Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Természettudományok - Lastůvka, Zděnek: Die Gläsflüger Ungarns – Faunistik und Bionomie (Lepidoptera, Sesiidae)

46 ZDENÉK LASTÛVKA LITERATUR Esper, E. J. Ch. 1789-Q804): Die Schmetterlinge in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen, Suppl. - Erlangen, 2(2), 52 pp. Freyer, С F., 1836: Neuere Beiträge zur Schmetterlingskunde mit Abbildungen nach der Natur. - Augsburg, Bd. 2, 162 pp. Herrich-Schäffer, G. A. W„ 1846: Die Schwärmer, Spinner und Eulen. Systematische Bearbeitung der Schmetterlinge von Europa, zugleich als Text, Revision und Supplement zu Jakob Hübner's Sammlung europäischer Schmetterlinge. - Regensburg, Bd. 2, p. 1-104. Issekutz, L., 1950: Chamaesphecia hungarica Tomala: bona species (Lepidopt.). - Folia ent. hung. 3 (3-4), 49-55. Kovács, L., 1953, 1956: Die Gross-Schmetterlinge Ungarns und ihre Verbreitung I., II. - Folia ent. hung. 6,76-165; 9, 89-101. Kranjcev, R., 1979: Synanthedon croaticus sp. nov. (Lepid, Aegeridae) (!). - Acta ent. jugosl. 14 (1978), 27-33. Lastûvka, Z, 1989: Bembecia puella sp. n. aus der Slowakei (Lepidoptera, Sesiidae). - Scripta fac. sei. nat. univ. Purk. brun. 19, 85-92. Lastûvka, Z-Lastùvka, A., 1987: A contribution to the knowledge of clearwing moths (Lepidoptera, Sesiidae) in Hungary. - Folia ent. hung. 48, 97-104. Le Cerf, F., 1920: Contributions a l'étude des Aegeriidae (II). Révision des Aegeriidae de Barbarie. - Oberthür, Etudes Lép. comp. 17, 181-583. Lipthay, В., 1961: Eine neue Chamaesphecia-Art (Lepidoptera, Aegeriidae). - Acta Zool. Hung. 7, 213- 218. Naumann, С M.-Schroeder, D., 1980: Ein weiteres zwillingsarten-Paar mitteleuropäischen Sesiiden: Chamaesphecia tenthrediniformis (Denis et Schiffermüller, 1775) und Chamaesphecia empiformis (Esper, 1783) (Lepidoptera, Sesiidae). - Zeit. Arbeitsgem. Ost. Ent. 32, 29-46. Ochsenheimer, F., 1816: Die Schmetterlinge von Europa. Schwärmer oder Abendschmetterlinge. - Leipzig, Bd. 4, 225 pp. Pazsiczky, S„ 1941a: Synathedon mesiaeformis HS. előfordulása Somogyban. - Folia ent. hung. 6, 36-37. Pazsiczky, S., 1941b: Synanthedon spheeiformis ab. triannulata Pazsiczky nov. ab. - Folia ent. hung. 6, 113-115. Tomala, N., 1901: Sesia empiformis Esp. var. hungarica n. var. - Rovart. Lapok 8, 47-50. Tomala, N., 1904: Sesia annellata Z. - Rovart. Lapok 11,155157. Tomala, N., 1913: Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és a Paranthrene tabaniformis Rótt. var. rhingiaeformis Hbn. életmódjának ismertetéséhez és azok magyar honossága. - Rovart. Lapok 20,196-197. Treitschke, F., 1834: Die Schmetterlinge von Europa, 10, Suppl. 1 Abt. - Leipzig, 210 pp. Walker, F., 1856: List of the specimens of Lepidopterous Insects in the collection of the British Museum 8. - British Museum, London, 271 pp. Magyarország üvegszárnyú lepkéi (Lepidoptera, Sesiidae) Faunisztika és bionómia LASTÛVKA Zdenëk A dolgozat az Országos Természettudományi Múzeum (Budapest), a Janus Pannonius Múzeum (Pécs), a Herman Ottó Múzeum (Miskolc) gyűjteményeiben lévő és néhány további kisebb gyűjteményben található üvegszárnyú lepkék (Sesiidae) tanulmányozásának eredménye. Szerző 1984 és 1988 között a családhoz tartozó 42 faj összesen 3800 példányátvizsgálta felül. Jelen tanulmány a teljes vizsgálati anyag áttekintését adja. Az egyéb gyűjteményekben, így különösen a Humboldt Egyetem Zoológiai Gyűjteményében, (Berlin) a prágai Nemzeti Múzeumban és a pozsonyi Nemzeti Múzeumban, valamint részben magángyűjteményekben megtalálható példányok adatait is bedolgozta szerző a dolgozatába. Az előfordulási adatok jegyzéke minden fajnál rövid bionómiai, ökológiai és állatföldrajzi jellemzésekkel egészül ki. A ritkább és kevésbé ismert fajok esetében a lelőhelyek nevei a gyűjtött példányok számával és a begyűjtések adataival is kiegészülnek, amennyiben ezek a lelőhelycédulákról megállapíthatók voltak. Az alkalmazott rövidítések magyarázata a dolgozat bevezetőjében található. Kovács (1953,1956) Magyarország területéről a Sesiidae család 33, illetve 34 faját sorolja fel. Utóbb még közlésre került Chamaesphecia sevenari (Lipthay 1961). Lastùvka-Lastùvka (1987) Magyarországról 7 továbi fajt közöl. Ez egészében 42 magyarországi fajt jelent. Jelen munka 3 további faj magyarországi előfordulását hozza: Bembecia scopigera (Scopoli 1763), B. puella Lastûvka 1989, Chamaesphecia crassicornis Bartel 1912. Viszont a Kovács által jelzett fajok közül a szerző által vizsgált anyagból 3 nem került elő. Synanthedon cephiformis Közép-Európában táplálkozásilag kizárólag az Abies alba-hoz kötődik. A Kovács által felsorolt vidékeken ez a tápnövény nem fordul elő, ezekben az esetekben a S. loranthi-val való összetévesztés forog fenn többnyire. A „Chamaesphecia alysoniformis"-Ta. vonatkozó minden vizsgált anyag a Ch. sevenari-hoz, illetve részben a Ch. tenthrediniformis-hoz tartozik és egyes Ch. aerifrons-ként szereplő példányok valójában ugyancsak a Ch. sevenari fajhoz tartoznak. A megállapított fajokból 16 (38%) xylophag és 26 (62%) rhizophag. A fajok elterjedésére vonatkozó eddigi ismereteink alapján a magyarországi fajok közül 6 (14%) szibériai eredetű, 14 (33%) mediterrán eredetű tágabb értelemben, 2 (5%) adriatomediterrán S. melleniformis, ? Ch. palustris) és 19 (45%) pedig pontomediterrán illetve pontikus. A Chamaesphecia hungarica (2%) mind mostanig csak a pannon területről ismert.