Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Madas József: A pécsi Balokány

A PÉCSI BALOKÁNY 129 így kialakított együttest közös kerítéssel veszik körül. De, hogy az egykori tóból megmaradt kis dísztavacskát honnan és mennyi vízzel fogják ellátni, hogy vize tiszta és üde maradjon, arról nem esett szó. Ezért az még ma is felidézi két évszázad emlékét moszatos, békalencsés vizével, a beledobált, oda nem tartozó tárgyakkal. Végigtekintve az eddig elmondottakon megállapítható, hogy a feltárt források alapján sikerült teljes képet kialakítani a Balokány keletkezéséről, a léte folyamán bekövetkezett lényegesebb változásokról, majd minden esetben a változásokat előidéző okokról. Láthatóvá vált, milyen szerepet játszott a város történetében, mi volt a jelentősége a pécsi lakosság számára. Nyilvánvaló, hogy még számtalan epizód fűződik hozzá, melyeket nem jegyeztek fel és így számunkra ismeretlenek maradtak. De az elmondottak — a létrejöveteltől eltekintve — csak arra a területre vonatkoznak, melyet keleti oldalán a Basamalomi út hatá-rol. Ez az út azonban nem természetes, hanem csak később keletkezett mesterséges határa a Balokánynak. Elválasztja azt a részét, melyen most a Zsolnay gyár rakodó vágánya és raktárai állnak. Pedig ez a terület szerkezetileg a Balokányhoz tartozik és nem nélkülöz minden jelentőséget. A teljesség kedvéért ezt a területet is meg kell vizsgálni és amennyiben lehet, képet adni múltjáról. Már az 1780-as keltezésű Duplatre térképen feltüntetett és Lamgrube névvel jelölt terület, tehát az a része az agyaggödörnek, mely akkor művelés alatt állott, túlnyúlik a mai Basamalomi út vonalán. Hogy meddig művelték, nem tudjuk. De a lehetséges legkésőbbi időpont az 1810-ik év lehet, mivel ekkor az országút építése már megkezdődött. A Basamalomhoz vezető út — ugyanezen térkép tanúsága szerint — keletebbre, a Felsővámház utcának az országútba való betorkollása tájékán indult. Az országúttal együtt építették meg a Basamalomi utat, melynek kezdő szakasza, mint Offenmüller térképén látható, töltésen vezetett. Az ettől keletre eső agyaggödör rész leművelése úgy látszik nem fejeződött be, mert a pannon vízvezető réteget nem érték el. De nem sok hiányzott hozzá, mert az üszögi állomáshoz vezető vasút építésekor a töltés északi lábánál mélyített szabványárokkal már feltárták a vízvezető rétezet és abban források fakadtak. Az országút megépítése és a telekkönyv 1856-ban történt életbe lépése között eltelt fél évszázad alatt az egykori agyaggödör rész is mezőgazdasági művelés alá került és a telekkönyv az ott kialakult parcellákat 2040—41, 7366—7370, 7375—7378-as helyrajzi számok alatt tartotta nyilván. Az épülő vasútvonal ezeknek a parcelláknak az északi részét is levágta. A levágott részeket — melyeknek túlnyomó része az Erreth család tulajdonát képezte — megvette Zsolnay Vilmos. Mint a földterület birtokosa, a fakasztott vizekre Zsolnay természetesen igényt tartott. Azonban a vízre a vasúttársaságnak is szüksége volt. A köztük zajlott vitára vonatkozó adatok nem kerültek elő. De lehetőség nyílt a Zsolnay gyár irattárából másolatot szerezni a vitát lezáró Egyezségről. Sajnos az okmányon sem keltezés, sem aláírás nincs. Csak az állapítható meg, hogy 1885 után kelt, mivel a bélyegmentesség megokolásaként az 1885. évi 23. t, cz-re utal. Az ügy áttekinthetősége szempontjából legészszerűbbnek látszik az eredeti szöveg ismertetése. Egyezség. Mely egyrészről Zsolnay iVlmos pécsi lakos gyártulajdonos, másrészről pedig a kir. szab. Pécs—barcsi vasút között, nevezett vasút üszögh—pécsi vonalának 23, 24 és 25 szelvényei közt fakadó források vizeinek miként leendő használata tárgyában köttetett u. m. 1 szőr. A kii", szab. pécs—barcsi vasút Zsolnay Vilmos úrnak az üszögh—pécsi vasúti vonal 23, 24 és 25 szelvényei közt fakadó források vizeinek használatára vonatkozó jogosultságát ezzel elismeri. 2 szór. Ezen a vasúttársaság által elismert vízhasználati jogosultságánál fogva, Zsolnay Vilmos úr, ezentúl is jogosítva leend, a vasúti vonal északi oldalán fakadó források vizeit gyártelepére bevezetni, s az ezáltal nyert vízmennyiséggel korlátlanul rendelkezni. 3 szór. A esetben, ha a 2-ik pontban említett források, akár a már létesített vízi művek, akár pedig más, habár természeti okoknál fogr va óránként 12 köbméter vizet sem szolgáltatnának, köteles a vasúti társaság a vasúti vé^ gány déli oldalán létesített vízi műből ezen mennyiséget legalább óránként 12 köbméterre kiegészíteni, s éhez képest műszakilag oly módon létesíteni, hogy az ezen pontban kötelezett víz mennyiség általa akadálytalanul szolgáltatható legyen. 4 szer. Azon esetben, ha a társaság által készített vízi művet tápláló források annyira kiapadnának^ hogy a Zsolnay iVlmos úrnak kötelezett óránkénti 12 köbméter vízzel felérő mennyiséget sem szolgáltatná, az esetben köteles a vasúttársaság, az általa fel nem használt mennyiséget, mely azonban az összes nyert vízmennyiség felénél kevesebb nem lehet, Zsolnay Vilmos úrnak a 3-ik pontban leírt módon átszolgáltatni.