Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete
A DÉL-DUNANTÜLI PARASZTHAZAK TETŐSZERKEZETE ZENTAI Tünde Tanulmányunkban a tágabb értelemben vett Dél-Dunántúl — Tolna, Baranya, Somogy és Dél-Zala — különféle paraszti lakóházainak tetőszerkezetét tekintjük át. A tetőszerkezetet összefoglaló névként használjuk. Ezen belül részletesen foglalkozunk a tetőváz, a tetőforma, a tetőfedés és a födém elemzésével. Vizsgálatainkat helyenként, szükség szerint kiterjesztettük az érintkező területekre is. Kutatásaink során az általános néprajzi kép fölvázolása mellett figyelmünket elsősorban a tető alakulásnak történetére, különösképpen az egyes jelenségek időbeli és térbeli elterjedésére, valamint a táji különbségek megállapítására összpontosítottuk. Ennek érdekében a kérdés irodalmán és saját helyszíni gyűjtéseinken kívül nagy mennyiségű levéltári forrásra, régészeti anyagra és publikálatlan néprajzi adattári adatra támaszkodtunk. A tető váza A Dél-Dunántúlon a hagyományos tetőszerkezet mindkét alapformája megtalálható. Ha a 19. századvégi állapotokat tekintjük, szinte egyenes kelet-nyugati irányú határvonalat húzhatunk Baranya felső szélén, Belső-Somogyon át Zala megye legdélibb pontjáig. Ettől északra a lakóházakat szelemenes, délre pedig oromgerenda nélküli tető jellemzi. Szelemenes tetők A tetőgerincen végig húzódó gerenda neve az egész területen szelemen. A régi szóhasználatban a Sárközben és Bogyiszlón gyakoribb volt az uromgerenda 1 megjelölés, a MecsekHegyalján oromgerendának, Madocsán (Tolna 1 Kovách Aladár 1903. 12, Sgy. Öcsényben, SZNMAD (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattára) 63, Égető Melinda 1964, Bogyiszló, MNA. 2 Füzes Endre 1959. 221, Andrásfalvy Bertalan 1960, Madocsa, Zentai János 1963, Ordacsehi, MNA. 3 Schier, Bruno 1966. 38—41, Bátky Zsigmond 1937. 341, TESZ I. 100, III. 707. m.) sudárgerendának, Ordacsehiben pedig űeűőgerendának hívták. 2 A szelemenes tetőszerkezet legrégibb és legegyszerűbb változata ágasfás alátámasztású. Az ágasfás-szelemenes tető Európában az őskortól jelen van. Bruno Schier szerint az időszámításunk utáni 500-as évekig kizárólag ez határozza meg a házépítést. Hogy ez a szerkezet a magyarság életében is nagy múltra tekint vissza, a szótörténet és a régészet eredményei egyaránt bizonyítják. Ágas szavunk finnugor eredetű, a szelemen pedig korai szláv átvétel/' 5 Árpád-kori veremházaink jelentős hányadában kimutatható a szelementartó ágas. Déldunántúli régészeti emlékei közé tartozik a 13. század 2. felére datált etei sövényház 4 . A földbe mélyített ház végein, az alapgödrön belül, a gerinc vonalában egy-egy tetőtartó oszlop nyomát tárták föl. Kezdetlegesebb faltechnikájú házaink (a talp nélküli sövény, a különféle fával merevített sárfalak etc.) nagyobb része így épült 5 a 19. század közepéig, különösen az alföldi tájakon. Megszűnésének idejével kapcsolatban minden bizonnyal igaza van Füep Antalnak 6 , mikor azt írja, hogy 1840 után már nem épült ház ezzel a szerkezettel. A Dél-Dunántúlon leginkább Tolna megyében fordult elő. A legtöbb rá vonatkozó adatot Kovách Aladárnak 7 köszönhetjük. Századunk elején ő még megtalálta és fényképezte a Hegyháton és a Sió mentén, Miszla, Nagydorog, Kajdacs térségében. Emlékanyagát gyűjtötte a Sárközben. Itt azonban álló lakóházon valószínűleg nem látta, mert a „régi sárközi házak" szerkezeti leírásakor csak a szelement és a rövid falágasokat említi. Pár évtizeddel később ugyanilyen „hiányosan" ismerteti a sárközi ház tetőszerkezetét Csalogovits 8 , megjegyezve, hogy az uromgerendát tartó ágas lakóépületeknél már nem 4 Csalogovits József 1937. 323—324. 5 A statikailag gyengébb házfalak és az ágasfásszelemenes tetőszerkezet gyakori társulásáról lásd Balassa M. Iván 1978. 357! 6 Füep Antal, Néprajzi Lexikon I. 1977. 36. 7 Kovách Aladár 1903. 12. és kéziratos gyűjtései: TML. Kovách Aladár hagyaték. 8 Csalogovits József 1935. 5. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) : 209—225. Pécs, Hungária, 1990.
