Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Uherkovich Gábor: Szepesi adat Csontváry életéhez

SZEPESI ADAT CSONTVÁRY ÉLETÉHEZ UHERKOVICH Gábor Csontváry életének egyes szakaszairól mind mostanig nem tudunk eleget. A következőkben egy szerény — de jellemzőnek tekinthető — és ebben a formájában még nem közölt adattal kívánunk hozzájárulni a nagy festőzseni életrajzához. 1965 nyarán Szepes (Spis) várában jártam. A Szepesi-medence keleti részén mészkőszirten épült vár egykor Közép-Európa legnagyobb méretű várai sorába tartozott. A hatalmas romterületen hosszasan időztem Agnes lányommal együtt. A rom legfelsőbb, fellegvári részén egy DNy-ra néző magas falon, a mostani talajszinttől kb. 3 és fél méterre lévő nagyobb ablakívben „Kosztka Tivadar 1880" szövegű, nagyméretű betűkkel írt feliratot fedeztem fel egyéb névfeliratok között és azt le is fényképeztem. A mellette lévő feliratok többsége régebbi keletű (1842, 1846), míg más részük a vakolat málása miatt már nem volt pontosan datálható. Amikor ezek az egykori látogatók ottjártát megörökítő feliratok készültek, az ablakboltozat valamiképpen még megközelíthető volt. Ott jártamkor már csak távolabbról, alacsonyabb szintről készülhetett fénykép ezekről. (Makky György itt közölt felvétele ugyanezen ablakívről némileg alacsonyabb szintről és feltehetőleg valamivel korábban készülhetett, miként erre a vakolat-leválás különbségeiből következtetni lehet.) 1880-ban (feltehetőleg X. 13-án) volt Kosztka Tivadarnak, mint Iglón dolgozó gyógyszerészprovizornak az a bizonyos, általa „kinyilatkoztatás"-nak nevezett kulcsélménye, amely a 27. életévét betöltött férfit egészen váratlanul elindította a művészeti pályán. Az ekkor megkezdett művészi önképzésnek azt a formáját, hogy másolófüzetek rajzain tanuljon — mint írja — igen hamar megelégeli és a természetbe vágyódik. S eközben — mint Kelety Gusztávhoz írt leveléből kitűnik — elméjében már ebben az évben (1880) festi a tájakat. így a nagy Tátraképe részben az ekkori vízióiból 21 év mülva vált valósággá. Kosztka Tivadar tehát 1880-tól a tájélmények mohó befogadásának hatása alatt él. Erre az időre esett az évszámmal datált látogatása Szepes várában. Az óriási területű várromot az egyre magasodó teraszokon keresztül járhatjuk be, a panoráma egyre tágabbá válik és a fellegvári részből egyenesen lenyűgöző. Amikor az ablakívben megpillantottam Kosztka nevét, akaratlanul is összekapcsoltam az akkor és ott átélt táji élményt azokkal a csodálatos, hatalmas térségeket átfogó, vertikálisan és horizontálisan bámulatosan tagozódó panorámákkal, amelyek a már kiforrott Csontváry nagyméretű képeinek sajátjai. Arra kellett gondolnom, hogy ezeknek a később leképezett tereknek egyik élménycsírája még 1880-ban berögződött Kosztka Tivadar vizuális élménykészletébe, belső világába. Berögződött ott, a Szepes várából, a sajátos hangulatú várromból széttekintve elé tárulkozó panorámából. Felvetődhetik a kérdés, hogy Szepes vára idézett feliratában megfelelő biztonsággal tételezhetjük-e fel a mi festőművész Kosztka Tivadarunk keze vonását? Nos, a hely, az időpont és a név ilyen együttes megfelelősége bizonyossá teszi, hogy itt a nagy festőzseni látogatásának emlékét őrzi ez a felirat. De ezen felül a betűk alakjának bizonyos jegyei is fokozzák ezt a bizonyosságot, így pl. a Castellamare di Stabia-i képen (1902) lévő felirat ,,a"-ja, de főleg „t" betűi jól azonosíthatók a szepesi felirat megfelelő betűivel. Az a többé-kevésbé ép vakolatdarab, amelyen a Kosztka-felirat 1965-ben még látható volt, a szélein folyamatosan pusztult. Ezért tartottam szükségesnek lefényképezését és ilymódon, talán utolsó lehetőségként ennek az adatnak dokumentálását. Kérdéses ugyanis, hogy a Szepes vára néhány évvel ezelőtt elkezdődött és a jelenben is folyó rekonstrukciós munkáit ez a falrész, amelyen a számunkra oly értékes felirat ott volt, milyen állapotban vészeli át. A szigorúan lezárt területre ezekben az években nem sikerült bejutnom és a fenti tényről személyesen tájékozódnom. Arra sem kaptam visszajelzést, hogy magyar illetékesekhez küldött tájékoztatásomnak volt-e foganatja a felirat figyelembevételére. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 34 (1989) : 285—287. Pécs, Hungária, 1990.