Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Művészettörténet - Zombori Lajos: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa I.
A CSONTVÁRY-KRÓNIKA KORAI FOGALMAZVÁNYA ZOMBORI Lajos Az egyik budapesti antikvárium (Lenin körút) folyóiratait nézegetve akadtam rá 1986 őszén a Magyar Művészet 1936. október hó, 10. számának 1 (XII. évfolyam) három példányára. Az első példányt átlapozva Ybl Ervin cikke végén (a 300. és a 301. oldalak közt) bukkantam rá Gerlóczy Gedeon a „Csontváry képek vásárlásának története" című fogalmazványára. A leleten felbuzdulva a másik két példányt is átnéztem és az egyikben további gépelt anyagot találtam: ,,3. jegyzék" címmel. Ez pedig egy gyűjtést tartalmaz, ami a Csontváryval foglalkozó cikkeket és könyveket sorolja fel időrendben. A kezdő- és végdátum 1910. május 31. és 1964. március. Ismerve Gerlóczy „Csontváry-krónika" című visszaemlékezését, ami a „Csontváry-emlékkönyv"-ben, a Corvina Kiadó gondozásában 1976-ban látott napvilágot, összehasonlítottam a talált anyaggal és megállapítottam, hogy ez a fogalmazvány több olyan érdekes adatot tartalmaz, amik eddig nem jelentek meg nyomtatásban. A három és féloldalas, sűrűn gépelt fogalmazvényt teljes egészében közlöm; a szövegben mindössze az elgépeléseket javítottam ki; a szövegértelmezési betoldásaimat szögletes zárójelbe tettem. Néhány helyen, ahol szükségesnek mutatkozott, jegyzetet, ill. magyarázatot fűzök az egyes nevekhez vagy szavakhoz. A fogalmazványt teljes egészében közlöm; a szövegben „Csontváry képek vásárlásának története: 1917 őszén a műegyetemi építészmérnöki oklevél megszerzése után — tanulmányaim kiegészítésére Münchenbe mentem, beiratkoztam a Politechnikumra — különlegesen Tirsch prof? 1 Ebben a számban jelentek meg, Bényi László közlése nyomán, „Csontváry ismeretlen levelei" 1880—1881-ből (307—314. 1.). 2 Friedrich Ritter von Thiersch (1852—1921) a német eklektikus építészet fontos képviselője, ö tervezte Münchenben a Neues Justiz Gebäude-t. amire Gerlóczy is utal. 3 Studentenkarte = diákjegy. 4 Helyesen: Alte Pinakothek. az igazságügyminisztériumi palota tervezője érdekelt. A téli hónapokban szorgalmasan jártam az egyetemre. Különös öröm volt számomra, hogy a studentenkarté'' révén 20 pf.-ért a Prinzregenten theater karzatára mehettem és hallgathattam a Bruno Walter, fiatal karmester vezetésével tartott pompás előadásokat. Az összes múzeumokba is szabad belépésem volt és a délutánokat, ünnepnapokat itt töltöttem el. Az Alte Pinacotékban' 1 ki volt állítva a háborús veszély miatt idementett Mathias Grünewald isenheimer oltárja 3 stb., stb. A közbejött események miatt az egyetemet márciusban bezárták és akkor áttettem működési teremet a Bayerische National Museumba és ott minden darabot lerajzoltam, kezdve a kőemlékektől a rokokó porcelánokig. Később, mikor már Münchenben nem volt több rajzolni való, Nürnbergben a Germanisches Museum anyagát örökítettem meg. Nemes MarcellaP összeismerkedtem, aki szívesen fogadta a lelkes, fiatal honfitársát — aki szerinte igen jó szemmel rendelkezett, úgy, hogy bizonyos vizsgák után, amiken meglepően biztos válaszokat adtam — örömmel mutogatta újabb szerzeményeit és kérte véleményemet. Később, elutazásom előtt azzal a meglepő [javaslattal állt elő] javaslatot tette, hogy szeretne Amerikában egy fióküzletet nyitni és ennek előkészítésére, megszervezésére és vezetésére engem szemelt ki. Én nem akartam az építészi pályámat hagyni és így udvariasan kitértem az ajánlat elől. 1919 őszén érkeztem haza — háború utáni rossz hangulatban — megpróbáltunk mindenfélét, de csak 22-ben sikerült kisebb munkákat kapni. 1919 őszén műterem után néztem, lakás és építészi iroda részére, és így kerültem el a Hadik Kávéház 7 feletti padlásműte5 Helyesen: Matthias Grünewald, isenheimi oltárkép. 6 Nemes Marcell (1866—1930) ismert műgyűjtő és műkereskedő, aki elsősorban impresszionista műveket gyűjtött. Több képet ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. 7 Hadak Kávéház (a mai Budapest, Bartók Béla út 38. sz. épületben volt) 1906 óta elsősorban diákok találkozóhelye, később több író törzshelye volt, különösen Karinthy Frigyesé. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) : 289—293. Pécs, Hungária, 1990.
