Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete
216 ZENTAI TÜNDE a fejlődés fő vonalába. A nádazás technológiája ugyanolyan, mint az ország bármely más táján, Tolna megyéből részletesen leírta Kücsán József 84 , ezért itt most ismertetésétől eltekintünk. Gyékény A vízi növények közül használták még épületek héjazatának a sást és a gyékényt is. Kovách Aladár például följegyezte, hogy a régi sárközi házakat a nádon kívül gyékénykákával is fedték. 85 A sást kisebb gazdasági épületekre és szerényebb hajómalmokra használták. 1795-ben Drávapalkonyán 8íi az egyházi jegyzőkönyvbe bejegyezték, hogy ,,.. . a Mester óljára sását vettünk". Az itteni öregek szerint a sás jó fedőanyag, mert nem ázik be. A 19. század végén még alkalmazták disznóólakra és szerényebb hajómalmokra. Mivel helyben termett, olcsó volt, akárcsak a gyékény. Kiderül az egyházi iratokból az is, hogy 1775-ben a templom fedelét gyékénykötőkkel javíttatják. 1789-ben az egyház gyékényt vesz az oskolaházra. Zsúpnak való rozsot a Dráva parton ekkor nem termelnek. Az 1820-as években Turonyból és a bissei uradalomban szerzik be. A templomot először 1826-ban zsúpolják. A közelben lévő Szaporcán a házkötők még ezekben az években is gyékénnyel dolgoznak. 87 1821-ben gyékénnyel fedik a vályogfalú paplakot. 1826-ban 16 Ft 60 krajcárt fizetnek 320 kéve gyékényért a templomra. Itt a templomtetőt először 1841-ben zsúpoltatják. Nem maradt ránk leírás a gyékényfedés készítésmódjáról. Általában kezdetleges tetőnek gondolhatnánk, ennek azonban bizonyos mértékben ellent mond az a tény, hogy jelentékeny épületekre is használják, 1834-ben Szekszárdon a nemesi rangú Velits Márton hagyatékában igen értékes lakóépületet vettek leltárba gyékényfedéllel. Ez a ház „Három szobábul, egy konyhábul egy Spaiszbul egy kővel kirakott 2 öles pintzébül, fészer és egy fás kamrábul ál — mely gyékénnyel fedve közép státusban vagyon, de mégis jó helyen, bötsültetett 1700 forintra." 88 Gyékény háztetőkről értesülünk még a Duna parti Madocsáról (Tolnám.) 89 Itt a 19—20. század fordulóján a házak nagyobb részét nádazták, 25—30%-uk azonban gyé84 Kücsán József 1979. 311. 85 Kovách Aladár 1903. 12. 86 Drávapalkonyai Református Eklézsia Jegyzőkönyve és Számtartó könyvecskéje, Kovács Sándor szíves adatközlése, Kovács Sándor, 1980. 87 A Szaporcai Református Eklésia jegyzőkönyve, Kovács Sándor szíves adatközlése. 88 Néhai Ns. Velits Márton vagyonleltára. Szekszárd 1834. TML. Közgy. ír. 218. kényfödelű volt. E néhány adat arra vall, ami a természeti feltételekből is következik, hogy a gyékény és sásfedelek elterjedési területe egybeesik a nádtetőével. Zsindely Az eddig vizsgált fedőanyagoknál sokkal kevésbé gyakori, és szórtabban fordul elő a fazsindely, népi nevén sindel (Somogy, Zala m.), sindő, sindöl, jasindöl (Somogy, Tolna m.). Első említése valószínűleg a somogyi Gan nevű helységből származik, ahol a lakosok 1138-ban kötelesek két kimunkált ház mellett 1000 deszkát is elkészíteni földesuruk számára. A nevezett deszkák Csilléry Klára hihető értelmezése szerint tetőfedésre valók lehettek. 90 Deszka és zsindelyfedésű házakról a késő középkorból szerte az országban vannak adataink. Ilyennek írja le Evlia Cselebi a hódoltságkori városok házait. 91 1655-ben a zsindelykészítés és a fenyőfa hasznos voltát Oroszhegyi Mihály versben dicséri, 92 a köznép számára azonban kevés vidéken válik elérhetővé. A 18. században a módosabbak építőanyaga, főleg a kisnemesek lakásain, uradalmi, egyházi épületeken található, hozzávetőleg a 19. század közepéig, amikor is helyét a cserép veszi át. A zsindely részben vízi úton érkezik; a Dráván stájerföldről, a Dunán pedig a Felvidékről, egyéb fenyőmateriákkal együtt, részben pedig helyben készül. A zselici zsindelykészítőkről már az 1740-es évekből tudunk. 93 A Széchenyi marcali és csokonyai uradalmakban 1804— 1805-ben kezdik meghonosítani a zsindely előállítását. E célból megpróbálnak a „Németségből . . . séndöl tsinálókat le édesgetni..." 1805ben Széchenyi Ferenc elő is írja, hogy tiszttartói ,,.. . gondoskodjanak arról, hogy ollyas munkásokat, akik jó zsilipes Sindelyek tsinálásához értenek, szerezzenek és Sindelyt nagy számban készíttessenek." Javasolja továbbá, hogy ,,Lukafáról és másunnét ahoz érrő embereket jó conditiokkal Jószágimba illocálni." igyekezzenek. 94 E levéltári adatok egyben a baranyai Zselicségben lévő lukafai zsindelykészítőkről is tájékoztatnak. A 19. század derekán a somogyi Szentmihályfán tudunk tölgyfa zsindely faragásról. 90 A múlt század eleji uradalmi épület89 Andrásfalvy Bertalan 1960. MNA. 90 Csilléry Klára, K. 1982. 175. 91 Hegedűs László 1979. 39. kk. 92 Dobrovits Dorottya 1983. 91. kép. 9Z Rumszauer János 1981. 20. 94 OL. Széchenyi család lt. IV/1. 212/G. Idézi Takács Lajos 1978. 104. 95 Csorba József 1857. 67.
