Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (III. rész)

BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJEI III. 125 XII. A pecsétek készítői Már a pecsétlenyomatok vizsgálata is bárkit meggyőz arról, hogy a véseteket készítők mestersége nem egyenlő technikai színvonalon állt. Sőt, sokan közülük még csak mesterek sem voltak és az általuk készített typáriumok éppen csak megfeleltek annak a feladatnak, hogy az iratra öntött pecsétviaszra nyomják őket és valami megkülönböztető jelet fedezhessenek fel rajta. A pecsétkészítő bizonytalansága elsősorban a feliratokra vonatkozik. Természetesnek kell venni azt, hogy a typáriumot készítő személy írástudatlan volt, sőt sok esetben még arra is képtelennek bizonyult, hogy a nyilvánvalóan mások által leírt szöveget hibátlanul belevésse a nyomófelületbe.

1 A kor viszonyait ismerve, -arra lehetne gondolni, hogy a XVIII. század első éveiben készült pecsétek a legprimitívebbek, hisz ez időben az írástudatlanság hihetetlenül magas volt. (A legtöbb baranyai falunak nemcsak tanítója, de még papja sem volt.) Nyilvánvalóan a jobbágyoknak nem volt pénzük arra, hogy a község pecsétjét képzett vésnökkel készíttessék el. Annál meglepőbb azonban az, hogy az első években készült pecsétek a legszínvonalasabbak a XVIII. században és a XIX. században készültek közül is csak a 40-es évek pecsétjei szárnyalják túl azokat. Ezt nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy a megye a falvak felé elrendelte a pecsétek készítését, sőt az uradalmak maguk biztosították ehhez a kivitelezőt is.

2 Ezeket a typáriumokat jó mester készítette, ki valószínűleg hivatásos vésnök (ötvös, rézműves) volt, természetesen írástudó, sőt latinos műveltségű ember. Nem lehetetlen, hogy ez a mester pécsi ötvös volt. Az ötvös céh különben a török kiűzése után alakult céhek között az első volt. Ezt bizonyítja a pécsi ötvös és aranyműves céh pecsétje 1696-al datált. A város 1747. évi egyik adóslevelére a céhek rányomták, kezességet vállalva pecsétjüket, majd aláírták az iratot. Ezen az aranyműves céh már újabb pecséttel szerepel. A városi céhek pecsétjeinek zöme 1700—1747 között készült el, valószínűleg az itteni ötvösök közreműködésével, amit a fel1

Feiszt György i. m. 94. p. Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi i. m. 152. p. Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecséted 1381—1876. i. m. 43. p. 2 A jegyzőkönyvekben azonban ennek nincs nyoma, az e korból származó iratok viszont a XIX. száiratok és vésetek viszonylagosan egységes stílusa valószínűsít. Ugyanez a stílus jelentkezik az 1720^as években készült községi pecséteken is. Hasonlóságot mutatnak a betűtípusok és teljes azonosságot a számok. (Csak ezeken találhatók az x jelzések.) E szerint a baranyai falvak 1920-as évekre datált pecsétjei Pécsett készültek egy rézkovácsnál, vagy az ötvös és aranyműves céh valamelyik műhelyében. Ez időben több ötvös és aranyműves, valamint rézműves élt Pécsett: Cholaroviz András (mai Széchenyi tér 2.), Szindcsek János (mai Kossuth u. 5.), Radniz Simon (mai Széchenyi tér 6.), Lebely János (mai Zetkin Klára u. 14.), Doller Mátyás rézkovács (mai Zetkin Klára u. 5.). Nyilván köztük kell keresni az 1720-as években készült pecsétek alkotóját.

3 Ez a kedvező helyzet azonban sokat változott a század közepén és a XVIII. század végén. Az újonnan betelepített németek is elkészítették pecsétjüket, természetesen nem azonnal, hanem jó pár évvel a végleges letelepedésük után/

1 Az 1711—1752. évi Házi adó összeírások is tanúsítják, az 1720-as évek közepétől érkeztek a telepesek, ők már egy szervezett telepítés során érkeztek, s gyakran magukkal hozták a papjukat, tanítójukat s esetenként mesterembereket is. így jöhettek velük olyan kovácsok is, kik képesek voltak a typáriumok készítésére. Pontosan ennek lehetett a következménye az, hogy az őslakók által hallott településneveket olyan hajmeresztő módon elferdítve vésték a pecsétnyomókra. (Bozsok — Poschock, Doboka — TOBOKO, Eugéniáivá —EUGENI VALLÓ, Godisa — GUTTISSAR, Hetvehely — HETFEHEL; Kácsfalu — KÁCZWALA, Kistelek — GISDELLEGT, Óbánya — OPONIA, Szenterzsébet — SÖNDIR SCÖPÖD. A vésés technikája is sok kívánnivalót hagyott maga után, nyilvánvaló a falusi kovács nehezebben készített el egy-egy ilyen typáriumot. A XVIII. század második felében készült pecsétek színvonala messze elmarad azoktól, melyek a század elején, főleg a 20-as években készültek. Legtöbbjét ezeknek már valóban a zad végén a volt megyei börtön, irattárnak használt celláiban elpusztultak. 3

Lásd: Madas József: Pécs-belváros telkei és házai с munkát. Pécs, 1978. Szerk.: Bezerédy Győző. 4 Bezerédy Győző: A baranyai német lakosság betelepedése és ennek tükröződése a községek hivatalos pecséthasználatában, i. m. 397—408. p.