Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A pécsi „Vasvári-telep” története. Vasvári György műgyűjteménye

198 ROMVÁRY FERENC 37. Enteriőr 1889. emelet 3. borítás volt. Az emeleti szobákban átlós irányú, fonat­díszre emlékeztető, egymáson átbúvó, egymásba fonó­dó ébenfa berakásos tölgyfa parketta, középen vörös­fenyő betéttel. A külső szegély zeg-zug mintázata rom­buszt és háromszöget formáz, hangsúlyos kettőzött ébenfa csíkkal. A belső szegélysor körbefutó, egyenes ébenfa keretében geometrikus meander kígyózik. Pin­tér József parkettagyáros munkája. Mennyezet: Erősen plasztikus megoldású a nagyterem kazettás tölgyfamennyezete. A keresztezőpontokat esztergályozott fabábok hangsúlyozzák. A fal felőli sűrű kazettaosztás közép felé egyre növekvő méretű, és a terem középpontjában körformába megy át. Hoff­mann Károly munkája. Az emeleti szélső szobák fel­tételezhetően festett mennyezetűek voltak. Ajtók, ablakok: A szobák között gazdag főpárkánnyal koronázott kétajtós, tömör kazettás ajtók voltak. A földszinten, a nagy lépcsőház irányába üvegezett, két­szárnyú, üveges résszel megnagyobbított ajtó nyílott. Az ablakok osztottak voltak és egyenes záródásúak, a középrizalit félköríves nyílásai hármaskaréj osztású­ak. Világítás: Hét csillár és három függőlámpa volt az épületben. Olaj lámpaként működött valamennyi, a villanyt jóval később vezették csak be, és alakították át egyidejűleg a lámpákat elektromossá. A földszinti nagyterem bronzszerkezetű, tejüvegbúrás és üvegdí­szítésű csillárját a bécsi Dittmar cég, míg az emeleti nagyterem velencei üvegcsillárját a pécsi Pacher Ede szállította. A nagy lépcsőházban egy-egy lámpást tartó gyermek. 82 Fűtés: A konyhában vasplatnis cseréptűzhely, s a kis lépcsőház és a szobácska kivételével (itt ui. nem volt fűtés) mindenütt Daempf Károly pécsi kályhagyáros üzemében készült, fehérre zománcolt cserépkályha állott. Mellettük kiegészítő berendezés, tüzelőszer­számok, fatartók bronzozott, díszes kivitelben. Szőnyeg, függöny egyáltalán nem volt a villában, leg­feljebb egy-egy olcsó futószőnyeg odavetve. Érdemes egy pillanatra Jellachich Károly 1850 körüli helyzet­képét felidézni, amelyben arról ad hírt, hogy a „sző­nyeg vagy színes függöny ismeretlen volt" a pécsi pol­gárság köreiben. 83 Feltehetően ez a hagyomány örök­lődött át a pompakedvelő utódra is. Bútorzat: A konyhában fehér konyhaszekrény és asz­tal állott, Keil Ferenc asztalostól, továbbá „sárga, vi­rágos magyar pórstylben" készült székek Hoffmann Károly műhelyéből. A szobácskában mosdószekrény, asztal és szék. A földszinti nagyteremben szétnyitható ebédlőasztal, Hoffmann Károlytól. Az Irma szobában két ágy és egy éjjeliszekrény, mosdószekrény Ámon 82 Bronz szobor, Fernkorn szobrásztól, Bécs, Kitschelt cég. 8:1 Lásd 81. sz. jegyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents