Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Régészet - Pásztor Adrienn: A bólyi avarkori temető értékelése
A BÖLYI AVARKORI TEMETŐ ÉRTÉKELÉSE 137 dunapentelei I. sír vagy a Bp., Tihanyi téri 6. sír datálja a közép-avarkorra. 18 Lovassírok — lószerszámok, lószerszámveretek Az A sírcsoport lovassírjaiban négyféle kengyeltípust különíthetünk el. Kronológiailag a legkorábbra keltezhető a 19. sír hurkosfülű, bordástalpú, ívelt talpalójú, deformált alakú kengyele, 12 ' amely még a kora-avarkor csizmaviseletére utal. Ellentétben hosszúfülű változatával ez a kengyelfajta hosszabb életű — még a közép-avarkorban is megvan. Ezt példázzák a kassai, iváncsai, dunapenteli sírok is. 130 A 61. b. sírban az egyenes talpalójú kengyel mellett oldalpálcás vaszabla volt ugyanúgy, mint a szentes-ka jani 217. sírban, vagy a rákóczifalvai 40. sírban. 131 A bólyi sír embervázának övét olyan kettős lemezes nagyszíjvég és kerek lemezű veretek díszítik, amelyek a közép-avarkori viseletet jellemzik. (I. t. 9. b—c.) Az egyenes talpalójú kengyelek a 7. század utolsó harmadától voltak használatosak. 132 Begyűrt sarkú, egyenes talpalójú kengyeleket a 3. b., 55., 59. b., 60. b., 63. b. sírokban láthatunk. Megjelenésük szintén a Tótipuszta—Igar körrel hozható kapcsolatba. 133 Temetőnkben lemezes övveretekkel és lószerszámokkal láthatjuk együtt őket. Az ovális szárú, felnyomott bordás talpú, la12S Marosi—Fettich: Dunapentelei avar sírleletek. Tronvailles de Dunapentele. Arch. Hung. 18. I. t.; Fettich N.. Arch. Ért. 1929. (43) X. t. 1.; Első közép-avar datálásuk a tihanyi téri leletek kapcsán: László Gy. : A tihanyi téri avarkori temető. Laureae Aquincenses II. 1941. 112. Már Fettich N. felfigyelt az egyélű, alig észrevehetően görbülő hegyű, jellegzetesen egyenes, pálcaszerű kiképzésű keresztvassal ellátott szablyákra, amelyek a felsorolt jegyeik alapján elütnek az avarkori és honfoglaláskori szablyáktól. Fettich N., OMRT II. 1927. 171. Bóna István az ozorai szablya vizsgálatánál foglalkozott az „ún. protoszablyák" problémakörével is, ahol megállapította, hogy ezek a fegyverek „átmeneti stádiumban vannak a korábbi egyélű egyenes kardoktól, s steppei hadviselés új, modernebb közeiharci fegyverei, a szablyák felé." Bóna I., SZMMÉ. 1982—83. 112. A 7. század második feléből származó Ö-szamarkand-Afrasiab-i falfestmények alapján Közép-Ázsiában keresi e szablyatípus kialakulását. (Bóna, i. m. 12.) Bálint Csanád egy iráni sírlelet vizsgálatánál 7. század második harmadára keltezi e fegyver megjelenését, és a késő-szászánida kori Irán és a vele érintkező szogdok, kazárok közvetítő szerepével hozza kapcsolatba elterjedésüket. (Bálint Cs.; Vestiges archéologiques de l'époque tardive dees sassanides et leurs relations avec les peuples des steppes. Acta Arch. Hung. (30.) 1978 173—212.) Simon László is hasonló következtetésekre jutott: a kora-avarkori kardoknál megfigyelte, hogy a kétélű kardok lassan megrövidülnek, a 7. század pos szögletes fülű kengyeleket az 1. b. sírban és a szórványleletben találhatunk. 134 A 2. b. és a 20. b. lósírok kengyeleit pedig a lapos fül és az ívelten felnyomott bordás talp jellemzi. 133 Ezek a típusok a késő-avarkori kengyeleket képviselik. A fent leírt kengyelek csikózablákkal (2. b. és 19. b. sírok) 136 , ill. oldalpálcás zabiák társaságában került napvilágra. A pofarudas zabla a temető leggyakrabban előforduló típusa. Az egyszerű csikózablába egyenes oldalpálcákat fűztek, melyeknek oldalára — kantárzat számára — négyszögletes fület kovácsoltak (3. b., 20. b., 55., 59. b., 61. b., 63. b. lósírok és szórvány). 137 S-alakú oldalpálcás zabiák az 1. b. síron kívül a szórvány leletben is előfordulnak. 138 Az oldalpálcás zabiák is a közép-avarkorban tűnnek fel, az avarkor második felének vezető zablatípusai lesznek. 139 Felszer számozott, felmálházott lovak Díszes lószerszámveretek nélkül, csak kengyelekkel és zablákkal felszerszámozott lovak az 1., 2., 19., 59., 60. 63. sírokban feküdtek. A kengyelek mellett, a 63. lósírt kivéve vascsatok kerültek elő, melyek nyereg meglétére utalhatnak. Az 1. lósírban a nyakcsigolyák alatt egy faragott kantárszíj kiakasztó, ill. rögzítő feküdt 110 , melynek előzménye Belső-Ázsiában kefolyamán az egyélű kardok kerülnek előtérbe; a 7. század második harmadától a kardok markolata enyhén meghajlik a penge enyhén görbülő, a keresztvas gömbös kidolgozású lesz és megjelenik a fokéi. Azonban a szablyák kialakulásának helyét jól nyomonkövethető belső fejlődés eredményeként Európa keleti területeire teszi Simon László: Adatok a szablyák kialakulásáról. A Magyar Rég. és Művészetört. Társulat 1989. nov. 29-én tartott Tóth Zoltán emlékülésén elhangzott előadás. 12í >Papp L. i. m. VII. t. 14—15. 130 uo. XVII. t. 6—7.; Hampel, J.: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. 1905. Taf. 275. 1—2. (III.); Bona I.: Avar lovassír Iváncsáról. Arch. Ért. 97. 1970. 254. о. 10. kép. 2—3. ш Когек J.: A Szentes-kajáni avarkori temető. Dolgozatok XIX. 1943. XIX. t. 19.; VI. t.; XX. t.; Selmeczi—Madaras: Avarkori és X—XII. századi magyar köznépi sírok Rákóczifalván. Szolnok MMÉ. 1. 1979—80. 156. o. V. t. 40. 132 Sz. Garam É.: The Szebény I. In: Avar finds . . . 1975. 104. о. 133 Kovrig I.—Korek J.: Le Cimetière de I époque avare de Csóka (Сока). Acta Arch. Hung. 12. 1960. 287. o. 1M Papp L. i. m. 12—13.; II. t. 14. 135 IV. t. 4—5.; VII. t. 21. 136 i. m. IV. t. 3.; VII. t. 13. 137 i. m. VII. t. 9.; 20.; XV. t. 1., 8.; XVII. t. 8., 12.; 138 uo. IV. t. 11.; II. t. 6. 1311 Bona I, i. m. 255. o. 1/10 Papp L., i. m. IV. t. 16.
