Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Reuter Camillo: A török utáni Pécs korai utcaneveihez

A TÖRÖK UTÁNI PÉCS KORAI UTCANEVEI 49 nuit értelmiségieknek, s úgy látszik - a kedvező anyagiakat nyújtó javadalmak vonzása révén - Magyarország igen jelentős külföldi clericust fogad be a XV. században. Ebben senki sem látott semmilyen, legkevésbé nemzetiségi sérelmet, s utólag ma sem lehet ilyent belemagyarázni. Kenyéririgységre azonban találunk példát, amelyet nemzetiségi-nyelvi ellentét is színez. A segesvári Polner család dolgos tagjaiban egy hazai, a következőkben egy ilyen külföldről bevándorolt, nyugtalan, pénzhajhászó értelmiségi életútját mutatom be példaként. Bárdos munkájának másik - óvatag írásokra támaszkodó, forrásokhoz vissza nem nyúló - megállapítása Huendler Vid karmelita szerzetes, püspöki vicarius személyével függ össze. Adataink elseje szerint „Prior Provincialis per Alamaniam et Hungáriám Fratrum ordinis beaté Marie Genetricis Dei de monte Carmeli Fráter Vitus Huendler de Wyenna" (Koller IV, 270). Bárdos mentségére legyen, hogy hazai (Pukánszky Béla, A Mo.-i német irodalom története. Bp., 1926. 66-7) és korabeli erdélyi szász kutatók is léprementek, amikor Huendler Vid személyéről maga árulja el - a sok közül egyik állástkereső levelében -, hogy „Dominam Kottannerin Wienne sororam nostram" (Koller IV, 248). Csak 1943-ban derült fény Capesius kutatása nyomán arra, hogy Huendler Vid a magyar királyi koronát elorzó Kottanner Jánosné Wolfram Ilona, Erzsébet királyné komornájának bécsi származású rokona (már valószínűleg testvérének mondja Huszti J., Janus Pannonius. Pécs, 1931. 368. lap 30. jegyz.). A tények felderítése előtti életrajzi irodalma „Glanzgestalt der mittelalterlich - sächsischen Geschichte"-ként emlegeti, legnagyobb túlzással megteszi jelentékeny költőnek (Mályusz i. m. 183. lap 57. jegyz.). A tények szabatos felderítését Mollay Károlynak köszönhetjük

2

, aki több évtizedes kutatómunkával tárta fel Kottanner Jánosné Wolfram Ilona életét, cselekedeteit s kiadta naplóját is. A magyar történelemben hírnevet szerzett asszony Wolfram Ilona, akinek első férje Székeles Péter jónevű soproni polgármester. Ennek halálával, 1432-ben Kottanner János bécsi származású patríciushoz ment feleségül, s e réven került Albert és Erzsébet udvarába, majd velük együtt újra Magyarországra. Mollay Károly műve 76. lapján [Die Denkwürdigkeiten der Helene Kottannerin (1439-1440). Bécs, 1971 (Wiener Neudrucke 2.)] megállapította, hogy Huendler Vid Kollertől közölt levele csak 1466 táján íródhatott. Mollay - i. m.-ben - így ír: „Wenn die im Briefe genannte Domina Kottannerin mit unserer Helene (Wolfram) identisch ist, kann sie trotzdem nicht 2 Külön köszönettel tartozom Mollay Károlynak a nyújtott segítségért s azért, hogy a vonatkozó irodalmi helyekkel megismertetett. Schwester des Veit Huendler sein. Das lateinische fráter des Briefes bedeutet nicht ,Bruder', sondern ,Schwestermann, Schwager bzw. Verwandter', ebenso bedeutet soror (Kottannerin) schon im klassischen Latein nicht nur ,Schwester', sondern auch ,Muhme', .Geschwisterkind'. Der Ausdruck „Fráter Vitus Huendler de Wienna" ist also wörtlich zu nehmen (I. m. 77). A bécsi Kottanner családdal Grosz Lothar foglalkozott „Zur Biographie der Helene Kottannerin" с dolgozatában (Monatsblatt des Vereins für Geschichte der Stadt Wien. VII (1925., 65-7). Tehát kérdéses - hogy Huendler Vid levelében említett Kottannerné, miután keresztnevét nem közli azonos-e Wolfram Ilonával. Ezt megerősíti az is, hogy Mollay kutatása szerint e levél 1466 körül íródhatott, s Huendler Vidről utoljára 1469. június 9-én értesülünk. Huendler Videx. 1447-ben bodoni (mai kifejezéssel) címzetes püspökké szentelik (Koller i. m. 254-6, 259, Lukcsics P., XV. sz.-i pápák oklevelei. Bp., 1938. II. k., 259. lap 1018-19. sz. reg.), s ekkor kaphatta meg pécsi püspöki vicariusi állását is, mert ez évben András pécsi püspök ismerteti véle - elődjével azonos javadalmazását (Koller i. m. 335). Az új kutatások nyomán már inkább érthető az a civódás, protestálás, viszálykodás, ami - a hívatlanul - a pécsi karmelita rendházba küldött német priorokat a rendi tagok és a város magyar vezetősége részéről fogadta. Ebben igen nagy része jutott a hazánkban gyökeret verni alig tudó, népszerűségre nem került karmelita rend idegen szervezetének. A rendnek Budán, Pécsett (XIV. sz. 2. f. - 1543?) és Eperjesen (1288 - kb. 1526-1529) volt mindössze kolostora. Emiatt Magyarország nem alkothatott külön rendtartományt, hanem a rend német, elsősorban bécsi vezetése alatt állt. A pécsi kolostort is német ember, a pfalzi származású Koppenbach-i Vilmos pécsi püspök (1360-1374), Nagy Lajos magyar király titkos kancellárja (aki egyébként az első pécsi egyetem létesítésében is derekasan közreműködött) alapította. Ha talán feltételezhetjük is, hogy alapításakor német szerzetesek kerültek ide (a templomuk viszont Szent László magyar király tiszteletére szolgált), később a magyar város környezetében a magyar szerzetesek juthattak túlsúlyra. A német, elsősorban bécsi rendi vezetés - mint a későbbi évszázadokban a bécsi, a magyar igényekkel értelmetlenül szembeforduló politikai vezetés - ellenszenvet, ellenérzést, később engedetlenséget, ellenszegülést váltott ki a pécsi rendházban. Sőt a város vezetősége is szembefordult a rájuk erőszakolt német karmelita priorokkal. Meglátásom, hogy ebben elsőrendű szerepe lehetett az 1447 körül pécsi püspöki vicariussá lett Huendler Vidnek, aki mint volt bécsi rendtartományi prior, élénk kapcsolatban maradt anyarendházával, s igyekezett bécsi származású rendtársaiból az évek folyA-