Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A pécsi Vasvári ház története

240 ROMVÁRY FERENC zatba kapcsolhatott. A tradicionális iparágak —• bőr és bőrfeldolgozás, öntöde, serfőzde és szap­pankészítés mellett a felvirágzás folyamata egy sor más iparágat is érintett. A vas- és gépgyár­tás mellett két sörgyár, pezsgőgyár, számos gőzmalom, két bőrgyár, kesztyűgyár, orgona­gyár, kerámiagyár, parkettagyár, több tégla­gyár és szappangyár is létesült. Pécs ipari vá­ros lett. A Dunagőzhajózási Társaság részben megvásárolta, részben bérbevette a gazdag pé­csi szénmezőket és sorra nyitotta a nagyüzemi művelésű tárókat. A szén olcsó vízi úton törté­nő szállítása érdekében 1857-ben a DGT meg­építette Pécs és Baranya vármegye első vasút­vonalát Pécsbányatelep, Villány, Mohács kö­zött. Ezt követte a Pécs—Barcs szárnyvonal ki­építése 1867-ben, mely a Drávát hozta elérhető közelségbe. Egyúttal Nagykanizsa érintésével a Déli Vaspályán keresztül a fővárost tette vas­úton is megközelíthetővé. 1870-ben megépült a Villány—Eszék szárnyvonal, mely Szlavónia fe­lé nyitott utat. 1882-ben végre kiépült a köz­vetlen Pécs—Budapest fővonal. 5 További szárnyvonalak és kapcsolódások igencsak meg­késve, az első világháború előtti években, a ba­jai híd felépültével jöhettek csak létre. A vasút révén Pécs kapcsolatba került távoli tájakkal és ez a tényező is elősegítette további fejlődé­sét. Pécs kereskedő város is lett. Az 1867-es ki­egyezés felszabadult légköre köztudottan er­jesztője lett az ország, ezen belül Pécs nagyará­nyú fejlődésének. A kiegyezésig eltelt száz év alatt a lakosság száma megduplázódott. A szá­zadfordulóig eltelt három évtized alatt ugyan­ez megismétlődött, a város lakossága túlhaladta a félszázezres számot. 0 Az ipar azonban tőke­hiány miatt elmaradt a hazai fejlődés volume­nétől, a kereskedelem pedig a vasúti fővonalak hiányában helyi érdekeltségűvé vált. Az előb­binél kivételt jelentett Zsolnay Vilmos kerá­miagyára, itt a technikai újítások pótolták a tényleges mozgó tőkét, míg az utóbbinál a bor­kereskedelem számított kivételnek, mígnem a századvégen a filoxera és a pécsi borhamisítási botrány szét nem zilálta az addig jól prosperáló borkivitelt. A város romjaiból épült újjá a török időszak után. Barokk egyházi és világi középületei ma is állnak, szerény, számunkra mégis jelentős épületeknek számítanak. A polgárság építkezé­sei csak a múlt századból maradtak ránk na­gyobb számban. A belváros a másfélszáz éves török uralom ellenére is megőrizte középkori városszerkezetét, fallal körülvett központi mag­ja együttesében bír nagy jelentőséggel. Ma is használatos a középkorban kialakult észak-dél, ill. kelet-nyugat irányú úthálózat középpontban a főtérrel, amely mágnesként vonzza, gyűjti magába a fő- és mellékutcákat. Az 1812-ben Pécsre települt Traiber család is a belváros kelet-nyugati főutcájában keresett magának otthont. Traiber János 1828-ban a Rihmer családtól vásárolta meg az ún. Fehér Hattyú házat a mai Kossuth Lajos utca 15. sz. alatt (akkor Fő utca 8.) és benne vas- és fűszer­kereskedést nyitott. 1840-ben fia, Traiber János Lipót vette meg a mai Kossuth Lajos utca 19. sz. (akkor Fő utca 10.) alatti majdani „Vasváry Ház"-at.' A házszámok és az utcaelnevezések az idők folyamán ugyancsak gyakorta változtak, így a forráskutatóknak (főként Petrovicsnak 8 és Madasnak 9 ) nem volt könnyű a dolga. Alap­vető feltáró munkájuk nélkül Pécs történeté­nek kutatása sok területen szinte megoldhatat­lan feladatot jelentene. S mivel jószerivel csak közvetett levéltári, vagy más adatok állnak ren­delkezésre, jelentéktelennek tűnő momentu­mokra is odafigyelve kell a feladatot megolda­ni. A dolgozat elsődleges célja ugyanis egyfajta múltbatekintés, múltidézés, egy pécsi polgár­család mindennapi életébe való bepillantás ré­vén, múlt és jelen sajátos szembesítése. A „Vas­váry Ház" és belső berendezése átvészelte az elmúlt száz évet s hűen tükrözi akkor volt ál­lapotát, így a módszer is magától adódott, a jelen állapot és a fellelhető tárgyi dokumentu­mok — elsődlegesen fotók és festmények, ma­ga a ház és berendezése — egybevetése, egyfaj­ta állapot, sajátos helyzetkép megragadása, le­író jellegű rögzítése. A mai Kossuth Lajos utca már Pécs házainak és utcáinak 1723-as számbavételekor ,,a város egyik legnagyobb és legfontosabb utcája volt. Buda felé a forgalom itt bonyolódott. A legtöbb kézművesnek és iparosnak (. ..) ebben az utcá­ban volt a háza. Itt voltak a város legfontosabb középületei is: Salzhaus, Saliterhaus, Rathaus, (...) a pálosok és dominikánusok rendháza. Eb­ben az utcában összpontosult tehát minden, ami csak egy város életében nagyobb jelentő­séggel bír. Az utca ennélfogva mintegy fény­pontja, csillaga volt a városnak (...). A későb­5 Várady: i. m. 6 Dr. Kolta: i. m. 7 Madas József: Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978. 337. o. 341—42. o. ,.Vasváry György czég" története. 1790—1892. Összeállította: Vasváry György. A „Vasváry-Ház" története. 1826—1894. Összeál­lította: Vasváry György. Romváry: i. m. 8 Petrovics Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. Ba­ranyai Helytörténetírás, Pécs, 1969. 9 Madas: i. m.

Next

/
Thumbnails
Contents