Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Néprajztudomány - L. Imre Mária–Lantos Miklós: Nyugat-európai házépítési technika hagyománya a dél-dunántúli németeknél. (A Fachwerk építkezés utóélete)

NYUGAT-EURÓPAI HÁZÉPÍTÉSI TECHNIKA HAGYOMÁNYA 193 ^mÈÊÊÈm 7. ábra Bánsági telepített falvak háztípusai 1779-ből (A. Cipps rézmetszete nyomán). főleg a városokban, a szűkös telkek miatt emel-, ték a többszintes épületeket. A fenyőből, tölgyből készült homlokzati szerkezet nem minden esetben maradt szabadon. Letapasztására, vakolására vannak korai adataink, de számos olyan példánk is, amely a gerendarácsozatot látni engedi. A gerendaközök kitöltésére a területenként változó gazdasági és természeti adottságok függvényében, fonást + sártapasztást; vályogtéglát v. égetett téglát használtak. Különösen a keleti frank területen alkalmaztak sövényfonást. Ennek nyomán a házat kosárház-пак nevezték, mivel a fal fonása a kosár felületére emlékeztetett. A dél-dunántúli németeknél a Fachwerknek csak egy jóval kisebb léptékű, a helyi viszonyokhoz és lehetőségekhez alkalmazkodó formája honosodott meg. Természetesen ennek a szerkezetnek német nyelvterületen is megvoltak az egyszerűbb, szegényesebb formaváltozatai. E tekintetben nehéz összehasonlítást tennünk a németországi és a dél-dunántúli „Fachwerk" között. Felméréseink általában már nem tudtak eredeti építési állapotot rögzíteni. Az évszázadok során egymást követő átépítések elsősorban a tüzelőberendezést és csaknem mindenütt a tetőfedést is érintették.