Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: Épületekhez kapcsolódó díszítő üvegmunkák Pécsett

DÍSZÍTŐ ÜVEGMUNKAK PÉCSETT 231 23. ábra. Martyn Ferenc—Szabó Erzsébet: Ablak a Martyn Múzeumban. 1983. (Káptalan u. 6.) Az 1950-es évek közepétől kezdve ismét készültek — túlnyomóan festők tervezte kartonok alapján — középületekbe ólom-üvegablakok. A nagy felületeket egyetlen kompozícióvá alakították a formai alá- és fölérendelés módszerével, a technika nyújtotta színskála tarkaságával az üvegfestmény többnyire ismét a festészethez igazodott. 1960—1970 között Franciaországban olyan jelentős festők, mint Marc Chagall, Roger Bissiére, Jacques Villon üvegablak-tervezői megbízása és munkássága eredményei ismét e műfajra irányították a figyelmet. Nálunk Z. Gács György (1914—1978) iparművészeti főiskolai tanár üvegmunkái révén kapott ilyen tárgyú megrendeléseket, s 1966ban a budapesti Iparművészeti Főiskolán a Szilikátipari Tanszéken belül üvegtervezői szak indult.

32 A modern építészet számára ma is az üveg kínálkozik a legmegfelelőbb anyagnak társművészeti felhasználásra. Z. Gács György későbbi üvegkompozícióit az építészeti tér és funkcióinak szolgálatába állította, alárendelt, dekoratív rendeltetését hangsúlyozta. Az üvegben, rabul ejthető fénnyel való játék lehetősége átalakította viszonyát az anyaghoz, az építészethez való kapcsolásában többé nem az üvegmozaik, az ólomüveg ablakok hagyományos útját járta, hanem tanítványai számára is új ösvényt nyitva az üveg plasztikai kezelésére, anyagával a tér-fény-mozgás kapcsolatának kibontására ösztönzött. A kortárs festészet op art és kinetikus problémáihoz az üveg új eszközül kínálkozott. Z. Gács György tanítványainál már természetes magától értetődéssel vált az üveg plasztikai nyersanyaggá. A hatvanas évek művészetének anyagközpontú és anyagfetisizáló kísérletei az üveget a képzőművészet anyagává tették, lehántották róla a járulékos színeket, a festést, amely az illúziók egy másik világába vitt. Az anyag olyan tulajdonsága, mint az átlátszóság, tömege és kezelésének módjából — ragasztás, rétegelés, applikáció — elérhető új hatások jutottak szóhoz.

33 A kortárs üvegművészek egy részét ma az foglalkoztatja, hogy az üveg hideg vagy meleg alakításából előálló új szépségek hogyan építhetők be világunkba, milyen szellemi és praktikus feladatot vállalhatnak környezetünkben. Z. Gács tanítványa, Bohus Zoltán (1941) üvegmunkája (1984) a pécsi Hunyor szállóban (Jurisics Miklós u. 16.) a feladat ilyen értelmezésére példa.

3

'

1 A szálloda alacsony, horizontális sodrású fogadóterének szabdaltsága — innen induló és betorkolló folyosók, lépcsők miatti nyitottsága nem adott díszíthető felületet. A recepcióval szemben, az alsó szintre vezető lépcső terét választja el, illetve kapcsolja az előcsarnokhoz Bohus Zoltán üvegfala: az aranymetszés szerint kitűzött tengelyében a szem;i- Dvorszky Hedvig : Az üveg. Kiállítás a Vigadó Galériában, Bp. 1982. 4. 27—5. 23. Előszó. Vadas József: Z. Gács György, Bp. Képzőművészeti Alap, 1975., Muralia Hungarica; Mai magyar épületdíszítő művészet, Bp. Magyar Helikon, 1978. 33 Loef f 1er, Robert : A kortárs magyar üvegművészét.* = Művészet, 1986. 6: 43—47. 34

Sinkovits Péter: Az üveg nyelvén szólva. Beszélgetés Bohus Zoltánnal. = Művészet, 1985. 3: 30—35.