Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - B. Horváth Csilla: A múzeum helytörténeti gyűjteményében lévő Pécset ábrázoló képes levelezőlapok III. A Mecsek

A MÚZEUM HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYÉBEN LÉVŐ, PÉCSET ÁBRÁZOLÓ KÉPES LEVELEZŐLAPOK III. A MECSEK B. HORVÁTH Csilla A Mecsek és a város A városok gazdasági fejlődésének egyik meghatározó tényezője a földrajzi elhelyezkedése. A Mecsek lábánál elterülő Pécs életében is nagy szerepet játszott a hegyen lévő erdő és az ott termesztett szőlő. Az erdő fát adott a városnak és a környéknek, valamint az itt folytatott állattenyésztés, a birka, a pokrócosoknak és a bőrösöknek adott alapanyagot. Az építkezést a szintén itt található kő segítette. A XIX. század második fele óta pedig a szénbányászat lett meghatározója a város ipari fejlődésének. A szőlőtermesztés a város lakóinak mindig kiegészítő jövedelmi forrása volt. A XIX. század végén azonban a filoxéra kipusztította az itt lévő szőlőket és gyümölcsösöket. Az új telepítésig szinte megsemmisítette ezt a gazdasági ágazatot. Nézzük meg — a teljesség igénye nélkül, — hogy hogyan látták a XVI. századtól kezdve az itt átutazók és a helybeliek a Mecsek és a város kapcsolatát. Oláh Miklós 1536-ban írta: „Ezután Pécs tűnik szemünkbe, várát a magas Mecsek hegy lábánál építették, annak lejtőit és csúcsát hatalmas tölgyek övezik. Van egy püspöki kert a mondott hegy északi oldalán, ahol forrás buzog, melynek folyása a város felé haladtában mintegy negyven malmot forgat sorjában ... jó borban igen bővelkedő város." Hofmannsegg német utazó 1793-ban így látta a várost: „Egy hegy lábánál fekszik, körös körül a legszebb változatban szőlőhegyek és mezők, szép sziklapatakok és csermelyek. A bor tűrhető, a víz jó, a gyümölcs pedig termérdek." Kitaibel Pál 1799-ben járt Pécsett és Baranyában. „A Mecsek déli oldala tele van főképpen fehér bort termő szőlőkkel. Legjobb bora van a Deindol, Aranyhegy, Makár nevű szőlőhegyeknek. Kantavár környékén homokkövet bányásznak, melyből Pécsett ablakkereteket és lépcsőket készítenek. A Mecsek északi oldalán lévő lomberdő főképen bükkfából áll. Néhány magyar hársfát már messziről lehet látni különösen a Jakabhegyen." 1844-ben Adolf Grünhold látogatott városunkba: „Mivel ottidőzésem épen a szüret idejére esett, nagy volt az elevenség és tevékenység. Az egyébként is vidám városnak most rendkívül barátságos volt a jellege, mert a szüretet népünnepnek tekintik s mint ilyet tartják meg." Ezeknél a viszonylag rövid ideig itt tartózkodó és így felületes ismertetések mellett az itt élők részletesebb, elemző képet festettek a Mecsekről. Hölbling Miksa orvos 1845-ben így írt a Mecsekről: „ . .. közép magasságú hegy. Kezdődik Szegszárdnál, vagy megyénket tekintve, inkább Nádasdnál és délnek tartván elnyúlik Pécs felé Kővágószőlősig, itt megalacsonyodnak és dombok és halmok alakjába Szigetvárig és tovább terjed. Hossza megyénkre nézve 7 mérföldnyi. Déli oldalát többnyire szőlők és egyéb szelid gyümölcsfák, tetejét, északi és napnyugati oldalát gazdag makkos erdők födik. Legmagasabb csúcsa Pécsvárad mellett a Zengő, azonban az melly Pécs mögött pompáz és az úgynevezett Jakabhegy, melly nemcsak gyönyörűszép kilátásáról, legtisztább és legegészségesebb kútvizéről, hanem egyszersmind arról is nevezetes, hogy tetején állott az egyetlen egy magyar szerzet első kolostora. Alig lehet Pécsről valahová szebb kirándulást tenni, mit e kies vidékre." A püspöki számtartó, Náray János ugyancsak 1845-ben így látta a várost és a hegyet. „Pécs városa a hegy tövében lejtősen feksjzik. ... a lakosság nem igen akarja megkedvelni a selyembogár tenyésztést, hihető, szőlleik nagy kiterjedése miatt. Szőlője jelenleg azon gazdasági ág mitől legtöbbet várnak. Igen jó zamatú, tartós fehér bora messze elhordatik. Dicsértetnek különösen a makári, dandoli, szkókói, gyükési hegyek. Erdeje rendes 80 évi vágásokra felosztva a múlt héten történt új vizsgálat szerint most már szépen növekedik. Szép tölgy, cser, bükk s vörös fenyője van. Ezen erdőbe van a birkáknak és vágó marhákA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989): 167—190. Pécs, Hungária, 1990,