Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Reuter Camillo: A török utáni Pécs korai utcaneveihez

56 REUTER CAMILLO kőhíd nyomán a német és a magyar lakosság nyelvében azonos szemlélet alapján - kőhíd - azonos névvel illette. A német nevet az írások, a magyar nevet a város lakossága folyamatosan megőrizte. A példamondat ..Megdier Grundt" kifejezése további igazolás. A név az Árpád-kori elpusztult Megyét falu (Györffy I-, 340) helyérc utal. A nevet a németek átvették a pécsi magyaroktól, tehát itt nem párhuzamos a helynévadás, hanem átvétel történt. Emléke a mai „Megyét dűlő", és az oda vezető „Megyeri út" névben él. Megerősítésül - a Maros mentéről magyar-román névadás eredményeként - bemutatom Fülöpköve nevét. A név egy (hamis) 1256. évi oklevélben „Pbylupkue" néven (Györffy Г-, 176) mint helységnév kerül elő. 1455-ben is „Philepkeue" (Csánki I, 770), s utoljára 1622-ben említik magyarul: Fülepkő (átírt alak) néven, s lakói ekkor még magyarok (Pesty, Krassó IV, 279). Mint megannyi Maros menti helyiség, ez is elpusztulhatott a XVII. sz.-ban, mert egy XVIII. sz.-i térkép „Piatra Philip" néven őrzi szomszédai román nyelvén (Györffy I

2

, 176; majd Piatra lui Philippu Uo.: Piatra Filipului Pesty, Krassó II 2, 202). A névtörténet a következő: Fülöpköve magyar falu, amikor írásbeliségben lakói nyilatkoznak, azt magyarul teszik. Amikor elpusztul, a román nyelvű környékbeliek a párhuzamos román nevet közlik. 1714. X. 19-én Horváth Geci és Sipos Peti neve bukkan elő (nyilván lefordíthatatlannak látták), német szövegben : „vor Offner Thor gegen Berg, unweith des Hochgericht zwischen Horváth Gez'i und Scippos Peti gelegen". De a budai kapu és az akasztófa nevek már németül jelennek meg, jóllehet a két ügyfél magyarajkú volt. Pécs magyar népe 'budai kapu'-nak nevezte. Az Akasztó fa-domb - míg legújabban el nem hordták - diákkoromban ismert volt a budai külvárosban (Bm. földr. nevei. Pécs, 1982. с gyűjtés már nem ismeri!). 1718. III. 29-én felbukkan „an den genanten KaZensteig ligendt" kifejezés. Ez már nyilvánvalóan a néphumor megjelenése a névadásban, s kérdés, hogy a németeken kívül így szemlélték-e a magyarok és a horvátok. Ez a névadás kétségen kívül népi eredetű, nem hivatalos, nem fordítás és német megtelepültekre vall. A magyar helynevek elseje - német nyelvű szövegben - 1713-ban (X. 9.) bukkan fel: „an dem Megdier Grundt" azaz Megyét, elpusztult Árpád-kori falu Pécs (mai) határában. 1744. XI. 20-án a szöveg latin : Fráter Michael Eremita Montis S. Jacobi . . . in Territorio 5Eccl. quisse circa Kantovar (névfejtése: Reuter, Magyar Nyelvőr 1972: 221-2.) pro crectione Capellac, et habitaculi . . .". 1745. VI. 22én: „vinea in Promonthorio Makar aliter Aranyhegy vineam". 1746. I. 4.: „infra molam Dominicanorum Bassa Malma vocitata". 1745. VI. 22-én: „nec non vineam Kis Makár aliter Kerkallo vocitatam". 1752. VII. 1.: „unum Pratum Remete". Roppant érdekes következtetésre ad módot fenti névsor. Valamennyi - majd kivétel nélkül ma is élő - valódi helynév, mind a város külsőségében. Pedig az 1750-cs évekre már úgy, ahogy talpra állt a város, s tudjuk, hogy 1725-6 körül kerülnek a megyébe az első német telepesek. Nyilvánvaló tehát, hogy a város külterületén, hol a megművelhető földek, szőlők fekszenek a nevek magyarok, illetőleg horvát (pl. Kerkallo) eredetűek. Német név - még a német nyelvű közigazgatási iratokban is - legfeljebb a szőlőterületen (Aranyhegy ~ Goldberg) kerül elő. Ezzel szemben láttuk, hogy a német utcanevek a közigazgatási iratokban 1711 óta folyamatosan jelentkeznek. A német nyelvű osztrák közigazgatás (katonai és kamarai) nyelvezete érvényesül olyankor is, amikor - a személyek neveiből ítélve - magvar és horvát nyelvű városi polgárokról van szó. Bárdos (i. m. 14) közli: „Ferner seindt in diesen 1707"- Jahr Neue burger an - und aufgenohmen ins Jurament gezogen worden als : ... Peter Gradicza ein Koch von Carlstadt [ma ~ Karlovac **» Károlyváros] aus Chroaten gebürtig codem die, dessen Zeugen Fabian Deak, Szabo Peter". Látjuk, hogy a bevándorló horvát polgáreskü letételi tanúi magyarok. Mintegy hét év múlva Gradica Péter neve újra előkerül. 1714. IX. 4-én „Erkhauft Peter Gradiza von Barbara hl orvat in cin Haus am Geschossberg zwischen Ni met h Ja nos. Veid a Janos und Jurco |a Gyurka név német átírása] cin Fleischhacker . . .". Vagyis magyar és horvát polgárság közti ügyletben vásárolt ház, magyarok szomszédságában „am Geschlossberg" fekszik. Nyilvánvaló, hogy van magyar neve, de a német ügyiratkezelés természetesen safát nyelvén említi a ház helyét. 1767. V. 29.: „Én Tanyi László itt belső városban P. P. Dominikánusokon alul való Utczában, föl szélrül Joan Khedt Németh Szabo, - Délrül Graff Josef szomszédságában levő Házamat, mellyet nem rég ujjonnan föl építettem, Schmidt Ádám Uramnak 800 Rh. f. ell adtam 1765. XII. 8.". - Látjuk, ha a közigazgatási irat magyar nyelvű - német ügyfelek esetében is - magyarul nevezik meg (körülírva) az utca nevét. Tehát elsősorban a közigazgatás nyelvében kereshetjük a használt utcanév esetlegességének - magyar vagy német - váltakozását. Bizonyítja ezt az is, ha a nyelvezet latinra vált, akkor latinra fordítják a nevet. Például 1753. IV. 6-án „versus Piateam Franciscanorum. . . Piatea Magna ducens ad P. P. Franciscanos". Még a kocsmacégér is latinul jelentkezik 1806. XI. 11.: „Educillum vulgo Unicorneum dictam". Nyilvánvaló, hogy ezek magyar és német nevek fordításai. A német nyelvű közigazgatás fennmaradt iratanyaga a legnagyobb. Érthető, ha a helynévanyagban (városunkban csak az utcanévben, miután a dűlőnevek igen gyakran nehezen értelmezhetők) ez uralkodik. Más kérdés az, hogy ezt mennyiben lehet a város nemzetiségi összetételére mértékül venni. E téren, úgy hiszem, még igen szorgos aprómunkára van szüksé-