Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A pécsi „Vasvári-telep” története. Vasvári György műgyűjteménye

198 ROMVÁRY FERENC 37. Enteriőr 1889. emelet 3. borítás volt. Az emeleti szobákban átlós irányú, fonatdíszre emlékeztető, egymáson átbúvó, egymásba fonódó ébenfa berakásos tölgyfa parketta, középen vörösfenyő betéttel. A külső szegély zeg-zug mintázata rombuszt és háromszöget formáz, hangsúlyos kettőzött ébenfa csíkkal. A belső szegélysor körbefutó, egyenes ébenfa keretében geometrikus meander kígyózik. Pintér József parkettagyáros munkája. Mennyezet: Erősen plasztikus megoldású a nagyterem kazettás tölgyfamennyezete. A keresztezőpontokat esztergályozott fabábok hangsúlyozzák. A fal felőli sűrű kazettaosztás közép felé egyre növekvő méretű, és a terem középpontjában körformába megy át. Hoffmann Károly munkája. Az emeleti szélső szobák feltételezhetően festett mennyezetűek voltak. Ajtók, ablakok: A szobák között gazdag főpárkánnyal koronázott kétajtós, tömör kazettás ajtók voltak. A földszinten, a nagy lépcsőház irányába üvegezett, kétszárnyú, üveges résszel megnagyobbított ajtó nyílott. Az ablakok osztottak voltak és egyenes záródásúak, a középrizalit félköríves nyílásai hármaskaréj osztásúak. Világítás: Hét csillár és három függőlámpa volt az épületben. Olaj lámpaként működött valamennyi, a villanyt jóval később vezették csak be, és alakították át egyidejűleg a lámpákat elektromossá. A földszinti nagyterem bronzszerkezetű, tejüvegbúrás és üvegdíszítésű csillárját a bécsi Dittmar cég, míg az emeleti nagyterem velencei üvegcsillárját a pécsi Pacher Ede szállította. A nagy lépcsőházban egy-egy lámpást tartó gyermek.

82 Fűtés: A konyhában vasplatnis cseréptűzhely, s a kis lépcsőház és a szobácska kivételével (itt ui. nem volt fűtés) mindenütt Daempf Károly pécsi kályhagyáros üzemében készült, fehérre zománcolt cserépkályha állott. Mellettük kiegészítő berendezés, tüzelőszerszámok, fatartók bronzozott, díszes kivitelben. Szőnyeg, függöny egyáltalán nem volt a villában, legfeljebb egy-egy olcsó futószőnyeg odavetve. Érdemes egy pillanatra Jellachich Károly 1850 körüli helyzetképét felidézni, amelyben arról ad hírt, hogy a „szőnyeg vagy színes függöny ismeretlen volt" a pécsi polgárság köreiben.

83 Feltehetően ez a hagyomány öröklődött át a pompakedvelő utódra is. Bútorzat: A konyhában fehér konyhaszekrény és asztal állott, Keil Ferenc asztalostól, továbbá „sárga, virágos magyar pórstylben" készült székek Hoffmann Károly műhelyéből. A szobácskában mosdószekrény, asztal és szék. A földszinti nagyteremben szétnyitható ebédlőasztal, Hoffmann Károlytól. Az Irma szobában két ágy és egy éjjeliszekrény, mosdószekrény Ámon 82 Bronz szobor, Fernkorn szobrásztól, Bécs, Kitschelt cég. 8:1 Lásd 81. sz. jegyzet.