Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

A LAKÓHÁZ ALAPRAJZI FEJLŐDÉSE 185 20. Arkádíves tornácú, oldalkamrás lakóház 1896-ból. Sósvertike (Baranya m.), Petőfi u. 56. (Fotó: Balassa M. Iván, 1983.) elrendezésűek. Köztük találhatók iker- és hoszszúházak vagy oldalszárnnyal megtoldott, Lalakú épületek. A múlt század közepén a kétsorosság irányába is történnek lépések, ez a folyamat azonban nem bontakozik ki. Területünkön a tornácnak nagy múltja van, mégis a 20. század elejéig tart, amíg az egész régiót meghódítja, nyugatról kelet felé haladva. A délnyugati fatornácok kialakulásának gyökereit valószínűleg a késő-középkorban kell keresnünk. Emellett szól az a tény, hogy a 19. század eleji körtornácok már kiforrott alkotások, és a későbbiek során már nem fejlődnek tovább. Stílusuk az egész faépítkező területen meglehetősen egységes. A falazott tornácok nagyobb számban az 1840-es években tűnnek föl, igen gazdag formaváltozatban. A keleti sík vidékeken és a német falvakban ehhez viszonyítva mintegy félévszázados megkésettség tapasztalható. A vakolt tornácok korai megjelenési területein táji különbségeket alig érzékelünk, a fő típusok keverednek egymással, helyi sajátosságok inkább csak az egyes kőművesközpontok formakincsében mutatkoznak.