Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Madas József: A pécsi Balokány

120 M AD AS Ezzel a nagy balokányi tó megszűnt létezni. Bár tárgiylagosan szemlélve a dolgot, megszűnt a tó már akkor, amikor a sziget elkészült. Hiszen a tó méretéhez képest nagy terjedelmű szigetet csak egy átlagosan 40 méter széles körgyűrűben vette körül víz« ami már alig volt tónak nevezhető. A vasúti töltés megépítése — mint az ábrán látható — levágta a tó déli részével együtt a sziget déli csúcsát is. Ezzel a víznek körözési lehetősége megszűnt. A fürdő alatti területen pangó vízfelület alakult ki. Használható maradt a tó északi és nyugati része. Ezt a részt főként a fürdőbe érkező víz táplálta, de adtak pótlást a fenéken fakadó kis források is. Mint már láttuk, a fürdő alatt is fakadt egy ilyen. Mivel a zsilip és a nyugati töltésben épített áteresz a tó délnyugati részénél volt, állandó egyirányú áramlás vált lehetővé, melynek sebessége csak a beérkező víz mennyiségétől függött. De már azt is láttuk, hogy ez a vízmennyiség nem volt nagy, nem volt elegendő az öntisztuláshoz, hogy a tó vize üdítő állapotban maradhasson. Különösen ahogy azt a lakosság használta. Legtisztább része mindenkor a fürdő maradt, mert ott érkezett be a legtöbb friss víz. Tőle nyugatra történt a lovak úsztatása. Az északi oldalon levő forrásnál építette meg Engel az új mosóhelyet az asszonyoknak. De ezeknél sokkal rosszabbakról ad hírt Janetsek Györgynek, a balokányi korcsma bérlőjének 1870. május 10-én, 3885. sz. alatt a polgármesteri hivatalhoz intézett panaszlevele. Ebben kéri a polgármesteri hivatal jóiakaratú intézkedését, hogy „ ... das Verunreinigen des Bolokányer Teches, durch das Wasche von Häute, und verschiedenen leblosen Tiere hineinwerfens streng verbothen werde ... ", a nyersbőrök mosását a tóban és az elhullott állatoknak bedobálását tiltsa meg szigorúan. Mert ő, mint bérlő, csak a meleg, nyári hónapokban tud valamit keresni. A bűz olyan nagy, hogy vendégei számára a lélegzetvétel egészségtelen és „ ... die Lustfahrten mit dem Gondeln unterlassen werden, welches zu meinen Haupt-Verdienste gezählt werden kann." a gondolákon való kéjutazásokat abba fogják hagyni, ami pedig az ő fő szolgáltatásának számít. A tanácsülés ki is adta az ügyet a kapitányi hivatalnak „miszerint folyamodó közbenjöttével tegyen vizsgálatot az iránt, hogy menynyiben jogos jelen kérvény folyamodóval kötött szerződés értelmében.". Mi történt ezután, azt nem tudni. De hatásos intézkedések bizonyára nem, mert az 1873. június 30-i közgyűlésen Kovacsics Károly bizottsági tag úr kérdést intézett a h. rendőrkapitány úrhoz, hogy a mát eliszaposodott és bűzös kipárolgásai folytán a közegészségre ártalmas Balokánya tónak, az erre köteles bérlő JÓZSEF által leendő kitisztítása iránt intézkedett-e, vagy sem. H. rendőrkapitány úr válaszul adja, hogy miután Engel Adolf bérlő — a vele kötött szerződés értelmében köteles ugyan a mondott tónak kitisztítását teljesíteni, — de az idő, hogy mikor köteles azt tenni szabatosan meghatározva nincsen, ennélfogva részéről ez irányban intézkedés nem tétetett." Ugyan nem a Balokánya tó állapota következtében, de 1873. július 23-án a cholera járvány kiütött. Egy hó alatt 62 megbetegedés történt és ebből meghalt 52. A 62-ből csak 9 volt pécsi. Ám a Balokánya tó állapotánál annak jövedelmezősége jobban érdekelte a várost. Ugyanis Engel Adolf bérleti szerződése 1873. október hó 24-én lejárt. Ezért az augusztus 27én tartott közgyűlésen a város tanácsa beterjesztette saját véleménye kíséretében Gunderla János pécsi lakosnak, az úgynevezett Balokánya tón levő uszoda és egyéb mellékhelyiségeknek bérlete tárgyában tett ajánlatára vonatkozó jelentését. Közbevetőleg érdemes megemlíteni, hogy Engel, úgy látszik később nem kívánt az uszodával foglalkozni és azt albérletbe adta Gunderla Jánosnak. Gunderla János igen előnyös ajánlatot tett a városnak. Vállalta, hogy évi 400 ft. bért fizet. Saját költségén zuhanyfürdőt, egy gyermekfürdőt, 30 új öltözőszobát építeni, az uszodát czélszerűen és tartósan javítani. A tóban a lovak úsztatására egy elkülönített lóúsztatót építeni, de minden lóért 3 kr. lenne fizetendő. Ennek ellenében viszont kötelezi magát az egész Balokánya tót annyiszor, ahányszor szükséges kitisztítani. Ha a városi erdőből pilótákat kap, a tó éjszaki oldalát azokkal megerősíteni, hogy ezáltal a por és sár beömlése megakadályoztassék. A szigetet virágágyakkal ellátni és parkosítani. Ezeken kívül még más, kisebb kötelezettségeket is vállalt. Az 1873. október 21-iki, december 3-iki és az 1874. évi január 27-iki közgyűlés tovább tárgyalta a balokányi ügyet és mindig fokozódó követelményeket támasztott Gunderla Vincze (!) ajánlatával szemben. Végül még azt is akarták, hogy a város által adandó 65 000 tégla felhasználásával saját költségén építse át cement felhasználásával az úszómedencét, az északi part biztosításához szükséges pilótákat saját költségén termelje ki és szállítsa a munkahelyre. Ez végül arra vezetett, hogy a tanács a március 23-iki közgyűlésnek 101/2442. sz. alatt kénytelen volt jelenteni, hogy Gunderla Vincze a tett ajánlatát visszavonja. Közben, a december 3-iki közgyűlésen, 482/10.881. sz. alatt Piacsek József mint a gazdasági és jogi bizottmányok elnöke és Lechner Gyula tanácsnok, mint a szépészeti bizottság elnöke jelentették, hogy az eddigi bérlő, Engel