Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (I. rész)

96 BEREZÉDY GYÖZÖ ban és nem egyszer, hanem többször az ottan ülő urak áltál erőltettek az Elöl járók a város pötsétye [kiadására, biztatván, hogy egy néhány nap múlva azt vissza kapnák, és hogy az Uraság ezentúl is Édes Attyok lenne Szektsőieknek, akik midőn kezebül ki {adni nem akarták, fölkelt a Szolga Biró Ur, és Bradits Gergely Esküdtek, ki a város mellyet elő szóló volt, fenyegetvén, igy ijjesztette eötet: no, Bradits, látom, ezen fejességnek te vagy leginkább bozditója, bizonyára [vasat fogaz Pécset pengetni nemsokára; kijővén Bradits az Uri székbül, rettegve és reszketve elmondotta mindezeket a kinnlévő embereknek panaszkodván: jaj, nékem úgyis tudom, hogy Pécset fogok a tömlöcben rohadni, mondta nékem az uriszékben ezt Szolga Biro Urunk : erre la kinn lévők szívesen és tellyes bátorsággal biztatták, ihogy ne féljen... A pecsétet pedig úgy féltették az emberek, hogy azt a város házánál éppen nem merték tartani, hanem hol egyiknél, hol másiknál váltva állt, ha egyik hivattatott ezen zenebonákban, akár az uriszék, akár más tisztség elejibe, aki szemre hivatott kinn hagyta másiknál ezen pötsétet, ha pedig ezután ennek kellett bemenni, ez ismét a harmadiknak adta által."

13 E példából is látszik, maga a földesúr elfogadta e pecsétek bizonyító erejét. Ez nemcsak az ilyen vitás esetekre vonatkozott, rendes körülményék között is így volt. Sőt maga is arra törekedett, hogy ez megmaradjon, hogy a községi hatóság minél előbb elkészítse a maga pecsétnyomóját, ettől fogva a bíró máris el tudta látni fontos hitelesítő feladatát, egyúttal magának a földesúrnak is támasza és képviselője lehetett. Az 1836. évi úrbérrendezési töirvény megjelenése után a bólyi uradalom Instrukciókat adott ki, melyben többek között részletesen leírja a bíróváliasztás menetét, melynek a végén „a legtöbb voksot nyerő bírónak kikiáltatott... ált adván annak nyomban a Helység-pecsétje

r és a bírói pálcza.. ."

M Ez a részletes utasítás, melyet az uradalom nagyműveltségű prefektusa, Strázsay Nep. János készített, elmondja, milyen írásbeli feladata van a bírónak: és az esküdteiknek, megemlíti azt is, mikor és milyen eseteikben kell használni a községi pecsétet. A jobbágyfalu és a földesúr közötti hivatalos érintkezés elengedhetetlen velejárója volt a köz13 B. M. L. Lymbus XXXV/63. Űriszéki jegyzőkönyv 1802. dec. 30. Töredék. 14 B. M. L. Batthyány—Montennovó családi levéltár 23. cs. Instrukciók. 15 Pl. az elköltözni kívánó jobbágy az elöljárók által készített „A helység-pecsétje" alatt aláírandó nyilatkozatot köteles volt az uradalomnak benyújtani. ségi pecsét használata. A falu belső életében a helyi hatóság igazolásai pecsét nélkül mit sem értek. A földesúr figyelmét azért semmi sem kerülte el, ami a pecsét hitelesítésével, azaz a falusi ügykezeléssel volt kapcsolatos. A mozsgói uradalom a bírói számadásolk átvizsgálása után az abban levő hibákat, „nehezményeket" írásban megküldte a mezővárosnak 1841-Лэеп. Ebben kitért a pecséthasználatra is: „Végre magát az ezen Tabellának a formaságát illetőleg megkivántatik okvetlenül, hogy az Elöljáróság, Jegyző és Számadó Bíróval aláírattasson, a város pecsétjével megerősittessen és igy ünnepélyes alakban hitelességgel felruháztasson."

16 Erre még akkor is szükség volt, ha a falu még nem rendelkezett peesétnyomóval. Ebben az esetben előfordult az, hogy a szomszéd falu pecétjét nyomták rá az igen fontos iratokra. így használta Gyümölcsény hosszú időn keresztül Szatina pecsétjét, vagy Szágyét Szabás falu. 1851-ben Szágynak és Szabásnak Házüinger Mátyás személyében egy bírója volt, mindkét község Szágy pecsétjét használta

17 Előfordult az is, hogy a hitelesítéskor nem volt jelen a bíró és így a nála levő pecsétet nem tudták az iratra ütni. 1851-ben a statárium kihirdetését minden falunak jelentenie kellett. A jelentés szövegét a főbírók rendszerint előre elkészítették és azt vagy kiküldték a községbe, vagy behívták a központba a bírókat a hitelesítés céljából. ü\ kásádi bíró számadásában említést is tesz erről: „Siklóson voltam a helység Pecsétjével."

18 Meglepően sok azonban e jelentések között a pecsét nélküli irat. Egyeseket nem írta alá a bíró, másokat nem pecsételte le. Az első esetben az iratra a következőt írták. „A bírónak otthon nem léte végett Petsét reá nem üttetett."

19 A leggyakoribb azonban az utóbbi volt. Az óvatosabbak a pecsétnyomót nem merték magukkal vinni — pedig erre nyilván felszólítást kapnak — félve az önkény visszaéléseitől. Ezért még az is, ki magával vitte pecsétnyomóját azt úgy helyezte a forró viaszra, hogy a feliratot ne lehessen elolvasni, a pecsétképet ne lehessen látni. Az általános feudáliskori falusi hatóságok ügymenete roppant egyszerű volt. Ezt természetesen függvénye volt az írásbeliség elB. M. L. Batthyány—Montennovó cs. 1. 23. cs. 16

B. M. L. Mozsgó község iratai 2. doboz: Bírói számadások 1839/40. 17 B. M. L. Pecsétgyűjtemény: az említett községek neve alatt. 18 B. M. L. Lymbus VI. Községi számadások: Kassád. 19 B. M. L. Statárium, Püspöklak.