A fajnak egy régebbi szinonimja is ismeretes: Papilio (Lycaena) cyane Freyer, 1845. Freyer leírásában Eversmann Papilio cyane-ját akarja újra leírni. A leírás és az ábrák alapján példányai egyértelműen pylaon-ok. Az Eversmann által leírt taxon viszont egy másik genus-ba tartozó faj {Polyammatus cyane EV.), amely az Uraihegység lábától Dél-Szibéria sivatagjain és hegyi sztyeppvidékein át egészen a Góbi-sivatagig terjedt el. A kazahsztáni populációk a törzsalaktól és az altáji példányoktól eltérnek, valószínűleg egy eddig még leíratlan alfajt képviselnek. Eddig csupán az a két példány ismert a dél-kazahsztáni sztyeppvidékről, amelyekre már Forster munkájában is utalás történt (10). 2. Eremikus (sivatagi) csoport (ábra: 65-68., 71-72., 79-80. 100. és 103.) 2.1. A zephyrinus-csoport (turáni-turkesztáni) (ábra: 65-68., 71-72. és 100.) Leírt taxonok: Plebejus pylaon zephyrinus (Christoph, 1884) Rom. Mém Lép. 1:102. (Lycaena zephyrus zephyrinus Stgr. (!)) (10) „Tien Shan, Coll. Merzb.; Kopatal, 2. V. 09." (2Ö*Ö*, a Zoologische Staatsammlung lepkegyűjteményében, NSZK., München). A cikkben ábrázoltuk az egyik példányt: 77-78. ábra.