Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Kisdobsza nagylepkefaunája (Lepidoptera)

KISDOBSZA NAGYLEPKEFAUNÄJA (LEPIDOPTERA) UHERKOVICH Ákos Uherkovich, Á.: Lepidoptera fauna of Kisdobsza, South Hungary. Abstract. Almost 28 000 specimens of 513 species were collected during the years 1916—1986. Dominant species feed on lichens and deciduous trees. Several rare species live in the forest. The list of material is presented. Bevezető A Kisdobszai-erdő a községtől (amely a közelmúltban Dobsza néven egyesült Nagydobszával) délnyugatra fekszik. Jelentős maradványa a Dráva mentén egykor még megszakítatlan erdővidéknek. Az utóbbi évek talajvízrendezési munkái azonban nem kímélték ezt az erdőt sem: a kiszáradás (azaz kiszárítás) gyomosodást, a kártevők elszaporodását és általában az erdő kezdődő degradációját okozta. A korábbi, még 7—8 évvel ezelőtti rendkívül gazdag fauna szegényedésnek indult. Ezt a folyamatot csak tetézte, hogy többízben — védekezésül a tömegesen fellépő Euproctis chrysorrhea ellen — helikopterről végigpermetezték az erdőt. A Dráva-síkon elterjedt tölgy-kőris-szil ligeterdő alkotja az erdőállomány zömét. A térszín kelet felé némileg emelkedik és itt gyertyános-tölgyesbe megy át az erdő. Ellenben nyugat felé, a Nyugati-Gyöngyös mentén alacsonyabb a felszín és itt égerligetek, helyenként füzesek húzódnak. A környéken természetes fátlan biotóppal nem találkozhatunk, csak kaszálók (egyre csökkenő mennyiségben) vannak az erdőtől északra, valamint szántók. Az utóbbi években elsősorban ezeken a területeken folytak vízrendezési munkák, ami miatt az általános talajvízszint jelentősen csökkent. Ugyanakkor az erdő nyiladékjaiban is árkokat mélyítettek és ezáltal itt is 1—1,5 méteres volt a talajvízszint csökkenése. Az első, innét származó Lepidoptera-adatokat 1976-ban tettük közzé (Uherkovich 1976). Később 2 további cikk foglalkozott a terület lepkefaunájával (Uherkovich 1979, 1981a). Számos cikkben találunk további adatokat innét (pl. Gyulai et al. 1979, Uherkovich 1984a). A felsorolt munkák az itt gyűjtött anyagnak csak egy töredékét publikálták. Anyag és módszer Éjjeli gyűjtéseinket 125 vagy 250 wattos higanygőzlámpával végeztük, amelyet hordozható Honda áramfejlesztő (E300, EX500) táplált árammal. 1976 és 1982 között az erdő keleti szélén, gyertyános-tölgyesben, egy nyiladékban álltunk fel. Itt az aljnövényzet rendkívül változatos és dús volt, sűrű cserjeszinttel. A lombkoronaállományt kocsányos tölgy, csertölgy, egy-egy gyertyán, valamint mezei juhar alkotta, de 200 méteren belül számos más fafaj is előfordult (hárs, szil, magas kőris). 1983 és 1986 között inkább a Nyugat-Gyöngyös mentén gyűjtöttünk, mivel ebben az időszakban rendkívül erősen kezdett fertőzni az Euproctis chrysorrhoea L., korábbi gyűjtőhelyünk környéke különösen tönkrement rágása miatt. Gyűjtőhelyünk áthelyezését az is indokolta, hogy az égerligetek behatóbb vizsgálatát is szükségesnek tartottuk. Az ekkor megkezdett trichopterológiai vizsgálatok számára is alkalmasabb volt a víz — a Nyugati-Gyöngyös — közvetlen közelsége. A tegzesfauna vizsgálatának eredményeiről már beszámoltunk (Nógrádi és Uherkovich 1988). Különösen 1976 és 1982 között voltak igen eredményes gyűjtéseink. Ez idő alatt 24 720 nagylepke-példányt gyűjtöttünk és jegyzőkönyveztünk. A 7 év alatti 30 gyűjtés átlagos fajszáma 87, átlagos példányszáma pedig 824 volt. Ez hihetetlenül magas érték: ebbe beletartoztak az őszi időszak alacsony példányszámú gyűjtései is. Nyáron rendszeresen ezer példánynál is többet fogtunk egy-egy éjjel. Különösen kiemelkedő faj- és példányszámú gyűjtéseink közül néhányat már említettünk (Uherkovich 1979). Néhány további, igen eredményes gyűjtés: 1980. VIII. 7. 1981. V. 21. VI. 25. VIII. 3. 194 faj, 2033 példány 117 faj, 1460 példány 105 faj, 1198 példány 156 faj, 2218 példány A «Tanús Pannonius Múzeum Evkönyve 34 (1989) : 73—80. Pécs, Hungária, 1990.