Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (III. rész)

BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJEI III. 127 az újabb pecsétnek már más volt a kivitelezője. A gyenge, szakszerűtlenül kivitelezett munkák mellett némelyik igazán remekmű, vagy legalább is technikailag kifogástalan pecsét. Ezeket jó, szakavatott mesterek készítették. (Baranyabán, 1845, Mohács 1848, Ócsárd 1726, Pécsvárad 1846, Siklós, Sósvertike 1726, Dunaszekcső 1710, Szopok 1726, Németnagyfalu — Tapolca, ma: Kistapolca, 1726, Tengeri. Vörösmart 1845, Zaláta 1794, Zsibrik.) Az 1780-as évekből több hivatásos pecsétmetszőt ismerünk. Az egyik, ki luxemburgi eredetű volt, Gyűrűfűn dolgozott. Hazátlan zsellér volt, de mesterségében kitűnő minősítést kapott. Ugyanebben az időben Baksán is működött két zsidó pecsétnyomó vésnök. Ha arra gondolunk, hogy éppen ez időből ismerjük a legkevesebb községi pecsétet, akkor működésük, megélhetésük meglehetősen kétségesnek tűnik, bár még sok más lehetőségük is adódhatott a pecsétkészítésre.

0 A legszebben kidolgozott, jeleneteket rögzítő pecsétek 1726-ban készültek, s nyilván ugyanaz a személy alkotta őket. Az 1845—48-ban készültek alkotóit — ezek között van két különleges faluképet bemutató pecsét is — már esetleg Pesten kell keresni. Baranya megyében is gyakorta változtatták a falvak pecsétjeiket. Egyesek többször is. (Bikal pl. 5 alkalommal, Mohács 10 esetben.) Mi volt az oka e gyakori változtatásnak? 1. Amint arról már szó volt — pl. Kácsfalu esetében — a rontott pecsétet kellett új rávésetni. Ez azonban csak az esetek töredékében fordult elő. 2. A legkézenfekvőbb az volt, ha változás történt a település státuszában. Ekkor természetesen új pecsétet készíttettek. Mágocs 1816-ig az 1767-es keltezésű pecsétet használta, 1816ban azonban mezőváros lett. Ez alkalomból új pecsétet készíttettek. 3. A régi elhasználódott, megrozsdásodott, kitört belőle valamilyen fontos rész. Baranyaszentgyörgy és Siklós egyik pecsétje vasból készült, s az idők folyamán annyira elrozsdásodott, hogy nyomófelülete úgyszólván kivehetetlenné vált, róla viasznyomatot már alig lehetett készíteni. Ilyen esetben szükség volt a változtatásra. Malom 1724 évi pecsétjéből egy szabálytalan téglalap alak kitört. Ez a sérülés viszont nem zavarta a malomiakat, évtizedekig ezt használták. A XVIII. század elején gyakorta előfordult az, hogy egy vésnök jelentős számú falunak is elkészítette a pecsétnyomóját. Az azonos kézre valló munkák nagy száma jellemző az 1720-as évekre, ebben a vármegyei ösztönzés sejthető. Később már az uradalmak is arra törekedtek, hogy minden falunak elkészíttessék a hivatalos, „élő" pecsétjét. Besence, Hídvég (Baranyahídvég) és Sámod területileg is egymás mellett levő falvak, pecsétjeik csak a köriratban térnek el egymástól, a körirat végén levő barokkos indadíszítés, a pecsétkép (csoroszlya, gabonakalász, ekevas), valamint a pecsét mérete teljesen azonos. Mindez nemcsak tárgybeli azonosságot jelent, de vésési-technikai és rajzi—kikiviteli azonosságot is. Mind a négy pecsét mérete egyöntetűen 18 mm-es átmérőjű kör. A köriratok 5 mm-es szalagban helyezkednek el. Valamennyinél azonos helykitöltő indás díszítés található a szöveg után. A pecsétkép azonos: A szántóföldet a belső kör alján látható három ferde csíkos vonal jelzi, ebből egy nagy kalász emelkedik ki, ezt lebegő ekevas és csoroszlya fogja közre. E négy falu a Pécsváradi Közalapítványi Uradalom Vajszlói Tiszttartóságához tartozott, ezért könnyen elképzelhető az, hogy az uradalom egyik kovácsa készítette el a véseteket. E négy pecsét valószínűleg az 1770-es évek derekán készült, talán éppen akkor, amikor Mária Terézia a Vallásalapítványi Uradalmat (a vajszlói uradalom) létrehozta. Ilyen azonosságok — kisebb-nagyobb mértékben — más falvak esetében is megtalálhatók ez időben. Sok a hasonlatosság Hidor és Sumony pecsétje között is, bár méretben eltérnek egymástól, pecsétképük azonban csaknem azonos. Magyarbóly 1775 évi pecsétje viszont még méretben is teljesen megegyezik. Cinderibogádé méretében Sumonyéval egyezik, pecsétképe is ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy az 1772. év a képmező felső részében található és nem a köriraton. Hidor, Bánfa, Sumony, Magyarbóly és Cinderibogád ennyi azonossága egyazon mester kezemunkáját sejteti. Természetesen nem lehet mindezeket a megyehatárok közé szorítani. A vármegye határai csupán közigazgatási határok voltak. Az uradalmak átnyúltak a szomszédos megye területére is, sőt még olyan is előfordult, hogy egy település, mintegy sziget, a másik megyébe, de környezetével azonos uradalomba tartozott. (Pl. Sellye, szigetként Somogy vármegye mezővárosa volt.) A jó mester nemcsak ugyanabban a megyében készített pecséteket. Mecsekjánosi c

Taba István: A szentlőrinci járás társadalma és Történeti Statisztikai Tanulmányok. Budapest, gazdasági élete II. József korában. 1975. 172. és 173. p.