Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)
Történettudományok - Nádor Tamás: Bárdos Lajos és Pécs-Baranya
BÄRDOS LAJOS ÉS PÉCS—BARANYA NÁDOR Tamás 1. Családi kirándulásokat és baráti látogatásokat nem számítva, zenei kapcsolatunk 1934-ben kezdődött, akkor jártam először Agócsy László énekkaránál. Próba és vezénylés, máris rögtön kedves zenei kapcsolatot teremtett — kezdte pécsi emlékei felidézését Bárdos Lajos, amikor e sorok írója felkereste őt, és magnetofon szalagon megörökítette szavait. Az említett első családi jellegű kirándulásra 1929. júliusában került sor (erről, valamint a Tanár Űr naplójában feljegyzett többi pécsi látogatásról leánya, Brückner Hubáné Bárdos Ágota küldött szíves tájékoztatást, melyet e helyen is hálásan köszönünk). Az Agócsy László vezette Pécsi Szeráfi Kórust 1934. december 30-i hangversenyén vezényelte. Ennek az volt az előzménye, hogy 1934-ben megjelent Bárdos Lajos és Kertész Gyula nagyszabású népének-gyűjteménye, a Zsasskovszky Énekkönyv csaknem százesztendős, idegen hangzásvilágát friss akkordjaival felváltó Harmónia Sacra. Ennek nyilvános bemutatására a Pécsi Szeráfi Kórus vállalkozott. A korabeli napilapok hosszan értékelték a hangversenyt. E látogatástól kezdve egyre szorosabbá, gazdagabbá vált Bárdos Lajos és Pécs-Baranya kapcsolata. Ujabb pécsi utazásra 1935 tavaszán került sor. Kerényi (Keller) János, Mecsekalja község agilis kántortanítója kezdeményezésére június 18-án egyházzenei szemináriumot tartottak, melyen részt vett Bárdos Lajos is, aki a Magyar Kórus с folyóiratban számolt be a következő évben is megrendezett, már többnapos szemináriumról. Ez alkalommal találkozott Bárdos Lajossal Antal György, aki ekkor kapott indíttatást egyházzenei tanulmányaihoz, és ettől datálódik az a tanár—tanítvány kapcsolatnál jóval közvetlenebb, személyesebb és értékesebb viszony, amely a Zeneművészeti Főiskolán tanuló Antal Györgyöt Bárdoshoz fűzte. Bárdos személyes varázsának is minden bizonnyal része volt abban, hogy egyre több pécsi énekkar szólaltatta meg kórusműveit. A teljesség igénye nélkül jegyezzük fel, hogy már az 1932. május 16-án rendezett ifjúsági dalosünnepélyen a rácvárosi községi népiskola énekkara Kerényi (Keller) János tanító vezénylésével Bárdos Lajos—Kerényi György: öt magyar népdalát mutatta be. A Felsővámház utcai elemi iskola kórusa Cser Ferenc tanító irányításával Bárdos: Virágéknál ég a világ с népdalfeldolgozását énekelte. Az 1935. május 19-i Pécsi Éneklő Ifjúság ünnepi hangversenyére Kiss Zoltán, az Országos Magyar Dalosszövetség pécsi kerületének főtitkára levélben meghívta Bárdost. A Baranya Megyei Levéltárban őrzik Bárdosnak, nyomtatott fejlécű levélpapíron 1935. május 15-én kelt válaszát, melyben megköszönte a meghívást és szombatra jelezte érkezését. Május 17nén távirat Bárdostól: Végtelen sajnálatomra csak távolból köszönthetem a pécsi Éneklő Ifjúságot. A hangversenyen két Bárdos-mű hangzott el: példát mutatva Agócsy László a polgári fiúiskola kórusával a Huszárnótát tűzte műsorra, a Huszár élet (Három vitézi dal) с Bárdos-művet pedig a ciszterci gimnázium énekkara tanulta meg és adta elő, az iskola zenei életét „az új magyar zene jegyében" irányító fiatal zenetanár, Nyolczas Ipoly vezényletével. A többi iskolai énekkar is felzárkózott: az 2936. május 17-i Ifjúsági Emlékhangversenyen a Zrínyi reálnevelő intézet énekkara (Várhalmi Oszkár vezényletével) a Katonanóták с Bárdos-szerzeménnyel vett részt. Bárdos Lajos következő, nagy jelentőségű pécsi látogatásának időpontja: 2937. május 27. E napon a Pécsi Nemzeti Színházban rendezte közös hangversenyét a Budai Cecília Kórus és a Pécsi Szeráfi Kórus Bárdos Lajos és Agócsy László vezényletével. A kifinomult zenei ízléssel összeállított műsort a két énekkar felváltva és közösen énekelte Bárdos Lajos zeneakadémiai tanár, európai hírű zeneszerző, valamint Agócsy László vezetésével — olvasható a Dunántúl с napilap 1937. május 29-i számában dr. G. L. (Gálos László teológiai tanár) kritikája. Több budapesti lap is elküldte a pécsi hangversenyre tudósítóját, A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 33 (1988) : 169—184. Pécs, Hungária, 1989.