Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: Épületekhez kapcsolódó díszítő üvegmunkák Pécsett

ÉPÜLETEKHEZ KAPCSOLÓDÓ DlSZlTÖ ÜVEGMUNKÁK PÉCSETT MENDÖL Zsuzsanna Megismerése óta, szinte minden korszak hasznosította az üveg valamilyen tulajdonságát — a praktikumon túlemelve — a művészi alkotómunkában. Sokféle alkalmazási lehetősége közül az egyik legnagyobb múltú és művészi rangú terület az üvegfestés, művészi üvegablak készítése. Magas színvonalra azokban a korokban emelkedett, amikor létét szellemi szükséglet indokolta, amikor sajátos eszközeivel az épített tér hatásának alakítója tudott lenni. Az építészetnek alárendelt, dekoratív művészetként virágzott fel a gótika idején, amikor a falakat helyettesítő nagy üvegablakok lettek a szent történetek hordozói, a Biblia Pauperum, a nagy freskóciklusok versenytársai. Pedig az üveggyártás a 13. században még kezdetleges volt: csak kis méretű üveget tudtak előállítani, s azok sem voltak átlátszóak, tiszták, hanem kis hólyagocskák, szennyeződések törték meg a fényét. E fogyatékosságból erényt tudtak kovácsolni a középkori mesterek: a rajz szerint összeválogatott színes üvegdarabokat ólomhuzalokkal fogták össze, a részleteket, az árnyalást vasoxiddal ráfestve ornamentális vagy figurális képpé szervezték az ablakok kitöltésére, amelyek ke'zdetben a nyílásokat korábban takaró szőnyegek mintáit és osztásait követték.

1 A fénytől átizzítva az új hordozóanyagon — ahhoz illeszkedő egyszerű, kifejező rajzzal új, a falképektől eltérő, szuggesztív hatású lett a szent történetek ábrázolása, amely talán már nem is annyira az egyes részletek pontos leolvashatóságával hatott, hanem a vallási igényeknek megfelelően misztikus belső tér teremtésével, amely a külvilágból a fényt is csak transzcendenssé alakítva engedte be. Amint az üvegfestés a festészetet kezdte utánozni, és szétvált a tervező és a kivitelező személye — hanyatlása is megkezdődött. Ahogy nőtt a külvilággal való kapcsolattartás és a természetes megvilágítás iránti igény, úgy vált léte feleslegessé, hiszen a színes üvegablak sem 1 Voit Pál : Az üvegfestészet. = Szépművészet, 1942. 11. 256—259. 1. adott többet a táblaképnél, amellyel viszont — annak mobilitásánál fogva — a tér bármely részén optikai ablakot nyithattak a kitekintés illúziójával. Az ablakoknak a józan racionalitás ezután a szellőztetés, világítás praktikus feladatait hagyta, hogy a külvilággal való kapcsolattartás eszköze legyen. A 19. század műemlékrestaurálásai, történelmi érdeklődése, romantikája újította fel a színes üvegablakok alkalmazását, merő historikus hűségből, semmint lényegét igazán megértve. E kor átlátszó üvegeinek rikító színessége és testetlensége csökkentette az anyag művészi hatását, a sűrű ólomkeretelést sem igényelte már a technika, az egész ablakot kitöltő egyetlen nagy figura alkalmazásának szokásával az ábrázolás léptékét vesztette, s mindez gyakran olcsó zománcfestésű naturalizmussal párosult, így többnyire csak az emlékállítás igényeit szolgálta. „Nem kényszerítette a képzeletet, hogy ott időzzön a dekoratív szépségeken, a rajzon, a kompozíción, a színek izzó kemencéjében" — írja az eklektika üvegablakairól Fieber Henrik.

2 A színes üvegablak-készítés új fellendülését, másodvirágzását, a műfaj technikai gazdagodását a századvég szellemisége, a szépségvágy, a nagyvárosi polgárság természetnosztalgiája, a valóság elleplezésének, szép káprázatokká oldásának igénye hozta. A városlakó a szűk udvarokra nyíló ablakaira a természet dús vegetációját, vagy tájképet festetett, melynek színes, üdítő látványával teremtette meg az áhított környezetet. Bérházak előterébe, lépcsőházakba, színházak, szállodák terébe hoztak pompát, ünnepi hangulatot a szecessziós, ólom-üvegablakok, amelyhez az üvegművészet új technikai eljárások, adalékanyagok alkalmazása által elért effektusokkal járult hozzá. A gyáripar a katedrái és az antik üvegekkel próbált már a múlt század második felétől a művészi üvegablakok készítéséhez megfelelő, testesebb, kevésbé átlátszó alapanyagot adni. 2 Fieber Henrik: Üvegfestészet. Bp. é. п.: 24. 1. Róth Miksa: Az üvegfestészet 40 éve. = Magyar Iparművészet, 1924.: 41—42. 1. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) : 217—242. Pécs, Hungária, 1991.