Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete

A DÉL-DUNÁNTÚLI PARASZTHÁZ 213 merjük még Keszőhidegkútról, Murgáról, Kisvejkéről, Cikóról (Tolna megye), Hidasról, Püspöklakról és Szederkényből (Baranya m.).

47 A gerendarács kitöltő anyaga általában vályog, Murgán azonban fecskerakás. A tető fedése A héjazat közvetlenül a szarufákra erősített lécekre kerül. A tetőléceket egymástól 25—90 cm távolságban szögelik a szarufákra, attól függően, hogy milyen anyagból készül a fedél. Legkisebb a távolság a cserép alatt. Ennek lécezése általában fűrészelt fenyő. Legnagyobb közöket a nádnál hagynak. A szalmát és nádat hagyományosan 8—20 cm széles hasított keményfa lécekre kötözik, amelyeket faszögek vagy kovácsolt vasszögek rögzítenek. Zselicségben az 1930-as években emlékeztek olyan archaikus megoldásra, amikor a tetőléceket a szalufák oldalain lévő kampók helyettesítették.

48 Sajnos további részleteket nem ismerünk a szerkezetről, de úgy tudjuk elképzelni, hogy a szarufák sűrűn helyezkedhettek el — úgy, mint a Balatonmelléken —, és rájuk kizárólag homogén szalmafedél kerülhetett. A Dél-Dunántúlon a tetőfedésnek sokféle anyaga és technikája ismeretes, közülük azonban legjelentősebb a szalma. Szalmafödelek A középkori ásatások több helyen felszínre hoztak szalma maradványokat, ebből arra következtethetünk, hogy ez az őskori tetőfedő anyag a magyarországi házak héjazatában is korán megjelent. Bár az írott forrásokban csak az 1500-as évek elejétől szerepel,

49 egyes városokban tűzveszélyessége miatt már a 17. században tiltják a szalmafedelet, például Gyulafehérvárott 1677-ben.

50 Viszont a középkor végén és az újkor elején olyannyira mindennapos, hogy az 1768-ban megalkotott országos tűzrendészeti szabályzat nem korlátozza, hanem kémények építtetésével igyekszik elhárítani a tűzveszélyt.

51 A „pórnép" számára ekkor még nem is létezik jobb megoldás. A dél-dunántúli iratokban a szalmafedél a 18. századtól 46 Fényes Elek 1858. 48. Közli Barabás Jenő—Gilyén Nándor 1987. 66. 4/QMF — falukutatás. 48 Ebner Sándor 1931. 92. 49 Lásd Zsúp, OklSz 1505., TESZ III. 1228. 50 Hadik Béla 1927. 77. 51 Kassics Ignác 1825, 141—144. 52

TML. Tolna mv. közgyűlési iratai 262/1/1848. 53 Haas Mihály 1845. 297. 3- fölöttébb gyakran szerepel. Ügy tűnik, ebben a 3- században a folyók, tavak mentét kivéve minA denütt általános, parasztházon és szerényebb *, úrilakon, templomon egyaránt. Tolnában és Baranyában a múlt század közepén kezdik hatóságilag tilalmazni, sokszor egy-egy nagyobb tűzvész után. így Tolna mezővárosa 1843-ban, miután 155 ház és 47 pajta leégett, elrendeli, „.. . hogy az újonnan építendő házok cserép vagy fa zsindelyeikkel fedessenek." Hozzáteszszük, hogy többszöri kérvényre, a szegénységre való tekintettel, a lakosok bizonytalan időre ha. " ladékot kapnak.

52 Pécsett az 1840-es években ' határoz úgy a város, hogy többé nem szabad szalmával fedni.

53 De ekkor még a falusi házak szinte mind szalmásak, különösen Somogyban '" és Zalában.

54 Csak a század vége hoz nagyobb változást. A Millenium idején Somogyból is beszámolnak a modern (cserép, pala, eternit) fedél elterjedéséről.

55 Az 1891-es épületstatiszti4g ka

56 szerint Baranyában az összes épületek 47%-a zsúpos, Tolnában ez a szám 59,8%, Soa mogyban 74%, Zalában pedig 80,5%, szemben az országos 60%-os átlaggal. Ugyanakkor a cserép Baranyában már eléri az 51%-ot, Tolnában a 31%-ot, Somogyban majdnem 21%, Zalában 16%, mind a négy megyében magasabb az országos átlagnál (15,93%). A lakóépületeknél ez az arány még kedvezőbb a cserépfedél javára. A szalmafedélnek kétféle változata van, amit a levéltári források a 18. századtól kedzve zsúp és szalma néven különböztetnek meg. A Somogy megyei Gombán (ott ahol pár évtizeddel e később Berzsenyi Dániel szőlői vannak) 1765»- ben meghalt nemes és nemzetes Sólyom Erzséő bet, Özv. Thulmon Pálné vagyonának invent á•S riumában egyik tétel „A Residentionalis Zsupk pal és jobb részre Szolmával födött Ház".

57 A '- korabeli somogyi épületek leltárában a szál- ma fedél sorra „rázott szalma" megfogal- mázasban szerepel. így 1779-ben kocsma fede'- leként említik, ugyanebben az évben sertésólakon, marhaálláson, boronapajtán stb.

58 A selyS lyei uradalom 1747-es összeírásában a pajták - rendre szalmával fedettek.

59 A szalma és a zsúp •- megkülönböztetése igen gyakori a 19. század r elején is. A kaposfői prépostság falvaiban 1816ban ragra épített birkaakiokon, szekérszínen, »1 és szarufás pajtán található, 1824-ben a Gyulai 54 Csorba József 1857. 87., Gönczi Ferenc 1914., Kerecsényi Edit 1983. 137. r,5

Baksay Sándor 1896. 205. 56 Épületstatisztika 1893. 110. 57

SML. SZNMAH 287. 2. ^Knézy Judit 1972. 528—529. 39 Conscriptio Arendae in Inclito Dominio Batthyaniano Sellyeiensi Pro Anno 1747. BML. Batthyány-Montenuovo család bólyi levéltára, 197. doboz, 1—131.