Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: A Zselic futóbogarai (Coleoptera, Carabidae)

8 HORVATOVICH SÁNDOR segítségével a faj biztos kimutatása hazánk területéről a teljes hazai anyag alapján összesen 7 lelőhelyről (Horvatovich 1988). Atlantikus faunaelem, a kontinentális klímát nem viseli el. Mind a 8 eddig ismert hazai lelőhelye a Dunántúlra esik. Csak a Barcsi Borókás Tájvédelmi körzet területén gyakori. Trechus cardioderus püisensis Csiki, 1915. Az utolsó 15 évben tisztázódott, hogy ez a faj a dél-dunántúli bükkösök jellegzetes futóbogara. A Zselic montán jellegét hangsúlyozza előfordulása. Patrobus atrofufus (Stroem, 1768). Magas nedvességigényű faj. Áreája elsősorban hegyvidéki. Az alföldi előfordulások (Tőserdő, Szeged) mind az ártéren megtelepedett példányokra vonatkoznak (Horvatovich 1980). Amara majuscula Chaudoir, 1850. Terjedőben lévő kelet-európai-szibériai faj. Mindössze 40 éve gyűjtötték először hazánkban, de ez az előfordulás csak 15 éve ismert. Mindössze 6 faunisztikai adata van Magyarországon (Horvatovich 1980). A Kiskunsági Nemzeti Parkból nem jelezték (Ádám, Merkl 1986). Agonum longipenne Mannerheim, 1844. A közelmúltban mutatták ki a magyar faunából 10 lelőhelyről a Kiskunsági Nemzeti Park területéről (Ádám, Merkl 1986). Külső habitusában nagyon hasonlít az Agonum moestum Duftschmid fajhoz, amelyhez a magyarországi gyűjteményekben hozzákeverték. Valószínűleg az egész ország síkságain és dombvidékein a mocsaras élőhelyeken sokfelé megtalálható. Gyűjteményünkben a következő gyűjtőhelyekről vannak példányai: Barcsi Borókás: (5 példány), Pellérd: (10 példány), Mecsek-hegység: Szuadóvölgy: (1 példány), Balatonendréd: patakvölgy: (1 példány), Bürüs: (1 példány), Sellye: Füzeserdő: (1 példány). Harpalus melletii (Heer, 1837). Változékony faj, ezért könnyen összekeverhető a közelrokon fajokkal. Olykor a hím ivarszerv alakja az egyetlen használható bélyeg (Lindroth 1986). Hazánkból csupán egyetlen bakonyi előfordulását említi a faunisztikai irodalom: Kislőd (Tóth 1973). Ez az adat a fent említett határozási nehézségek miatt revízióra szorul. Nyugat- és Dél-Európában elterjedt faj. Harpalus zigzag Costa, 1822. Űj Magyarország faunájára. A Zselic a faj legkeletibb ismert előfordulási adata Közép-Európában. Fő elterjedési területe Dél- és Nyugat-Európára esik. Atlantikus faunaelem. Dióspusztán a fénycsapda anyagából előkerült egyetlen hím példányt az ivarszerve segítségével határoztam meg. Harpalus marginellus Dejean, 1829. Az Alpokban és a velük szomszédos területeken él, nyáron hűvös és nedves völgyekben. Magyarországról egyetlen irodalmi adata van: Börzsönyhegység: Nógrádverőce, Szokolya, Királyháza (Endrődi 1974). Ujabban előkerült a Bükki Nemzeti Park területéről (Szél Győző szóbeli közlése). A Bakony-hegységből nincs jelezve, de ott valószínűleg gyakori. Minden bizonnyal a H. rubripes Duftschmid fajjal keverhették öszsze. A zselici lelőhelyek a terület montán jellegét hangsúlyozzák. Stenolophus persicus Mannerheim, 1825. Ezideig csak 10 hazai lelőhelye ismert (Horvatovich 1981, 1988, Ádám, Merkl 1986). Áreája délkeleten Irakot és Transzkaspiát is eléri ( Csiki 1946). Elterjedési területének északnyugati határát Magyarország képezi, mert sem Csehszlovákiában (Pulpán 1984), sem Ausztriában (Freude 1976) már nem fordul elő. Sensu de Lattin iráni arboreális faunaelem (de Lattin 1967). Drypta dentata (Rossi, 1790). A zselici nedves talajú erdőszegélyek, ritkás füzesek jellegzetes faja. Mediterrán faunaelem (sensu de Lattin 1967). Csehországban már nem él, csak Morvaországban és Szlovákiában (Pulpán 1984). Az Alföldről szántóföldi talajmintából is előkerült: Kornádi (Horvatovich, Szarukán 1986). Brachinus ganglbaueri Apfelbeck, 1904. Mocsárlakó. Hazai elterjedése sporadikus. A Bakonyból csak a Tihanyi-félszigetről ismerjük (Tóth 1973). A Kiskunsági Nemzeti Parkból csak Tőserdőről, a Tisza holtágának parti mocsaraiból került elő. A Hortobágyi Nemzeti Parkban viszont 6 lelőhelyen megtalálták (Hieke 1983). Békés megyében több helyen előfordul (Ádám 1981). Békés és Hajdú-Bihar megyéből szántóföldi talajmintákban is megtalálták (Horvatovich, Szarukán 1986). Állatföldrajzi értékelés, természetvédelmi vonatkozások Az előkerült 122 faj pontosan 25%-át képezi a 488 fajtából álló magyar futóbogárfaunának. Mindkét szám a jelenlegi ismereteink szerinti állapotot jelenti. Ez a 122 faj mintegy 75%-át teheti ki a teljes zselici futóbogárfaunának. A terület gazdag Carabida-faunája a nagyfokú domborzati tagoltság, a viszonylag magas csapadék és az enyhe januári középhőmérséklet (—1 C° körül) következménye. A nagyfokú domborzati tagoltság lehetővé teszi számos országosan ritka faj jelenlétét, de ugyanakkor számos faj populációi a mozaikos biotópegyüttesnek megfelelően kis egyedszámúak. A fajok pontosan 50%-a mindössze egyetlen példányban került elő, ami részben a