Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

168 ZENTAI TÜNDE A 18. századi mezővárosi lakosság nagy átlaga valószínűleg a jobbágyokéhoz hasonló házakban lakik, hisz többségükben maguk is jobbágyok. Az 1774-es mohácsi tűzvész után fölbecsült 44 leégett ház közül például 1 konyhát és kamrát tartalmazott, 8 szoba

J

konyhás volt, 32 szobából, konyhából és kamrából állt, 3 pedig a konyha és kamra mellett két szobával rendelkezett. Ozorán (Tolna m.) 1779-ben, 1781-ben, 1782-ben, 1787-ben stb. sorra „szoba-konyhakamora" beosztású mezővárosi házakat inventáltak.

27 A 18. századi mezővárosi iparosok lakása általában a műhellyel bővebb a parasztokénál. Sokan egy lakószobával rendelkeznek.

28 Náluk azonban gyakoribb a jobb építőanyag használata és az épület alápincézése. A tehetősebbeknek már két szobájuk van. Egy siklósi pintérmester házát például 1777-ben a következőképpen írták le: „Háznak hossza 18 öly, Szélessége 2 öly és 5 suk. Ebben foglaltatik Két Szoba, egy Konyha, Méhely, Hordóknak való Szin, egy Istálló és egy Kamara."

29 Ritkábban több szoba is előfordul. Ha a parasztház falusi környezetére vetünk egy pillantást, azt tapasztaljuk, hogy a falusi „polgárság", amely kevés iparosból, kereskedőből (boltos, kocsmáros) áll, nemigen él jobb lakásviszonyok között a parasztság felső rétegénél. A hercegszöllősi (Baranya m.) Demetrovits János kiskereskedő például 1841-ben két szobából, konyhából, kamrából, két bolthelyiségből álló házat hagy utódaira,

30 tehát ugyanúgy két szobája van, mint a tehetős földműves szomszédainak. A múlt század derekán a két lakószoba a falusi iparosok leltáraiban teljesen általános, ennyivel még a kőműves is megelégszik (például Prohászka Mátyás Dárdán (Baranya m.) 1858-ban).

31 A falusi értelmiséget a pap és a tanító képviseli. Az ő lakásuk között nagy az eltérés, különösen a 19. század elejéig. A paplakok a kisnemesi kúriális építkezés jegyeit mutatják, s kettőnél általában több szobával rendelkeznek. Még a Somogyvárott 1749-ben épült szerény, boronafalas paplakban is két szobája van a plébánosnak és egy a háznépének.

32 A szentbenedeki (Somogy m.) plébániaház 1816-ban négy szobából, egy benyílóból, egy konyhából, egy kamrából áll, tornác27 TML. Ozorai Gyűjtemény 69, 155., Néprajzi Múzeum I. Gyűjtemény 2907, 2925, 2931, 2889,... 28 Lásd az ozorai iparosok leltárait: Sz. Bányai Irén 1979—1980. 425—448., TML. Ozorai Gyűjtemény. 29 BML. Siklósi úriszéki iratok 12/1777. 30 BML. Sedria 669/1843: 1. 31 BML. Árvaszéki Iratok 1863/319. 32 Közli Horváth József 1975. 237. 33 BML. A kaposíői prépostság javainak és épületeinek összeírása 1816. A pécsváradi ur. iratai. cal és pincével ellátva.

33 Ezzel szemben a 18. századi tanítók lakása sokkal inkább hasonlít a parasztokéra, mégpedig többnyire az alsó vagy középső rétegekére. Az 1782—83-as baranyai Canonica Visitatio alkalmával összeírt iskolák

34 közül 47-nek az alaprajzát is följegyezték. Ezen belül 30 épületben a tanító az iskola helyiségen kívül szoba-konyhával (ritkábban kamrával, esetlegesen istállóval és pincével) rendelkezett, kettőben volt két lakószoba, 15 helyen azonban az egyetlen létező szobában folyt mind a családi élet, mind a tanítás, amiről Zalából, Tolnából és Somogyból is szép számmal beszámolnak a korabeli tanítói konszkripciók.

35 A 19. század 2. felében, századunk fordulóján a falusi iskolák nagyobb lépésben fejlődnek, lassan eltávolodnak a parasztháztól, és önálló épülettípust testesítenek meg. Alakulásukra nagy hatással volt Eötvös József 1868. évi népiskolai törvénye és az általa kidolgoztatott iskolai épülettervek.

36 A bejárat A 18—19. századi dél-dunántúli parasztházak alaprajza a helyiségek számát tekintve lényegében nem különbözik az alföldi vagy kisalföldi lakóházakétól. Alapvető különbség mutatkozik viszont a bejáratok rendszerében. Az alföldi telepásatásokból kitűnik, hogy az ottani jobbágyházak nagy része már a 15. században egy központi bejárattal rendelkezik.

37 így például a hozzánk legközelebb eső Kecskemét melletti Baracs faluban föltárt 8 lakóház közül valamennyire az jellemző, hogy a kemencés, illetve kályhás helyiség ajtaja nem a szabadból, hanem a nyílt tüzelővel ellátott, konyha funkciójú helyiségből nyílik.

38 Ezzel szemben a hagyományos közép-, nyugat- és délnyugat-dunántúli lakóház több-bejáratú, minden helyisége az udvarról vagy a tornácról közelíthető meg, belső átjárás nincs- közöttük.

39 Ennek a megoldásnak a régészeti * nyomaival találkozunk már a 14. századi sarvalyi (Veszprém m.) házak esetében is, ahol a legtöbb helyiség — amennyiben megállapítható volt •— az udvarról nyílt. Az udvari oldalon helyezkedhettek el a 16. századi etei füstösház ajtói is. Bár az utóbbi két példa a du3

< Petrovich Ede 1971. 157—190. 35 Kotnyek István 1978. 21, 44. 36 1868. XXXVIII. te. 27. §.: Gönczy Pál 1874. 1. skk. 37 Lásd részletesebben: Balassa M. Iván 1985. és Barabás Jenő—Gilyén Nándor 1987. évi összefoglalásait! 38 Papp László 1931. 140—143. 39 Barabás Jenő—Gilyén Nándor 1979. 32., Bárdost János 1984. 297. etc. Vajkm Aurél 1940. 7., H. Csukás Györgyi 1984. 27.