Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Régészet - Fülep Ferenc: A pécsi későrómai-ókeresztény mauzóleum feltárásáról

36 FÜLEP FERENC A szarkofág töredékeiből sikerült a tetejét is meghatározni, amennyiben a töredékek között két maszk is előkerült (9. ábra). Ezek a tető sarok-akroterionjának darabjai voltak. A szarkofág tehát ahhoz a típushoz tartozott, amelynek a teteje a sarkain maszkokkal volt díszítve (10. ábra). Elvégeztük a márvány szarkofág márványanyagának vizsgálatát is.

32 A vizsgálatok szerint a márvány noricumi (Dél-Ausztria) lelőhelyre mutat, közelebbről a Dráva völgyébe. Ezek alapján a készítő műhelyt is Noricumban

33 kell keresnünk, s innen feltehetően a Dráván, tehát vízi úton került Sopianaeba. A fehér márvány szarkofággal szemben feküdt a sírkamrában a 2. számú szarkofág, amelynek csupán a talapzata fekszik eredeti helyén, a szürke mészkőből készült szarkofágból, illetve fedeléből két darab maradt meg a helyszínen (l. ábra). Az 1. szarkofágtól nyugatra, ugyancsak megépített talapzaton fekszik a 3. szarkofág. Sárgás homokkőből készült, oldalai eléggé töredékesen maradtak meg. Rá kell mutatnunk arra, hogy ez a szarkofág átnyúlik az „Y" pilléren túl a „B" helyiségbe (l. ábra). A szarkofágban leletanyagot vagy csontvázakat nem találtunk. Ezek a szarkofágokból kidobálva, a törmelékek között feküdtek. Eddig 14 csontvázat lehetett különválasztani,

3

'» akik között 11 férfi, 2 nő és 1 közelebbről meg nem határozható egyén volt. A sírkamra padlóján, illetve a szarkofág közvetlen közelében 17 db érem feküdt.

35 A legkorábbi veret 350 utáni időből származik, a legkésőbbi veretek Valens és Gratianus császárok 367-375 közötti érmei. Egyéb leletanyag nagyon kevés került elő, közöttük egy kormos gyertyatartó, amelyet bizonyára a sötét sírkamrában használtak. Tekintsük át ezek után a pécsi ókeresztény temetői épület kronológiai és építéstörténeti kérdéseit. Ennek a pécsi épületnek a legközelebbi közép-európai párhuzamát a dalmáciai Salonában találjuk meg. A két épület méretei, a pillérekkel övezett külső falak, a felső és alsó szintek beosztása nagyjában és egészében megegyeznek. Ezt az épülettípust a Salonában ásatást végző E. Dyggve

3(i dán archaeológus mauzóleumnak nevezte el, és párhuzamait is összegyűjtötte. Ezek alapján neveztük el mi is a pécsi ókeresztény épületet mauzóleumnak. Ezt a mauzóleumot bizonyára a fehér márvány szarkofágban eltemetett kiemelkedő személyiség tiszteletére emelték. A dalmáciai-adriai kultúrkörön kívül megemlítjük még a hispániai La Alberca-i

37 martíriumot, mint a pécsihez építészetileg igen közel álló példát. Ami a !- J. B. Ward-Perkins és F. Braemer professzorokkal történt konzultáció alapján, amelynek levélbeli közlését ezúton köszönöm meg. !,! G. Piccottini: Die Rundskulpturen des Stadtgebietes von Virunum. Corpus Signorum Imperii Romani (Wien 1968). "" Ez a szám még nem végleges, mivel újabb csontvázak töredékei kerültek elő, amelyeknek feldolgozása még folyamatban van. Az embertani anyag feldolgozását pécsi épületeknél első pillantásra szemünkbe tűnik, és ebben különbözik mind a salonaitól, mind a hispániai analógiától, hogy az alsó sírkamra építészetileg alig van összefüggésben a felső résszel, a felső kápolna falait nem a sírkamra falaira építették rá, hanem az alsó sírkamra falaival párhuzamosan, mellette építették meg. A felső épület falainak alapozási mélysége kb. az alsó sírkamra boltvállának magasságában kezdődik. A két épület látszatra teljesen különálló, illetve az alsó dongaboltozat hordozza a felső kápolna padlóját, és a lejárati rész köti össze a két épületet. Ezt lejjebb még érinteni fogjuk. Ilyen megoldásra Pécsett más példát is találunk: a II. számú festett sírkamra (kancsó-pohár díszítéssel) esetében

38 az alsó, temetkezésre szolgáló sírkamra és a felette lévő kápolna nem közvetlenül egymásra épültek, s a sírkamra dongaboltozata hordozza a kápolna padlóját és a bejárat megoldása közös. A mauzóleum esetében ez a legszorosabb összefüggésben van az egész épületegyüttes kialakulásával. Feltevésünk szerint ugyanis először a fehér márvány szarkofágot bocsátották le jelenlegi helyére. Ezt bizonyítják azok a rézsűs, lépcsős bevágások, amelyeket a védőépület építése alkalmával itt meg tudtunk figyelni (10. ábra). Ezeken a rézsűkön csúsztatták le a nagy szarkofágot eredeti helyére. Ezután megépítették fölé az „A" sírkamrát. Ezt több körülmény támasztja alá. Mivel a sírkamra délkeleti sarkában elhelyezett szarkofág túl széles volt, ezért kellett az épület keleti falába mélyített fülkét a középtengelytől egy kissé észak felé eltolni. A fülke ilyen elhelyezéséhez igazították a fent jelzett „B" helyiségbe vezető bejárati ajtónyílást is. Ezután a szarkofágot „körülépítették" ; azonban a keleti és déli falnak azon a részén, amely a szarkofág mögé esett, a malter csak azon a kis területen van elsimítva, ameddig a készítő mester keze be tudott nyúlni a szarkofág mögé. Emiatt nem volt a keleti és a déli fal e részein falfestmény sem. Az „A" sírkamra ekkor meg csak az „X" és „Y" pillérekig terjedt (1. ábra) és a bejáratát is ott kellene keresnünk a két pillér között, de ennek nyomait a későbbi átépítések eltüntették. Azonban a sírkamra északi és déli falainak (1. és 2. fal) vizsgálata minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a sírkamra falai eleve „X" és „Y" pillérekig terjedtek. A két fal hátának kibontása alkalmával a „B" helyiség falaival való összeépítést teljesen világosan lehetett látni. De megerősíti az összeépítést a felső kápolna falainak vizsgálata is. Az „X" és „Y" pillérek feletti részen a kápolna északi és déli falán két beugró pillér található, és ezeknek más magyarázata 33 F ülep (1977) 253. sk. '"' E. Dyggve-R. Egger: Der altchristliche Friedhof Marusinac. Forschungen in Salona III. (Wien 1939) 10-13., 8288._ :l

' H. Scblunk: El arte de la Epoca Paleocristiana cn el Sudeste Espanol. In : Cronica del III Congreso Arqueologico del Sudcste Espanol. Murcia 1947 (Cartegna 1948), 335-379, Lam. CVII, CVIII. 38 Fülep (1984) 42. 11. a-b. ábra.