Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Madas József: A pécsi Balokány

A PÉCSI BALOKANY 119 8. ábra. Az Engel féle uszodát és tornaintézetet ismertető, 1859-ben megjelent kiadvány címlapja. ménnyel járt. Április 23-án Lukrits 2353. sz. alatt jelentette, hogy a nagybolikány aljában levő beiszapolt sáncz vont ölét 12 xr új pénzért kitisztíttatott. Majd július 21-én kelt 4299. sz. jelentésben találjuk, ogy „ A 898/1.765. jkvi számra jelentem, hogy a Nagy Balokánya megrongált partjainak ki igazítását Engel Adolf haszonbérlőnek meghagytam, ki azt saját költségén elkészítette. Luzsevics város tanácsos.". Megemlítendő, hogy — mivel Engel bérlete nem járt italmérési joggal — a város a tó nyugati oldalánál, nagyjából ott, ahol most a 48-as emlékmű áll, kisebb vendéglőt építtetett, melyet bérbe adott. E csendes évek után alapvető változás következett be, ha nem is a fürdő, de a tó történetében, 1867-ben. A Dunagőzhajózási Társaság saját céljára már előbb megépítette a mohács— pécsi vasútvonalat, melynek vasútállomása Üszögön volt. A megépült pécs—barcsi vasútvonal végállomása pedig a mostani főpályaudvar. E két állomást érthető okokból össze kívánták kötni egymással. A budai külváros alatti terepviszonyok miatt az építendő vasútvonal helyét úgy kellett kitűzni, hogy az lehetőleg minél északabbra kerüljön és ezért a balokányi tó egy részét fel kellett áldozni. A gazdasági biztos 1867. július 6-án jelentette a polgármesteri hivatalnak, hogy „ ... a nagy 9. ábra. Az üszögi vasútvonal építése által megcsonkított tó és környéke 1868-ban. Balokanyinál építtendő vasút vonalba eső fák felvételéről ... a keleti részben 1 db nyár, 2 db ágácz és 7 db szederfa, a szigetbe 2 db nyárfa, a nyugoti részen 9 db nyárfa, a temető kelet déli sarkán 1 db szederfa vétetett fel.". Mivel a vasúti töltést még így is igen magasra kellett építeni, annak helyigénye és anyagigénye igen nagy volt. Az építő vállalat ezért Blachier Casartól megvett egy homokbányát és a nagytömegű anyagot egy ideiglenes szárnyvonal építésével oldotta meg. De ez nem ment könnyen. Ugyanis nem egészen érthető okokból a különböző hatóságok ellenállásába ütköztek. A M. kir. mérnöki hivatal levelet intézett 1867. szeptember 30-án Bubreg Mihály polgármesterhez, melyben közli, hogy a „Pécs—barcsi vasúttársaság homokszállításra a mohács—varasdi államút padkájára ideiglenes szárnyvasutat akart építeni, amire engedélyt nem kapott. Mind ennek daczára ... a lefolyt hét végén ... a vámház és az Éva szobor közti útszakaszon a padkákat tényleg elkezdték megszélesíteni ..." A vállalkozó gyorsan dolgozott, mert már október 24-én, 6510. sz. alatt Lammer tanácsnok jelenti, hogy ,,... pécs— barcsi vasútépítő társulat által állítólag kavics, igazabban homok .. . könnyebb szállíttatása végett a pécs-városi budai külvárosi vámház és az Éva szobor közt és azon túl összesen 330 ölet tevő útszakasz hosszában már felépített szárny vonal ellen" a helyszíni szemlén közlekedés biztonsági okokból óvást emelt. De az építkezés folyt tovább és az üszög—barcsi vonalat 1868. május 6-án átadták a forgalomnak.