Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Reuter Camillo: A török utáni Pécs korai utcaneveihez

A TÖRÖK UTÁNI PÉCS KORAI UTCANEVEI 51 Később, 1465-1472 között sokat betegeskedik, tüdőbaja mind többször hatalmasodik el rajta („beteg, ingerlékeny, sorsával elégedetlen" Huszti i. m. 277). Bárdosnál a pécsi németség és esetleges sérelmeinek összeállítása Huendler Vid pécsi tartózkodásának korszakára esik. Mint láttuk, az újabb kutatások világánál azonban e különös életvitelű, a XV. század életiramát élő, törtető-törekvő ember maga kavarta a Pécsett utóbb a magyar és feltételezett német lakosság viszályának értelmezett eseményeket. Egyébként is e korban nemzetiségi sérelmeket még korai keresni, azok inkább vallási, szociális indítékúak. Tudunk ugyan olyan kikötésről, amikor is erdélyi rendház tagjainak fele mindig német nyelvű legyen, de ez a Szászföldön fordult elő. Ugyanígy ébredt fel Húsz János tanítása nyomán a cseh nyelvi élet igénylése (a kutnahorai dekrétum 1409-ben) s ez okozza a német magisterek és hallgatók távozását Prágából (a lipcsei egyetem alapítása). 1419 után azonban emiatt az egyetem gyors hanyatlásnak idült. A prágai egyetem látogatása nemcsak Húsz János tanításait hozza hazánkba, hanem szociális igények támogatására is fogékonnyá teszi ott tanult értelmiségieinket. S innen már csak egy lépés a nyelvi tudatosság gondolatának megismerése, bár ez a többnyelvű hazánkban alig-alig jelentkezik, akkor is általában ellenhatásként. Ezt Pécsett a német karmelita priorok oktrojálásával követhették el. Pécs török megszállása (1543) utáni első ismert az 1554. évi defter a mohácsi (pécsi) liva falvait sorolja fel. A pécsi nahijéval, ebben is Pécs (Pecsuj város) városával kezdi. A város utcáit illetőleg mahalleit az összeírás felsorolja. Ezek a következők: Szén Ferenc mahalle, Kis uca mahalle, Szén László mahalle, Kőhíd uca mahalle, Szén Tomás mahalle, Nagy uca mahalle, Német uca mahalle, Szén Mária uca mahalle, Szén Ferenc uca mahalle (Káldy-Nagy, Baranya m. XVI. sz.-í török adóösszeírásai. Bp., I960. 13-4). Valamennyi utcanév magyar. A neveket vizsgálva, nemzetiségre egyedül a „Német uca mahalle" név utal. Nyilvánvaló, hogy az utcanév a török megszállás (1543) előttre mutat. Hogy mely időszakban lakhatták németek, azt nem tudjuk. De annak igazolására elegendő, hogy nem a város lakosságának többsége volt német nemzetiségű, mert akkor nyilvánvalóan a „Német utca" megkülönböztető megnevezésnek nincsen alapja. Tény, hogy az 1554. évi defter a „Német uca mahalle"-ből már csupán magyar vezetéknevűeket említ, keresztnéven négy kovácsot és egy István nevű diákot, összesen 27 adózót. Nyilvánvalónak látszik, hogy az a németség, amely az utcának nevet adott, ekkor már nem létezett. Feltételezhető, hogy a török elől elmenekült, de sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a XVI. század első felét már aligha érhette meg, beolvadt a város magyar többségű lakosságába. Erre vall az is, hogy a városnak csak egy utcáját lakták, s az, hogy 1460-ban a németek oltárának igazgatóját említik csak (tehát nincsen külön templomuk, csak egy oltárnál miséznek számukra németül: „Symon rector altaris thewtunicorum b. Virg. Marie 5Eccl.-is Civitatis"), aki ekkor levelet ír Huendler Vid érdekében brassai plébánosnak. Koller i. m. IV, 297), s 1554-ben a városban egyetlen német nevű sem szerepel. A nemzetiség mint vezetéknév több mint 10%-ban szerepel (263 név szerint nevezett közül 28 visel vezetéknévként ilyet) : 2 Kun, 3 Olasz, 17 Tót, 1 Cseh, 2 Rác, 1 Török és 2 Horvát. Német vezetéknévként azonban egyetlen egy sincsen. Nyilvánvalóan arra vall e jelenség, hogy a németség a városban jelentős sohasem lehetett. Az kétségtelen lehet, hogy - mint említettem - a középkor vándorló, utazgató iparos-kereskedő társadalmának német tagjai megtelepültek. Vagy mint egy adat mutatja Huendler és a karmeliták kolostora kapcsolatot tartott németekkel. Satelpoger Márton katona 15 arany forintot adott a megrongált kolostor helyreállítására, a zárda templomában eltemetett két katona barátai 2 ezüst kupát és egy lovat adtak a zárda perjelének (Rupp i. m. I, 367). Ezek azonban csak nyomok, amelyek nem alkalmasak arra, hogy Pécs városának nagyobbszámú német lakóját, polgárát tételezzük föl. Pécs helyneveinek, elsősorban német utcaneveinek előtérbe kerülését a török után Pécsre került, majd tudatosan telepített németség léte, eredete, létszáma, a város életében betöltött szerepének - magyar és német oldalról történő - vizsgálata okozta. A baranyatolnai németség lakóterülete (újabb német nevén: Schwäbische Türkei) ma mind hazai, mind külföldi német kutatás tárgya. S mint minden kutatás, amely aktualitást tartalmaz és érint, széles skáláját mutatja a felfogás és érzelmi különbségeknek, véleményeknek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez már a témára egy évszázada rányomta bélyegét. Úgy látszik azonban, hogy Pécs visszafoglalása után rögtön felmerül e kérdés, amely tragikus buktatókon át jutott a mai állapotához. Egy azonban bizonyos, hogy a vizsgálatot csakis az akkori szemléletek, emberi álláspontok tisztázásával, s nem a mai nemzeti illetőleg nemzetiségi szemszögből kell és szabad vizsgálni. Ha mégis gondolnánk erre, csak a végeredményt vehetjük tudomásul, mint az akkori szemléletek, intézkedések történeti eredőjét. Végzetesen elhibázott ezt bármelyik nemzet, nemzetiség részéről sérelmi éllel felvetni, vizsgálni és előadni, mert az öszszeütközések a kor vallási meggyőződéséből erednek. Ezt csak esetenkét színezte a nyelv, esetleg a fegyverforgatásra használhatóság politikától meghatározott kérdése. A romlásnak indult török birodalom XVII. század végével történő - kezdődő felszámolása a - magyar királyság - Habsburg monarchia területén egybeesett az ellenreformációval. A katolikus szellemiségű Habsburg-ház vezetése alatt a magyar állam - szinte valamennyi - belső problémája eredendően a katolikus-protestáns ellentétre, s nem nemzetiségi vitákra