Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Virt István: Halottas szokások és hiedelmek a Baranya megyében élő moldvai csángóknál

228 VIRT ISTVÁN Iáira vonatkoznak. A lélek látható formájáról asszociálnak közeli halálesetre Pusztina Klézse és Gajcsána falvakban, amikor álmukban, vagy a valóságban valamilyen madár, méh, pillangó „megkörözi" az embert. Gajcsánán gyermek halálát jelentette, ha pillangó repült a házba és ott körbe-körbe repült. Klézsei hiedelemtörténet szerint kisgyermek halála előtt „döngőlégy" röpdösött a házban és a gyermek halálát követően szállt ki a házból. Pusztinán rokon halálát jelentette, ha valakinek a feje körül álmában méhek röpködnek. Ezek az előjelek közvetlenül a halál beállta előtt tapasztalhatók és a lélek távozásának biztos jeleként tartják számon. Valamennyi vizsgált faluban él az a hiedelem, hogy a haldokló távozó lelkét a korábban meghalt rokon lelke várja, „eljön érte". Ezzel a hiedelemmel magyarázzák azokat a halál előtti rendkívüli zajokat, zörejeket, amelyeket a haldokló mellett gyakran tapasztalnak. A házban tartózkodó régebbi halott lelkét látják a haldoklók is, akik sokszor beszélnek is a meghalt hozzátartozókhoz és ezzel magyarázzák a ház körül élő állatok nyugtalanságát is. A moldvai csángók hiedelmei szerint az ember számára többnyire láthatatlan lelket a kutyák, tehenek, lovak meglátják és ez okozza nyugtalanságukat. Az állatok viselkedésén és a rendkívüli zajokon kívül a korábbi halottak jelenlétére következtetnek abból is, hogy haldokláskor az ajtó magától kinyílik: „Monták, hogy megnyílik ilyenkor az ajtó, mer jönnek a halottak, akik meghaltak előbb. Készülnek, hogy vigyék magukval. A tehenek az istállóba keztek bőgni, vagy a kutyák keztek ugatni. Mind érzik a gazdájuk halálát, láttyák a lelkit, kik ott vannak.". (Laczkó István sz.: 1908. Lábnik — E. kozár). Egyházaskozáron és Szárászon élő pusztinai, klézsei és diószéni elbeszélések szerint az ajtó akkor is kinyílik, amikor valaki meghalt a házban, „kiszállt", „kiszakadt", „kikoppant belőle a lélek": „A lelkit nem lássa senki. Az ajtó megnyílik, ő kimenen. Oljankor nyílik ki az ajtó magától es." (Benke Jánosné sz.: 1906. Diószén — Szárász). A Baranyában élő moldvaiak jól emlékeztek a Klézsén, Pusztinán, Diószénben, Lábnikon, Lészpeden és Gajcsánán még ma is élő szokásra, hogy a halott elszálló lelkét ki kell kísérni. Pusztinán egy-egy égő gyertyával ketten kimennek a házból és azt háromszor megkerülik ellenkező irányból. Amikor ezzel végeztek lefújják a lángot és úgy mennek vissza a házba. A többi faluban egy személy megy ki égő gyertyával, de a házat nem kerüli meg, hanem kint lefújja a gyertyát és visszajön. A halott lelkét azért kell gyertyával kikísérni, hogy „könnyebben mennyen az ő úttyára". A halál beálltakor a közelben állók közül bárki lefoghatja a halott szemét, amire egy pénzérmét, vagy vásznat tesznek, ha újból kinyílik. A halott szemének lefedését azzal magyarázzák, hogy a halott még lát és magával viszi azt, aki körülötte van. A mosdatást és öltöztetést a szomszédok, jó ismerősök végzik; közeli hozzátartozó nem vehet részt a halott felkészítésében. A holttestet egy földre terített vásznon fürdetik meg, „teknőt csak az oláhok használnak" — mondták beszélgetőtársaim. A halottal érintkező tárgyakkal rendkívüli körültekintéssel kell eljárni, mert a moldvai csángók szerint ezeknek természetfeletti erejük van. A mosdatásnál használt vizet Moldvában és Baranya megyében napjainkban is olyan helyre öntik, ahol nem jár senki, mert sárgaságot, lábzsibbadást okozna annak, aki belelép. A visszaemlékezésekből megtudhatjuk, hogy Klézsén és Diószénben ugyanúgy gyertyával kísérték a mosdatásnál használt vizet, mint korábban a halott távozó lelkét. Pusztinában napjainkban is gödröt ásnak a víznek és abba öntik, Klézsén, Diószénben és Lészpeden a kiöntés helyére borítják azt az edényt, amiben a vizet kivitték. A mosdatással egyidőben, az utcára néző szobában állítják fel a ravatalt, „nyújtópadot". Egyházaskozáron, Szárászon és Mekényesen az utóbbi évtizedekben már nem otthon, hanem a temetőben ravatalozzák fel a halottat. A ravatal elkészítését Pusztinán egy 26 éves asszony mondta el: „A ház közepibe a férfiak megcsinájják a nyújtópadot. Két pad van, arra deszkákat tettek. A halott fejihez sok párnát raknak, azt a szőttes párnát, hogy magosabb legyen. A deszkákat festékes takarókkal takarják le, arra szokták a hosszúpárnákat rakni. A feje alá tesznek kettőt. A párna az mind szőttes, a végén láccik az a szövés. A párnákra teszik a halottat. A végibe tesznek jruvacskákat, amiket aztán tesznek a keresztre. Az már akkor oda van készítve.". A halott feje alá olyan párnát raknak, amiben legtöbbször forgács van, de Moldvában gyakran töltik meg a párnát virággal: „Olyan es van, hogy virágot tesznek abba a párnába, ami a feje alatt van. Amelyik virág lehull a lapijáról, bazsarózsa, gyergyina. Azzal megtőtik a párnát. Szentelt virágot es tesznek, viszik Nagybódogasszonykor, megszentelik.". (Pusztina, 77 éves asszony). Egyházaskozáron a klézsei Dávid Illésné még néhány évtizede látta, hogy valaki virággal töltötte meg a halottas párnát. Szárászon 1982-ben magam is láthattam, hogy Benke Jánosné hogyan készítette saját halottas párnáját. A saját szövésű párnába korábban gyűjtött és megszentelt virágokat tett arra az esetre, „ha meghalok, nekem es mindenem rendesen legyen, ahogy kell.". Pusztinán az idősebbek halottas párnáját azzal a hajjal is meg-