Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Klein Ármin, a Zsolnay gyár tervezőművésze a JPM Zsolnay gyűjteménye alapján (1876–83)

KLEIN ARMIN A ZSOLNAY-GYÄRBAN 209 8. ábra. 28. Tál, 1878. Ltsz. 51.998. XVI. századi itáliai majolika művészetig megy vissza. (Nicolo da Vrbino és Castel Durante, a XVI. század közepén virágzó olasz majolikamű­hely fiatal nők portréival díszített tálai az elő­képek.) Német nyelvterületen az ún. „Liebes­scchale" (szerelmi ajándékként készült tál, a hölgy portréjával) a Dürer idejéből vett min­tákban lelte meg előképét. Jóst Amman 1586­ban kiadott, 122 fametszettel illusztrált köny­vét, amely a kor női viseletének széles kereszt­metszetét adja, a kor iparművészei forrásként használták (a Zsolnay nővérek is ismerték). Klein számára a téma sokkal inkább a ke­rek formában történő komponálás, a finom or­namentális részletek kidolgozásának lehetősé­gét jelentette, semmint a történeti hűségre való törekvést. Nem lehetetlen, hogy legalább képről ismer­te Theodore Decfcnek az 1878-as Párizsi Világ­kiállításon bemutatott hasonló jellegű tálait. Ugyancsak a 80-as évek elejéről származik a gyűjtemény két kiemelkedően szép és ritka da­rabja, a pâte-sur-pâte technikával készült „Vénusz" és „Amor" porcelán falikép. A pâte­sur-pate eljárást a múlt század közepén M. L. Solon fejlesztette ki Sevres-ben. A technika lé­nyege a porcelánra való festés több rétegben felvitt, híg porcelánmasszával, amely végül az antik camea hatását idézi. Az eljárással együtt Solon felhasználta a XVI. századi itáliai és francia manierizmus, elsősorban a fontaineb­leau-i iskola stílusának elemeit, Klein az elő­képek nyomán szabatosan komponált, harmo­nikus kompozíciót .hozott létre. A gyűjteményben megtalálható egy japán témájú tál és egy hindu (tantra) motívumokkal ékesített kulacs, amelyek feltehetően Klein munkái, csakúgy, mint a rokokó modorú, put­tókkal díszített tál. Ezek az életmű elszigetelt részei, csupán felvillantják Klein fejlett adap­tációs készségét. Említést érdemel két termé­szet után festett női portré, amelyeknek festői részletein is áthat a művész elvont dekorativi­tásra való hajlama. Klein Ármin a kor jellegzetes, sokoldalú ipar­művésze. Munkáinak túlnyomó részét a világ­nak szinte minden tájára eladták, más része romlandó anyagból lévén, elenyészett. Zsolnay Teréz visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a csa-

Next

/
Thumbnails
Contents