Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI 73 emeléséért folytatott küzdelme. utolsó éveiben volt. A jezsuita rend 1773-ban történt eltörlésével megindult a szerzetes kolostorok felszámolásának korszaka, igy a templomi kripták zöme, a cintermek is megszűntek temetkezési helyek lenni. Ezért az 1780-ban nemesi rangra emelkedett Pécs városra hárult a teher, a rendelet végrehajtása. Itt nemcsak több éves késedelemnek volt szerepe, hanem annak is, hogy a felszabadulásáért folytatott küzdelemben a város súlyosan eladósodott. Pécs városa - most már mint kegyúr - kénytelen volt a temetőkérdés rendezésének nekifogni, annál is inkább, mert a Helytartótanács a kérdést napirenden tartotta. Hogy mikor szánta rá magát a város vezetősége új temetők létesítésére, arra vonatkozó adat nem került elő. Feltehetően azért nem, mert a temetők számára kijelölt területek a város ingatlanai voltak, így a területek megszerzése nem került pénzbe. Ez az elhatározás legkésőbben 1783-ban vagy 1784-ben meg kellett történjék. Ugyanis 1785. február 26-án az Orsolya utca 29. számú ház adásvételekor a szomszédok között említik: „...ab Oriente Novum Caemeterium". A keleti szomszéd az Új temető. Azokról a város tulajdonát képező szántóföldekről van szó itt, melyek az Orsolya utca alsó szakasza, a Katalin utca keleti házsora, valamint a Felsővámház utca északi házsora által bezárt területen voltak. Ez a környék Benga néven volt ismert, és ezen keletkezett későbben az Erzsébet és a Rudas László utca. Későbben jelentkeztek ilyen szomszédság megjelölések a Felsővámház és a Katalin utcákból is. A kijelölés tényén kívül azonban más adat nem került elő. Hogy a szigeti külvárosban is kijelöltek egy új temető helyét, azt sem tanúsítja feljegyzés. Ám tisztázza a helyzetet bizonyos mértékig az, hogy a Helytartótanács 1785. február 21-én jelentést kért a várostól a kripták és temetők helyzetéről. A város tanácsa már április 18-án, 228. ügyiratszám alatt el is küldte jelentését, mely úgy a budai, mint a szigeti külvárosi temetői helyzetről beszámol alábbiak szerint: Qualitas Cincturae? A kerítés milyensége? Mindkét temetőnél az a válasz, hogy: Fossatum. Árok. De a következő kérdésnél a válasz már eltérő. Quo Anno exstructum? Mely évben készült? A budai temetőre vonatkozó válasz: Anno superiore inchoatum, et actu continuât. Vagyis: Tavaly kezdtük és most folytatjuk. Ám a szigeti külvárosi temetőre vonatkozó válasz kedvezőbb képet nyújt: Anno superiore inchoatum, et proxime terminand. A múlt évben kezdtük és hamarosan elkészül. Az eddigiekből nem derül ki egyértelműen, hogy ezek az árkolások a régi, vagy az új temetőkkel kapcsolatosak, de világos választ ad a következő, a 8-ik pont, mely azt kérdi, hogy: Caemeteria in priori loco relicta, vei cassata? Az előző temetők felhagyattak, vagy megszűntek? Mire a diplomatikus válasz: Juxta praescriptum Paragraphi 8. vacuum reliquendam. A 8-dik pont előírása szerint üresen hagyatott. Ezt végleg megerősíti a következő: Causalitas seu cassati, seu in priori loco relicti? A megszüntetés, illetve az előző hely elhagyásának oka? Válasz: Quia vetus juxta praeseriptam normám factis fossis jam repletur. Mivel az előírt szabályok szerinti temetkezések miatt már megteltek. A jelentés tartalma végül is az, hogy az új temetkezési rendelkezések következtében a régi temetők megteltek. Helyettük újak készülnek és hamarosan használatba vehetők is lesznek. Félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a fenti jelentésben foglaltak a budai külvárosban, a már említett új temetőre vonatkoznak. De más források, adatok, melyek az említett árkolási munkák végzését alátámasztanák, nem állnak rendelkezésre. Éppen úgy nincs adat arra sem, hogy a szigeti külvárosban új temetőhelyet kijelöltek volna. De hogy a dolgok haladnak - ha lassan is - igazolja a tanács 1786. szeptember 30-án, 2109. sz. alatt hozott határozata, mely intézkedik, hogy: „Joseph Treisch Mahler hat 2 Kruzifixen in die neuen Fruhöfe auf Blech gemahlen und vergoldet, das Stuck pr. 4. f. 30 xr macht zusammen 9 fi." Ez a pénztárosnak szóló utasítás bizonyítja, hogy Treisch festő az új temetők részére egy-egy keresztet festett, nyilván a Corpusszal, mert aranyozást is végzett. De hogy a munkát mikor végezte, az nem derül ki. Ugyanis a város fizetési készsége sohasem volt magas fokú. Legjobb esetben is hónapoknak kellett eltelni a munka elvégzése után, hogy a fizetésre sor kerüljön. így joggal feltételezhető, hogy a keresztek már valamikor tavasszal elkészülhettek. Egy másik jelentős adat: „1786. okt. 30. No. 2364. Bartholomeus Klauda fordert laut Bekönntnis des Stadtwachtmeisters Humits sie den aus 61 Klaftern bestehenden Graben, welchen er um den für die Akatholiken bestimmten Gottesacker gemacht hat vermög Accord 7 f. 7 xr." Eszerint Klauda követeli a nem katolikusok részére kijelölt temető körül ásott 61 ölnyi árok egységár szerinti árát, 7 f. 7 krajcárt. Azonban itt sem közlik, hogy ez az árok hol készült és mikor. Nyilván sokkal régebben, hiszen Klauda már követeli a neki járó pénzt. Másrészt a budai külvárosban nem katolikusok részére készült temetőrész nem ismert. Viszont a várplébánia halotti anyakönyvében 1793. július 30-án történt bejegyzés szerint Kant Róbert kálvinistát „... in novo Coemeterio Suburbii Szigethani pro Acatholicis defunctis assignato ..." a szigeti külvárosi új temetőben, a nem katolikus halottak részére kijelölt részen temették el. Ezt követően több ilyen bejegyzés is található. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a nem katolikusokat a szigeti külvárosi új temető elkülönített és be nem szentelt részén temették el. Ezért nem volt szükség arra, hogy a budai külvárosban is elkülönítsenek ilyen temetőrészt. Olyan adat, mely az új szigeti külvárosi temetőt