Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Klein Ármin, a Zsolnay gyár tervezőművésze a JPM Zsolnay gyűjteménye alapján (1876–83)

KLEIN ARMIN A ZSOLNAY-GYÄRBAN 209 8. ábra. 28. Tál, 1878. Ltsz. 51.998. XVI. századi itáliai majolika művészetig megy vissza. (Nicolo da Vrbino és Castel Durante, a XVI. század közepén virágzó olasz majolikaműhely fiatal nők portréival díszített tálai az előképek.) Német nyelvterületen az ún. „Liebesscchale" (szerelmi ajándékként készült tál, a hölgy portréjával) a Dürer idejéből vett mintákban lelte meg előképét. Jóst Amman 1586ban kiadott, 122 fametszettel illusztrált könyvét, amely a kor női viseletének széles keresztmetszetét adja, a kor iparművészei forrásként használták (a Zsolnay nővérek is ismerték). Klein számára a téma sokkal inkább a kerek formában történő komponálás, a finom ornamentális részletek kidolgozásának lehetőségét jelentette, semmint a történeti hűségre való törekvést. Nem lehetetlen, hogy legalább képről ismerte Theodore Decfcnek az 1878-as Párizsi Világkiállításon bemutatott hasonló jellegű tálait. Ugyancsak a 80-as évek elejéről származik a gyűjtemény két kiemelkedően szép és ritka darabja, a pâte-sur-pâte technikával készült „Vénusz" és „Amor" porcelán falikép. A pâtesur-pate eljárást a múlt század közepén M. L. Solon fejlesztette ki Sevres-ben. A technika lényege a porcelánra való festés több rétegben felvitt, híg porcelánmasszával, amely végül az antik camea hatását idézi. Az eljárással együtt Solon felhasználta a XVI. századi itáliai és francia manierizmus, elsősorban a fontainebleau-i iskola stílusának elemeit, Klein az előképek nyomán szabatosan komponált, harmonikus kompozíciót .hozott létre. A gyűjteményben megtalálható egy japán témájú tál és egy hindu (tantra) motívumokkal ékesített kulacs, amelyek feltehetően Klein munkái, csakúgy, mint a rokokó modorú, puttókkal díszített tál. Ezek az életmű elszigetelt részei, csupán felvillantják Klein fejlett adaptációs készségét. Említést érdemel két természet után festett női portré, amelyeknek festői részletein is áthat a művész elvont dekorativitásra való hajlama. Klein Ármin a kor jellegzetes, sokoldalú iparművésze. Munkáinak túlnyomó részét a világnak szinte minden tájára eladták, más része romlandó anyagból lévén, elenyészett. Zsolnay Teréz visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a csa-