Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Muzeológia - Vass Anna: A Janus Pannonius Múzeum természettudományi gyűjtemények története. 40 éves a JPM Természettudományi Osztálya

A JPM TERMÉSZETTUDOMÁNYI GYŰJTEMÉNYE 235 Horvát A. Olivért tiszteletdíjas külső munkatársnak, aki ez időben Kaposvárról jár át a szabadnapjain A lelkes gyűjtő-rendező csoport minden tagja kivette a részét a munkából, és 1951. december 2-án az új állandó kiállítást dr. Boros István, az Orsz. Természettudományi Múzeum főigazgatója nyitotta meg. Ternai Jenő kisegítő munkaerő még a kiállítás rendezése alatt került a múzeumba, és a "nyitás után ő látta el a teremőri teendőket is. Ortutay Gyula 1951. október 2-án a teremőrök felelősségéről többek között ezeket írja: „a kultúrkincsek, amelyeket őrizetükre bíztak, jelzi, hogy szolgálatuk milyen fontos és milyen felelősségteljes! Ha adottságaiknál fogva a fenti szempontok figyelembevételével nem alkalmasak, a biztonság érdekében, haladéktalanul javaslatot kell tenni leváltásukra!" Az újonnan megnyílt természettudományi kiállításnak sok látogatója volt. A MMOK-nak küldött jelentés szerint például 1952. június hóban 1347 fő volt. (A jelentést dr. Bácskai János s. muzeológus készítette.) Reményi K. András a természettudományi osztály növénygyűjteményéből Tuzson 22 kötetes exiccata „Magyar Alföld Növényei" herbáriumot a Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszékének, és 60 db tengeri állat nedves preparátumát (40 faj kb. 100 pld.) az Állattani Tanszéknek adta át. 1952. február 25. dátummal a Tuzson-gyüjteményt dr. Uherkovich Gábor tanszékvezető főiskolai tanár levélben megköszönte. 1952. április 30-án Reményi K. András leszámol és jegyzőkönyvileg átad (sajnos a legtöbb tételt csak „globálisan") dr. Dombay János múzeumigazgatónak, aki azonnal úgy átadja dr. Gebhardt Antal osztályvezetőnek. Szalafai István már a kiállítás rendezésekor is segítkezett a preparátori munkában (őt pedig Visóvölgyi István segítette), majd Gebhardt Antal javaslatára a minisztérium Szalafai Istvánt 1952. november végétől háromhetes preparátori tanfolyamra hívta be, amely a természettudományi területen minden preparátori munkát felölelt. Tekintettel arra, hogy elsősorban gerinces preparátort szeretett volna az osztály, ezt a munkát alaposabban, súlyzottabban helyezték előtérbe. A tanfolyam elvégzése után, vizsgával egybekötve, Szalafai preparátor lett. (Sajnos, ez volt az utolsó preparátorképző tanfolyam!). Kezdetben évente, majd egyre ritkábban felküldtek továbbképzésre. 1952. május 8-án, a módosított munkatervhez csatolt dolgozók névsora a természettudományi osztályon: dr. Gebhardt Antal oszt. vez. ; dr. Bácskai János s. muzeológus; dr. Horvát A. Olivér külső munkatárs; Szalafai István hivatalsegéd és preparátor és Ternai Jenő teremőr és segédtakarító. Az 1951-ben megnyílt állandó természettudományi kiállítás a következő anyagokat foglalta magába: a bevezető általános Föld kialakulást bemutató kis vitrinek után az ásványok következtek Mendelejev rendszere szerint: üveg vagy fa kristályminta mellett maga az ásvány is ott volt. A második terem folytatólagosan általános kőzet-őslénytani terem volt, amely a földtörténeti korokat-korszakokat őslénytani mintákkal, rajzokkal, festményekkel és leíró szöveggel mutatta be. Ebben a teremben nyert elhelyezést a terem közepén a Mecsek dombormű térképe és két oldalán egy-egy asztali tárlóban a Mecsek ásványaiból és kőzeteiből, a másik vitrinben az őslénytani anyagából volt bemutató. A nagyteremben a terem közepén végighúzódó tárlósor a gerinctelen állatvilágot ismertette, az egysejtűektől a férgeken át a rovarok és a puhatestűekig. Az állattani anyag azután a fali tárló, kis diorámasorban a gerinchúros állatoktól a gerinces állatokig terjedt, és ebben már elsősorban a mecseki anyag dominált. A terem utcai fala mentén kis „diorámaszerű" vitrinekben a kezdő mecseki talajszelvények után a jellemzőbb erdőtársulások és növényzetük nyert elhelyzést. A záró fal melletti tárlósorban az egysejtű növények-algák, valamint a mohok és a zuzmók voltak láthatók, és ugyanitt folyadékos készítményként néhány kalaposgomba. 1954. júniusában az osztályra került Budapestről dr. Móczár László. Ezzel a tudományos munkatársak létszáma 3 főre szaporodott, Bácskai János már 1953ban többnyire a TIT-ben, majd 1954-től már csak ott dolgozott. 1955. június 15-én került a budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárából - a muzeológus gyakorlóév másodévére - Vass Anna az osztályra, s. muzeológusként. Munkájához sem az osztályon, sem a város egyik könyvtárában sem volt semmiféle irodalom. Az osztálynak mikroszkópja nem volt. Móczár László is Horvát A. Olivér saját preparáló mikroszkópját használta. A kezdeti nehézségeket a szakmai munkában - mikroszkopikus és kalaposgombák a Moesz-hagyatékból a munkanaplók adatainak feldolgozása hidalta át, aminek első, nyers olvasása utáni előmunkálatait végezte, a kézirat adatait legépelve. E munka nyomán - dr. Vörös József nézte át Vass A. gépelt szövegét - készült el a Növénytár Moesz-katalógusa, amely a magyarországi gombakutatás újabb adatainál, azok közlésénél mai napig az alapot képezi. Ezzel elkezdődött egy új gyűjtemény megalapozása a Természettudományi Osztályon. 1956. szeptember 19-20-án a minisztérium háromtagú bizottsága megvizsgálta Vass Anna munkáját, arról beszámoltatták, és az eredményes kétéves gyakorlóév után a pécsi Janus Pannonius Múzeumnál véglegesítették. Dr. Bohus Gábor segítségével lassanként a legfontosabb néhány szakirodalmat a Növénytár duplumanyagából megkapta a pécsi múzeum, ő segített az akadémiai műszerkölcsönzőből egy preparáló mikroszkópot kölcsönözni - ennek díját Vass A. B-téma pénze fedezte -, és az állattárból egy egyszerű kutatómikroszkópot kapott az osztály. Az 1956-os események alatt csak a múzeum épüle-