Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI 69 alsó kamara tanácsosa és adminisztrátora 1698. december 7-én megerősítette. A ferencesek első ismert temetkezésére az 1704. március 26-iki rácdúláskor lemészárolt négy fráter halála adott alkalmat. Testüket „.. . ad latus ecclesiae septentrionale deposita ad angulum orientalem, muroquue per modum parvae cellulae aedificato immurata sunt..." a templom északi oldalánál a keleti sarokban helyezték el, kis cellácska módján készült építménybe lettek befalazva. Maradványaikat csak 1735ben helyezték át a közben megépült kriptába. Hogy a polgárok temetését mikor és hol kezdték el, arra nincs adat. Brüsztíe, akitől a ferencesekre vonatkozó adatok zöme származik, erről nem tesz említést, így az sem ismert, hogy a halotti anyakönyvbe elsőként bejegyzet Hapsz Györgyöt, Baranya vármegye 38 éves korában elhunyt főbíráját 1707. március 6-án hol temették el. Csak annyit közöl, hogy „Sepultus apud PP. Franciscanos." Mivel ekkor a ferenceseknél kripta még nem volt, csakis a cinterem jöhet számításba. A cinteremről az első adat 1690. június 20-án kelt. De Vincens Keresztély császári prefektus ekkor adományozta Vecchy Gábor gróf tábornoknak a tábornoki lakóházat, „.. . mely, ha az ember a szigeti kapun a városba bejön, jobbról mindjárt a város körfalával határos, balról a franciskánusok templomával és kolostorával . .." A ház két épületből áll, az egyik kőből, a másik sárból való és a Ferencrendiek temploma és temetője mellett vannak közvetlenül." Ezeket Cserkúti Adolf közli a Pécsi Napló 1909. április 11-iki számában megjelent Conte Vecchey altábornagy, a Tettye ura című cikkében. Eme leírása a cinterem helyének pontos meghatározására nem alkalmas ugyan, de mivel az adományozott ház bejárata a templom nyugati végénél volt, a cinterem csak keleten lehetett. Ám az okmány kiállításakor még négy év sem telt el a törökök távozása óta, hihető, hogy a fent említetett temető már a törököknél is erre a célra szolgált. Feltehetően a cinterem kialakításával is kapcsolatos az a tény, hogy „Anno 1716 f

it. . . Murus cinctorii ab ecclesia usque ad balneum turcicum, inde ad angulum orientalem, ac penes aream orientalem usque ad finem horti ducitur." Vagyis 1716-ban kerítésfal készült, mely a templomtól a török fürdőig, onnan a keleti sarokig és a keleti udvar mellett a kert végéig vezet. A konvent bejárata akkor még nem a mai helyen volt. A kerítés építésével a templomtól keletre, a rendház mellett dél felé nyúlva egy zárt terület keletkezett, ami cinteremnek alkalmas volt, hiszen északi vége a templom akkori szentélyéhez csatlakozott. Az a tény, hogy amikor a törökök által lebontott gótikus szentély alapjait és a fürdő maradványait feltárták, igen sok újkori emberi csont került elő - egy talán akkor már ismert és ossariumnak felhasznált - a gótikus szentélyben talált középkori falazott sírból, de nem volt datálható. Hasonló sok emberi csont ismert a torony alapfalai között is. A cinterem ittléte mellett szól az is, hogy amikor 1796-ban „. . . porta nova conventus ante ecclesiam, et. . . bibliothecam instituitur." a konvent új kapuját a templom és a könyvtár elé - a mai helyére - helyezték át, ezzel megszüntették ezen terület zártságát. A következő évben azonban, 1770-ben, „Hoc tempore penes modernum sanctuarium ecclesiae exstitit coemeterium." A templom új, a mai szentélye mellett cinterem létesült. Nyilván a megszűntnek pótlására. Ez a cinterem egy - valószínűleg 1849-ben készült - térképről jól ismert. Kerítő fala a templom tornyától indult. A templom tengelyirányától észak felé eltérve egyenesen haladt a városkapuig. Ott egy kocsibejáratnyi helyet hagyva a nyugati telekhatár mellett délre fordult - bejáratot hagyva a gazdasági udvarnak - és nyugatról megkerülve a szentélyt a konventhez zárult. A temetkezések, a járványok idejét kivéve, tovább folytatódtak. „Anno 1718. fount cryptac, ad quas fratres lapides quadratos ex diruta parte moscheae acceptos insummunt plurimum." Kripták készültek 1718-ban, melyhez a testvérek a mecset lebontott részéből nyert négyszögű kövek nagy részét felhasználták. A kripta a mai napig is létezik, bejárható. A cinterem már nincs meg. Mikor a Katonai ellátó hivatal, igénybe vette a ferencesek nyugatra kiugró, városfallal kerített gazdasági udvarát, a cinterem nyugati falát lebontotta. A Szigeti kapu lebontása után az utcába jól benyúló északi cinteremfal a közlekedés útjában volt. „A Seraph Szent Ferentznek Szerzete a Templom előtti kőkerítést oly föltéttel engedte lerontani, hogy a' Város a' torony irányában Stierling háza felé lántzokkal összefüggesztett korlátot nyomban húzni tartozzon . . . még a nyáron bekorlátoztatni." A lebontás meg is történt, de a lánckorlát elmaradt. Az ágostonosok és a pálosok temploma alá is épült kripta. Az ausztriai rendtartományhoz tartozó Ágoston remete rend pécsi működéséről és ténykedéseiről sem az egyházi, sem a városi iratanyagban nem találni érdemleges adatokat. Annyi megállapítható, hogy az első templomukat az 1720-as években építették, de az 1750. március 25-én leégett. Ez a tény is csak az Országos Levéltárban elfekvő, egy pálosrendi jelentésből ismert. E tűzvészt követően építették meg a mai templomot. Az építkezés sokáig elhúzódhatott, mert 1769. október 22-iki végrendeletében egy vargamester a torony építésére még 200 forintot hagyományozott. Ekkor épült a mai szentély és alatta kripta, melynek lejárata - szokás szerint - a templom belsejéből nyílott. A sekrestye a szentély déli oldalához csatlakozott. Ezt az Országos Levéltárban Htt. Depart. Lit. Polit. 1777 fons 4. Pos. 7. szám alatt található 1770-ben készült térkép - mely a templom alaprajzát részletesen feltünteti - bizonyítja. Alátámasztja még Duplatre Antal ugyanott található 1777-ben készült térképe is. Viszont későbbi adatok szerint a szentély északi oldala-