Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Reuter Camillo: A török utáni Pécs korai utcaneveihez

54 REUTER CAMILLO a város életében való részvételük előtt az út nyitott volt. A Radonai püspök és az osztrák katonai parancsnokok közötti ellentét itt is kiütközött. Radonai kiutasítja a görögkeletieket a püspöki városból a hitük miatt, mint ahogy a váci püspök a református magyarokat (Kisvác alakulása). Az osztrák katonai vezetés Bécsben a fegyverforgató rácokat mint katonaelemet értékeli, nem érdekli őket - még az I. Lipóttól is teljes mértékben támogatott - ellenreformáció sem. Radonai püspökségében történt római megerősítése után 1700. augusztus 29-én Csernovics Arzén érseket röviden értesítette, hogy I. Lipót állásfoglalása, rendelkezése szerint Pécsett s a püspökség területén csak akkor maradhatnak a görögkeleti vallásúak, ha egyesülnek a katolikus egyházzal. Gróf Hűin szigeti várparancsnok, Dullersperg pécsi kamarai prefektus - Radonai ellenfelei - léptek fel a rácok védelmezőjeként, majd jelentéseik nyomán a bécsi kamara. Utóbbi őket és a magyar királyi kancelláriát Budán is felhívta a rácok támogatására. A pécsi utcanevek - mint bemutatott példák ezt nyilvánvalóvá teszik - az itt lakó magyarok, a mohamedán horvát potorok és a törökök ajkán születtek. A város visszafoglalása annyiban hozott törést, hogy a török elem eltűnt. A potorok azon része szintén, amely mohamedán hitéhez ragaszkodott. A magyarság sorsa jórészt felderítetlen. A protestantizmus (unitarizmus) roppant törést szenved.

:1 Radonai és a vele érkező térítő szerzetek, részben a cuius regio, eius religio elvétől, részben az ellenreformációtól vezettetve, a katolikus hitre nem térőket a város és püspökségi birtokok elhagyására kényszerítik. Azonban - így mutatkozik - a lakosság jó része unitárius protestáns hitét, s nem faluját hagyta el. Ezért alakult ki az, hogy a Mecsek d-i lejtőjén, sőt a hegységben is, számos magyar község maradt fenn a mai napig. Ennek döntő jelentősége volt abban, hogy a városunk környéke - ritka kivételtől eltekintve (Szentkút, Árpád) - magyar maradt, telepítésre (németek) nem került sor. Ez a magyar parasztság biztosította egyrészt Pécs magyarságának folyamatos utánpótlását (városokban a születésszám mindig alacsonyabb volt), másrészt a német iparos- és kereskedőréteget - üzleti kapcsolatai miatt - nyelvünkkel megismertette. 1703. április 3-án Radonai Mátyás elhunyt. Utóda - 1703. április 27-én báró Nesselrode Vilmos - hasonlóan katonai pályáról indult, míg pécsi püspök lett. 1652-ben született, előbb katonai pályán tábornoki rangig vitte. Idővel kölni, majd münsteri kanonok. 3 1657/712: Somod, [ma Sámod, Pécstől dny-ra] Jó Magyar falu, Legradra holdúl nem tudhatom kinek, Szent Haromsagh tagadok lakjak, ezek előtt ha Iesust említnek az füleket bé dugjak, Sziget Váron alul vagyon Pécsváradgyahoz ött mélyföld, más felül mondgyak hogy Gorup Ferencz Ur biria. OL. Dl.65537 (az oklevélre Györffy György figyelmeztetett). 1695-ben a báró Nesselrode családot honosították. Első hazai szolgálatát mint székesfehérvári prépost látja el, majd a német császár követe a „rota romana"-ban Rómában. Ahogy a magyar származású Radonait az ellenreformáció szelleme vezette, a német Nesselrode Vilmos sem látott más utat. Hiába volt birodalmi német, szeme előtt ugyanazon célok lebegtek. Súlyosbította tetteit az - s ezért az utókortól a „kegyetlen" jelzőt kapta -, hogy rövidesen az egyházon belül is perekbe bonyolódott. A város üszkei és romjai alatt (171014) folyt a pécsi káptalan pere püspöke, Nesselrode ellen. A per célja vagyon-, illetőleg jövedclemmegosztás volt, de a káptalan vádjait a püspök egyéb mulasztásaira is kiterjesztette. így rámutattak Pécs kiváltságainak megnyirbálására, s arra, hogy adóztatása a lakosság nagyobb részét menekülésre késztette. De Nesselrode sem maradt adós a perekkel, erőszakosságokkal (1713: Baranya megyével való vitája; 1714, 1720: jezsuiták elleni perek; 1714, 1726: dominikánusok elleni perek; 1718: Kazó István nagyprépost börtönbe vetése stb.). 1714-ben Pécs tűz martaléka lett. A megye alispánja - Passardi János Pál - országgyűlési követségi jelentésében (1720) így írt: „A rácok, frankok, svábok, bár összeírattak, állhatatlanok lévén (= 'nem állandóan megtelepültek') az összeírásból kihagyhatok legyenek." E jelentés is arra mutat, hogy a visszafoglaló császári sereggel érkező markotányos, iparos, kereskedő németség, visszarettenve az évtizedes létbizonytalanságtól, újra elvándorlásra gondolt, - már azok, akik az addigi vallási villongásokat túlélték. Sújtotta a város polgárait az itt tartózkodó katonaság terhe, az azzal járó katonatartás. Nem ellensúlyozta ezt az sem, hogy a kamarai közigazgatás a pécsi telkek, házak értékesítését úgy szabályozta, hogy a németek a becsérték 1 3-át, a magyarok és horvátok annak 2 3-át kötelesek fizetni. Ez az első - és egyetlen - nemzetiségi megkülönböztetés, amelyet ismerünk, s ez is a kamarai igazgatás oldaláról. A megyei források az első német (suevi) betelepítésről, 1726-ból vallanak. Az összeköttetés a régi hazával az örökségek kapcsán maradt fenn. A vármegye levéltára kb. 1826-ig őriz ilyen ügyiratokat. A közbiztonság megállapodásával - érdekes módon - 1730 körül megindult a nemesek betelepülése Pécs városába. Ez maga után vonta a városi előjogok kutatását. Az ellenreformáció - s alábbi példák jellemzően németeket és rácokat érintenek német püspöktől ismét azt igazolják, hogy a nemzetiségi kérdés korunkban ismeretlen volt. 1738-ban Hidason az ágostai hitvallású evangélikus [német] templom lebontását rendelik el. 1745-ben Hidason a görögkeleti pópát bezáratták, mert a szászi [ma Mázaszászvár] plébános hatáskörébe avatkozott. Sőt még 1771-ben is Mekényes evangélikus „tanítója vallási kihágások