Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Virt István: Halottas szokások és hiedelmek a Baranya megyében élő moldvai csángóknál

HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK 237 tűt is, amivel a halottas párnát megvarrták: „A halott párnáját amelyik tűvel varrták, azt a, tűt aztán elteszik. Ha azt akarja egy asszony, hogy hál egy férfival de ne történnyen semmi, akkor azt a tűt beszúrja a párnába. Akkor az a férfi is olyan halott lesz, hogy nem történik semmi, mint az a párna, amit a tűvel varrtak.". (Pétries Istvánné, sz. : 1921. Gajcsána — Egyházaskozár). 5. A visszajáró halott akkor jelentkezik az élők környezetében, amikor a lélek nyugalmát valami zavarja, életében elintézetlenül hagyott valamit, vagy a hozzátartozók nem készítették fel megfelelően a holttestet. Leggyakrabban álom útján jelezhet a lélek valamilyen hiányosságot, amit az élők igyekeznek mielőbb pótolni. A koporsóból kifelejtett tárgyat, vagy nem megfelelő mennyiségű ételt sokszor Isten nevében odaadják valakinek azután, hogy a hozzátartozó megálmodta annak hiányát: „Mongya az egyik a másiknak, hogy álmottam az emberedet, hogy fázik, vajh nincsen lábbelije, éhes. Akkor szoktak adni Isten nébe. Kinek akarja, annak aggyá.". (Pusztina, 67 éves férfi). Máskor rendkívüli zaj, zörgetés jelzi a visszajáró lélek jelenlétét. Ilyenkor arra gondolnak, hogy valamit keres, amire szüksége lehet. A rokonok a kifelejtett tárgyat kiviszik a temetőbe és a sírhant földjébe beássák. Pusztinán gyakran tapasztalták, hogy halálesetet követően zörgés volt a padláson, mert a halott még életében eldugott valamit és ez nem hagyta nyugodni a lelkét. Ilyenkor mindent elmozdítottak a helyéről és így a halott is megnyugodott: „Azt monták, a hótt vissza jő ha valami olyat eldugott, vajh a haját nem égették el. Akkor derget, jő vissza. Most es szokás, hogy megmutálgatnak mindent. Most es a hajat vetik bé a tűzbe, ha meghal, ne keresse.". (Pusztina, 59 éves aszszony). Gajcsánai, lészpedi hiedelemtörténetekből megtudhatjuk, hogy a visszajáró halott gyertyaláng, füst formájában látható is lehet. A halott nyugtalan lelke láng alakjában jelenhet meg azon a helyen, ahol a lélek nyugalmát zavaró tárgy megtalálható: „A menyem mikor meghótt, a vizet a kert tövibe elöntöttük rendesen. Ahova kiöntöttük, oda ugatott a kutya minden éjen. Szépen kimentünk eccer megnézni és láttunk világosságot, gyertyavilágot ott, ahova a vizet öntöttük. Aztán ment bé a temető felé. Ahogy reggel elmentünk, megkaptuk azokat a rongyokat ott, amivel törőgették. Ezer nem nyugodhatott a lelke. Akkor azokat fogtuk és elégettük. Ott járt a hótt, mer a rongyok el vótak dobálva." (Simon Ferenc József né sz.: 1894. Lészped — Mekényes). Amikor nem tudják megállapítani a lélek nyugtalanságának az okát, akkor misét fizetnek a halottért és ételt adnak Isten nevében, hogy megnyugodjon a lelke. Olyan esetekről is beszéltek Pusztinán, amikor nem tudták megszüntetni a halott viszszajárását. Ilyenkor elmentek a „mondóhoz", halottlátóhoz. Pusztinán negyven éve halt meg az az aszszony, akihez a falubeliek jártak, hogy beszéljen nekik halottjaikról. Személye ma is élénken él az emlékezetben és sokszor emlegetik beszélgetések közben a „mondóasszonyt", vagy „előlátót", aki képes volt arra, hogy kapcsolatot tartson az élők és a holt lelkek között. Beszélik Pusztinán, hogy a halottlátó asszony három napig aludt, ilyenkor a lelke a túlvilágon járt és felébredés után beszélt a halottakról: „A lánya még él annak az illetőnek. Elalutt és három napig nem ébredett fel. El vót menve az elméje a másvilágra. Mikor visszajött monta, hogy mit látott. Beszétt a másvilágról. Márnám mesétte, hogy (. ..) néni vót a mondó. Odamentek, akiknek hóttyuk vót, lefekütt a néni. Monták, hogy a másvilágra ment, nem szólott semmit, hiába szólították. Monták, hogy a lelke olyankor a másvilágon vót. Mikor megébrett monta, hogy láttam az emberedet, ez kell neki, meg az kell neki." (Pusztina, 63 éves asszony). Ezután a hozzátartozók odaadták Isten nevében azt a hiányzó ruhát vagy ételt, amit a halottlátó említett és később a lélek nem jelentkezett többet. Emléküket az évek és évtizedek múlásával egyre inkább csak a temetők keresztjei őrzik. Azok a temetői keresztek, amelyek némán hirdetik a legviharosabb időkben is, hogy Moldva földjén sokan éltek, akik magyarul beszéltek és magyarul imádkoztak. Sokáig azt hittük, hogy ezeket a sírjeleket csak az Idő koptathatja el, évtizedek kellenek ahhoz, hogy megfakuljanak a feliratok ... „Mert a legárvább, akinek még halottai sincsenek .. ." (Kányádi Sándor)