Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)
Művészettörténet - Romváry Ferenc: A pécsi „Vasvári-telep” története. Vasvári György műgyűjteménye
A PÉCSI „VASVÁRY-TELEP" TÖRTÉNETE 167 3. A Vasváry család, 1888. fél méter széles, faragott kővel szegélyezett gyalogjárda is készült. A tégla-kő lábazatra 1880-ban kovácsoltvas kerítést állítottak, mely a pécsi Kindl Ferenc műhelyében készült. A díszes kerítés mindmáig épségben fennmaradt, az északi oldal kivételével. Ez a rész a hatvanas évek útkorrekciójának esett áldozatul. Vasváry kiszélesíttette a szőlő felé vezető utat - ma Jurisics Miklós út -, mely addig rendkívül keskeny volt, helyenként csak egy öl szélességű. Németh József szőlőjétől Pethő Teréz szőlőjéig két öl szélességűre. Ehhez több mint kétszáz kocsirakomány kavicsot és homokot használtak fel. Az útszélesítés során továbbá Németh József ügyvéd telke fakerítést kapott, Varga Ferenc igazgató tanító szőlője léckaput és fakerítést, Pethő Terézé fakaput, Angster József orgonaépítő mester szőlőjében, a Vasváry-telep déli bejárata előtt védfal épült, míg Jeskó Lajos ág. hitv. lelkész szőlőjéhez fakorlát készült Vasváry (Traiber) György költségére. ,9 A háromból egyesített, hozzávetőlegesen négyzetalakú telek északi felén, délnek tájolva, keleti-nyugati irányban fekszik az egyemeletes, háromszintes impozáns megjelenésű épület, az egykori Vasváry-telep, mely jelenleg a Pécsi Akadémiai Bizottság, a PAB székháza. Eredeti forrásanyag hiányában az épület történetének vizsgálata közben kényszerűségből másodlagos forrásokra kellett szorítkoznunk. Az építkezés nem a város belterületén történt, hanem külterületen és így a tanács engedélyezési hatáskörén kívül esett. Ez lehet a magyarázat arra, legalábbis részben, hogy semminemű levéltári anyag nem állt rendelkezésre, mindenesetre az anyaggyűjtés során nem sikerült a nyomára bukkanni. Ezért a családi feljegyzésekre, elsősorban is a Vasváry György által megörökített krónika feltételezhetően hiteles adataira kellett támaszkodnunk. Szerencsére ezek a dokumentumok az elmúlt közel száz év során nem kallódtak el, nem semmisültek meg és máig fennmaradtak az építtető szándékának megfelelően. A korabeli dokumentumok közül elsősorban az írásos feljegyzések említendők: Az 1890. július 22-én készült díszes keretezésű, szépen kaligrafált Emléklap 20 ; a Vasváry György czég története (1790-I872) 2i ; A Vasváry Ház története (1826-1894)'2 ; valamint Vasváry György sajátkezű bejegyzése a Vendégkönyv19 in: Emléklap, lásd 18. sz. jegyzet. 20 in: Emléklap, lásd 18. sz. jegyzet. 1 Lásd 11. sz. jegyzet. -- Lásd 12. sz. jegyzet.
