Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Klein Ármin, a Zsolnay gyár tervezőművésze a JPM Zsolnay gyűjteménye alapján (1876–83)

KLEIN ARMIN A ZSOLNAY-GYÁRBAN 207 6. ábra. 8. Amorettes tányér, 1879. Ltsz. 51.972. megkomponált kerek tál feltehetően közvetlenül Klein rajza után készült. Egy harmadik tál figuráinak elrajzolt, kifacsart tagjaival és az ügyetlen kompozícióval arra enged következtetni, hogy Klein egyes népszerű motívumai halála utáni a gyári festők kezén tovább éltek. A népies lakodalmas témakörében kétségkívül legkvalitásosabb az a lapos relief szegéllyel díszített tál, amely szintén 1879-ben készült, és amelynek csak rontott példánya maradt a gyári gyűjteményben. A tál széles peremén vonul a lakodalmas menet. A menet élén a két vőfély tánclépésekben halad, utánuk apró lányka, majd cigányzenészek, táncospár, idős paraszt a csutorájával, és az út mentén zöldellő fácska mellett az ifjú mátkapár. Az ünneplők között feltűnik egy fa tövében ülő öregasszony. Nem nehéz felfedezni a népviseletbe öltöztetett figurák klasszikusan megkomponált jelenetében a szimbolikus tartalmat, az élet és halál, öröm és bánat örökös körtáncát. Pécsi magángyűjtőnél maradt fenn a Valentin Károly helybeli kereskedő számára készített Nereida-tál, amely hasonló módon, a tál peremén lapos reliefszerűen ábrázolt egy mitologikus jelenetet: a főalak a lovait hajtó Neptun, akit a tritonok és nereidák hada követ. 1878—79-ben készültek a kis Achilles-figurák is, magastűzű színezéssel vagy mattírozva, ezüst sisakkal és karddal. Az Achilles-figurában Klein Ármint nem a mitológiai hős iránti tisztelet, nem is az emberi dráma érdekelte, kizárólag a figura esetleges mozdulatának hiteles és életszerű megformálása. Ekkoriban mintázta a mulató parasztfigurát hegedűvel a kezében, a táncoló betyárt és a dudást. A táncoló paraszt figurájának közvetlen előképe Izsó Miklós 1860—1870 között készült, 15 darabból álló „Táncoló paraszt" sorozata, amelyben a mozgás és a nemzeti jelleg érzékeltetésének szobrászi problémája egyszerre jelenik meg. Klein szobrászi munkájában nem nevezhető különösen invenciózusnak, inkább az általa ismert előképeket igyekszik mintegy tanulmányszerűén, elevenen megformálni. Az alakok arányai azonban gyakran kevéssé sikerültek, térbeli elrendezésük ügyetlen. A kompozíció bizonytalanságát nem feledtetik a részletgazdag és finoman megmunkált felületek.