Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Muzeológia - Ujvári Jenő: A Baranya megyei múzeumok munkája az 1987. évben

A BARANYA MEGYEI MUZEUMOK MUNKÁJA AZ 1987. ÉVBEN ÚJVÁRI Jenő I. Az 1987. évben fokozott mértékben éreztették hatásukat az ágazat romló gazdasági kondíciói. Épületállományunk karbantartása, műtárgyanyagunk szakszerű és biztonságos elhelyezése, kiállításaink méltó megjelenése és propagandája, dolgozóink munkakörülményeinek javítása, a folyamatos működés feltételeinek biztosítása mind nagyobb erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követelt, s ezek mellett új jelenség, hogy elindított fejlesztéseink, rekonstrukcióink befejezése a mind bizonytalanabbá váló finanszírozási helyzetben tovább húzódik, s ez tetemes költségnövekedéssel jár. A merev gazdasági szabályzórendszer viszont sajnálatos módon nem ad lehetőséget rugalmasabb, nye^ reségorientáltabb gazdálkodás kialakítására. Az 1987. év folyamán hálózatunk új múzeumi egységgel nem bővült. Egyes állandó kiállítások megújítására, bővítésére, a meglévők egy részének karbantartására futotta erőnkből. A múzeumi szervezet irányító apparátusa az épületállomány állagmegóvására, az üzemelés műszaki feltételeinek biztosítására, a raktár, és biztonsági helyzet javítására kellett, hogy szervező tevékenységét összpontosítsa. Hasonlóan a múzeológiai munka nélkülözhetetlen háttere a restaurálás, melynek munkafeltételein ugyancsak sikerült javítani. Ezek a szükségestől és elégségestől még mindig messze elmaradó részeredmények a nyilvántartási, múzeológiai rend javulásával együtt az érdemi tudományos munka alapfeltételeihez járultak hozzá, melynek eredményei csak lassan mutatkoztak meg. Legfontosabb kiállítási munkáink a harkányi bolgár múzeum új, állandó kiállítása (KMI kivitel), a mecseknádasdi tájház bővítése, a néprajzi osztály épületében a többcélú Guzsalyasterem kialakítása voltak, melyek mindegyike jelentős sajáterős vagy részben támogatott épületkarbantartási, korszerűsítési munkákkal járt. Ezeken túlmenően befejeztük a néprajzi múzeum udvari homlokzatának felújítását, legveszélyeztetettebb épületeinken a nagyobb romlást megakadályozó tetőjavításokat végeztettünk. Mindemellett a múzeumi szervezet egyes saját fenntartású és idegen kezelésű kiállítóhelyeinek (régészet, néprajz, művészettörténet bizonyos objektumai) műszaki állapota és esztétikai megjelenése túlzás nélkül katasztrofálisnak minősíthető, s a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel a további romlást megállítani nem lehet. A múzeum általános raktárhelyzetén egy-egy területen saját erőből sikerült javítanunk (mohácsi raktár, modern kerámia raktár kialakítása az Uitz-pincéből, természettudományi raktár), a probléma azonban radikális és átfogó megoldás nélkül a múzeum műtárgyvédelmi helyzetét alapjaiban rendítheti meg. A meglévő raktárak karbantartása — melyre nincs módunk — sem lenne kielégítő megoldás. A restaurálási munkakörülményeken új szakműhely kialakításával (Kulich Gy. u. 5.) és ezzel kapcsolatos átszervezésekkel, továbbá a képzőművészeti restaurátor műhely fejlesztésével, felszerelésének befejezésével számottevő mértékben tudtunk javítani. A románkori kőtár súlyosan veszélyeztetett anyagának restaurálásához épületvásárlással, valamint a megyei tanács és a minisztérium anyagi támogatásával sikerült a feltételek nagy részét biztosítanunk. A műtárgy- és vagyonvédelem kardinális kérdése a gyűjtemények biztonsági helyzete. Újólag felmérettük fontosabb egységeink biztonságtechnikai helyzetét, s megkezdtük saját erőből a fokozatos korszerűsítést. Elsőként a Vasarely Múzeum elavult rendszerét cseréltük ki, jelentős ráfordítással. A bonyolultabb műszaki feltételekkel (klíma) üzemelő kiállítások működtetése ismétlődő súlyos gondokat okozott. Nagy összegeket fordítottunk a telefonhálózat korszerűsítésére, bővítésére (Mohács, művészeti kiállítóhelyek új központja Pécsett.) Elkészítettük a múzeumi szervezet új szervezeti és működési szabályzatát, mely a hálózat jelen feltételek közötti működésének megfelelő változtatásokat rögzíti. Gyűjtemény gyarapító, kiállító és feldolgozó tevékenységünk 1987-ben még — részben a szükséges önmérséklet hatására — zökkenőmentes volt. Az elA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) : 225—233. Pécs, Hungária, 1989.