Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Uherkovich, Ákos–Nógrádi, U. Sára: Trichoptera fauna of a typical cultivated region of the Carpathian Basin by light trap examination

32 . Á. UHERKOVICH-S. NÓGRÁDI Egy tipikus kárpát-medencei kultúrtáj tegzesfaunája fénycsapda-vizsgálatok alapján UHERKOVICH Ákos és NÓGRÁDI Sára 1982-ben a kocsolai mezőgazdasági termelőszövetkezet és a körzeti növényvédelmi felügyelő kezdeményezésére fénycsapdát állítottunk fel elsősorban a mezőgazdasági kártevő rovarok kimutatása, illetve előrejelzése céljából. Ennek a csapdának az anyagából a teljes tegzes anyagot kiválogattuk és feldolgoztuk. Kocsola környéke Külső-Somogyhoz tartozik (bár közigazgatásilag már Tolnában van). Aránylag kicsi relatív magasságkülönbségek jellemzik (50-100 méter), a legmagasabb pont sincs 250 méter felett a környéken. A vízhálózat kicsi, szabályozott patakokból áll, ezek a Koppányba, ezen keresztül pedig a Kapósba ömlenek. A csapdától mintegy 100 méterre egy kicsi, szabályozott patak folyt, amely a vizsgálat hét éve alatt két-három alkalommal kiszáradt. A vízminőség itt és általában mindenütt meglehetősen rossz, műtrágyamaradékok és háztartási szennyvizek terhelik a vizeket. A csapdától keletre egy nagyobb kiterjedésű tölgyes állt, ez a gyulaji dámvadrezervátum. A vad túltartás miatt a vegetáció sok helyütt súlyosan károsodott az erdőben. A csapda 7 éven keresztül működött a teljes vegetációs időszakban, 125 W-os higanygőzlámpával. Ez idő alatt 47 faj 1238 hím és 3370 nőstény tegzes példányát fogta meg. A teljes anyagot évenkénti bontásban az 1. táblázatban adjuk meg. Az évenkénti fajszám viszonylag mérsékelt, azonban a teljes működési idő alatt meglehetősen magas volt. A faji összetétel néhány kivételtől eltekintve egyhangú, csak 5 fajt emelhetünk ki közülük (Brachycentrus subnubilus Curt., Grammotaulius nitidus Müll., Phacopteryx brevipennis Curt., Stenophylax meridiorientalis Mai. és Colpotaulius incisus Curt.). Különösen érdekes a Colpotaulius incisus utóbbi években mutatott nagyfokú elszaporodása, majd pedig visszaszorulása. Az országos adatokat összesítve kitűnik, hogy 1985-87 folyamán nagy gradáció volt, 1985-ben 22, 1986-ban 56 és 1987-ben 188 példányát fogtuk. 1988-tól a példányszám jelentősen visszaesett, a gradáció összeomlott. Más fajoknál is megfigyelhető volt egy-egy erőteljes helyi rajzás (Neureclipsis bimaculata L., Hydropsyche angustipennis Curt.). Véleményünk szerint ezek a mesterséges és állandóan zavart élőhelyek nem kerülhetnek egyensúlyba. Az állandóan jelentkező különböző terhelések - vegyszerek, műtrágyák, mederformálás, növényzet irtása a mederben - állandóan változó környezeti feltételeket hoz létre és ezzel a tegzes közösségek összetétele is folyton változik. Hasonló jelenség nem figyelhető meg a természetes, nem zavart biotópoknál, például a Mecsek vagy a Kőszegi-hegység patakjainál, illetve a Balatonban. A legtöbb dél-dunántúli víz azonban a „zavart" típushoz tartozik. Fajösszetételük szegényes, az érzékeny fajok gyorsan kipusztulnak belőlük és általában csak kevés ellenálló faj marad meg (pl. Hydropsyche angustipennis, Anabolia furcata, Potamophylax rotundipennis, Limnephilus affinis, L. lunatus, L. rhombicus, Grammotaulius nigropunctatus, Halesus tesselatus). Ezek mellett mozgékonyabb állóvízi fajok is mindig megtalálhatók a csapda anyagában. Ezek csaknem minden mesterséges tóban gyorsan megtelepednek (pl. Agraylea sexmaculata, Ecnomus tenellus, Phryganea grandis, Limnephilus extricatus, Ceraclea alboguttata, C. dissimilis, Oecetis fajok - főleg Oe. fúrva, lacustris és notata - és Leptocerus tineiformis).