Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (III. rész)

BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJEI III. 123 8. ábra: A heraldika jelentkezése, a: Mohács, 1848, b: Szentgál (Vásárosszentgál, ma: Királyegyháza). A pecsét betűszalagjának széleit a legtöbb esetben díszítették. Ezt általában kétféleképp oldották meg: 1. A kör- vagy ellipszis alakú pecsétmező szélét, vagy a betűszalag széleit apró pontokkal gyöngyözték (Mekényes 1828, Meződ 1811), vagy 2. füzérezték (Siklósnagyfalu 1726). A szöveget többféleképp helyezték el a pecsétmezőn. A leggyakoribb a teljes kör, vagy ellipszis alakú betűszalag volt. Ekkor körirat formájában helyezték el a szöveget (Kölked). Gyakori volt a kétoldalt fecskefarokban végződő szalag. Ez általában a pecsétfőt foglalta el (Pereked). Előfordult az is, hogy a szöveg egy része — főleg az évszám a képmezőben helyezkedett el. Végül a szöveg — ez esetben inkább csak a falu neve —, vagy annak kezdőbetűi a képmezőben kaptak Helyet (Mánfa, Bagót a). A betűk általában nyomtatott nagy-, ritkábban kisbetűk. Nagyritkán előfordult, hogy a falunevet írott betűkkel vésték a pecsétnyomóba (Szentlászló). A betűszalagot általában vagy gyöngysorral, vagy füzérrel, esetleg vonallal választották el a képmezőtől. Ritkábban, a körirat szabadon ívelt a pecsétmező szélén (Kistótfalu). A szöveget igyekeztek olvashatóvá tenni. Ezért azt tagolták, a szavakat díszpontokkal vagy egyéb jelekkel igyekeztek elválasztani. A szövegindítást a legtöbbször többszirmú virággal jelölték. Ékezetet általában nem használtak, az U betűt gyakran a klasszikus latin nyelv szokását követve V-vel jelölték (SIGILLVM). Példák a köriratok (feliratok) tagolására: SIGIL: PAGI. NADASD: 1.7.2.Х. (Mecseknádasd) KI. ТО. FA LY: (Kistótfalu) KASSADI. F. PEDCAT: (Kásád) КО: VAGO: SZOLOS: 1791 (Kővágószőlős) BALGÁN + F.I.C.S. és külön: 1771 (Palkonya) A pecsétek között gyakran található olyan, melyet 172x-el datáltak. A két eredeti (megmaradt) typárium vésetét tanulmányozva sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy ezek 4-esek — a nyomatoknál ez főleg nem látfizűt —, mégis a régi, középkori szokás valószínűsíti ezt. Az eredeti pecsétnyomókról és a nyomatokról látható, ezek egy vésnök munkái, de olyan vésnöké, ki jól ismerte a betűvetést, tehát képzett mester volt. A pecsétképet gyakran növénydísz, vagy növénykoszorú közt helyezték el. Ez igen gyakran két összehajló pálmaág volt. Ilyen, pálmaággal díszített pecsétje volt többek között a következő falvaknak: Bisztrice (172x), Baranyavár (1724), Barátúr (1724), Birján (é. п.), Dályok (1724), Hird (172x), Jágónak (1754), Siklósnagyfalu (1726), Somogy (172x), Varjas (172x). Ez'a díszítési mód általában az 1720-as években dívott, valószínűleg ugyanannak a vésnöknek a munkája lehet, ki az 1724 (2x)—1726. évi pecséteket készítette. Gyakran díszítették a pecséteket babérággal, vagy babérkoszorúval (Pécsbagota, Bár, Kacsóta) vagy sasos (esetleg pálmaág) növénydíszítéssel (Egyházbér). A díszpontokat nemcsak a szavak elválasztására használták, a pecsétképben valóban díszítő jelentőségük volt (Féked, 1786). Díszítő jelentőségük volt a négy- vagy többszirmú virágoknak is, melyeket nagyobb üres felületek kitöltésére használtak. (Kisbudmér 1797. évi pecsétjén kis liliom, Marázáén napszirmú virág.) Időnként a virág már meghaladta a díszítő,