Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Természettudományok - Majer József: Adatok Abaliget Tabanidae és Stratiomyidae (diptera) faunájához

ADATOK ABALIGET TABANIDAE ÉS STRATIOMYIDAE (DIPTERA) FAUNÁJÁHOZ MAJER József Majer J.: Data to the Stratiomyidae and Tabanidae (Dip­tera) fauna of Abaliget, Hungary. Abstract. 19 species of Tabanidae and 8 species of Stratio­myidae (Diptera) are discussed. Haematopota bigoti, Hybo­mitra distinguenda and Oxycera meigeni arc new to the fauna of Mecsek Mountain. It is noticabie that the Tabanus maculicornis proved to the dominant character species of the examined area. Capturing data from Abaliget rather distinct from the data originated from Southern of Mecsek Mountain. A Janus Pannonius Múzeum által szervezett „A Mecsek és környéke természeti képe" című kutatási program keretében 1982-től 1984-ig működtettünk a gyűjtési szezonban folyamatosan Malaise csapdát, a Nyugat-Mecsek abaligeti részén. A Mecsek és kör­nyéke élővilágánoak rendszeres és tervszerű feltá­rásába illeszkedik be a címben szereplő két légycsa­lád vizsgálata. A Mecsek légyfaunájának korábbi ku­tatásáról ad áttekintést Gebhardt (1962). Értékes gyűjtési adatokat közöl Tóth (1976), amelyek között néhány abaligeti is akad. Ugyancsak a Mecsekben alig kutatott családról közöl alapvető adatokat We­ber (1963). Több éve folyik az Éger-völgy légyfauná­jának kutatása, amelyeknek részeredményei már ko­rábban megjelentek (Majer 1982, 1983). Egy-egy te­rület hosszabb ideig (2-3 évig) történő rendszeres csapdázása, a kiegészítő lepkehálós és egyelő gyűjté­sekkel a terület gyakoribb fajairól, valamint azok sze­zonális előfordulásáról és mennyiségi viszonyairól ad képet. A gyűjtési terület leírása Minden évben májustól szeptember közepéig Ma­laise csapda működött a Bükkösdi-víz völgyében, amelyet a Kis-kő-hegy hideg oldali része határol dé­len, északon az öreg-hegy nevű domb zár le. A lep­kehálós gyűjtéseket a völgyben folyó kelet-nyugat irányú füves patakvölgyben végeztünk. A Kis-kő-hegy meredek oldalát elegyes erdő (tölgy, gyertyán és kő­ris) takarja, az öreg-hegyen szőlőművelés folyik. Meterológiai viszonyok A kutatott légycsaládok fajainak többsége nedves talajban fejlődik és párás területeket kedvelnek az imágók. így a terület (l. ábra) csapadékának mennyi­sége és eloszlása a fontos ökológiai tényező. Abaliget csapadékának évi eloszlását a havi csapadékösszegek relatív gyakoriságával jellemezhetjük. Jól kimutatható egy május-júniusi csapadékmaximum (főmaximum) és egy október-novemberi másodmaximum (Simor 1966 és Simor-Kéri 1974). A csapadék szélsőértékeit tekintve a Mecsekben itt mérték az évi legnagyobb csapadékmennyiséget (1195 mm, 1940) és a legkiseb­bet is (384 mm, 1921). 30 éves megfigyelési adatok alapján (1941-1970) a csapadék évi összege 17 alka­lommal (57% relatív gyakorisággal) haladta meg a 800 mm-t. 600 mm. alatti évi csapadékot csak 2 al­kalommal mértek, ennek relatív gyakorisága 7%. A hőmérséklet viszonyok már nem ennyire kedvezőek a légylárvák fejlődésének, mivel a terület az északi és nyugati légtömegeknek a beáramlásától alig vé­dett és a hideg levegő a völgyben hosszabb ideig meg­reked. Az évi átlagos középhőmérséklet 9,1 C°, an­nak ellenére, hogy a Mecsek fő tömegét a 9,5 C°-os izoterma határolja körül. Az éghajlati viszonyok jól tükröződnek a gyűjtési eredményekben. Elsősorban a nedvesség-kedvelő, a hűvös területeken is előforduló fajok kerültek elő. Gyűjtési adatok Tabanidae Atylotus loewianus (Villeneuve, 1920) 1982. VII. 17. 1 Q; - IX. 12. 1 Ç; - 1983. VI. 22. 1 $; - VII. 11. 1 $. A Me­csek faunájára nézve új faj. Mivel a korábbi határozókban többnyire nem különítették el az Atylotus fuivus fajtól, így hazai elterjedése sem adható meg pontosan. Erdei rétek, nyiladékok jellegzetes faja. Atylotus rusticus (Linné, 1763) 1983. VII. 11. 1 9; ­Gyakori faj, hazánk számos vidékéről előkerült. Cbrysops caecutiens (Linnaeus, 1758) 1982. VI. 13-14. 1 $; - VI. 21. 1 9; - VI. 26. 1 9; - VI. 29. 1 9; - VI. 30. 1 9; - VII. 17. 1 9; - 1983. V. 10. 1 9; - VI. 18. 1 9; - VI. 20. 1 9; - VII. 27. 1 9- Hazánkban a leg­gyakoribb Chrysops faj. A Mecsek más területein sem ritka. Cbrysops pictus Meigen, 1820 1982. V. 21. 1 9; - 1983. V. 10. 1 9; VI. 23. 1 9 -VI. 27-28. 1 9; Gyakoribb faj. a Mecsek többi vizsgált területéről is előkerült (Éger-völgy, Zobák, Gesztenyés stb.). Haemotopota bigoti Gobert, 1881 1983. VI. 21. 1 Ç; ­VI. .19;- VII. 17. 1 9; - VII. 29. 1 9. A faj hazai elterjedése a korábbi határozók téves kulcsai miatt bizony­talan. A Mecsek faunájára nézve új faj. Biztos előfordulási helyei még hazánkból: Budapest, Hortobágy, Kis-Kunság, és az őrség. A Janut Pannonius Múraunt Evkönyve 32 (1W7) : 25-4$. Péci. Hungária, IMI.

Next

/
Thumbnails
Contents