Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Zsoldos Benő: A Janus Pannonius Múzeum kártyagyűjteménye

114 ZSOLDOS BENŐ A romagnai kártya a régi egyházi állam területén, a Ravenna és Róma közötti vidéken terjedt el, az alakok öltözékéből ítélve valamikor a XVIII. században. Jellegzetes lapja a széles karimájú tollas kalpagot viselő kard-apród. Sokban hasonlít piacenzai rokonához. 40 egyképes lap. 88x52 mm (146). A spanyol kártyának az a XVI. századi játszma az őse, mely a spanyol Mallorca-szigeti valdemosai kolostor fametszet-gyűjteményében van. Fakszimiléje a gyűjtemény ritka darabja. Annak hét lapjával csaknem egyező, többi lapjához pedig hasonló a mai hagyományos kártya rajza. Jellegzetessége, hogy a lapokat bekeretező szegélyvonal alul és felül megtörik s a törések száma ködszerűen jelzi a sorozatokat. Az alakos lapok indexei arab számok 10-12-ig. 48 egyképes lap, 95x61 mm (112, 317). Az 1861 óta Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetének kártyáján a hosszú spanyol uralom hatásaként tiszta spanyol típusú sorozatjelek vannak. A kártya egy díszes kiállítású rézmetszetű játszma másolata, mely 1810-ben Madridban készült (360). Az alakok ruházata XVI. századbelinek látszik. Az alakos lapoknak számindexei vannak. A jellegzetes lapok egyike a kard-4 lap, melyen egy harcos kegyelemdöfést ad legyőzött ellenségének. 40 egyképes lap, 88x57 mm (212). A jellegzetesen spanyol katalán kártya érdekes módon nem Katalóniában, hanem - ősi földjétől elszakadva - a Pireneusok másik oldalán, Franciaország délnyugati részén vert gyökeret. Mint a spanyol kártyáknál általában, ebben a játszmában is királynők helyett lovagok vannak. 48 egyképes lap, 97x63 mm (210). Az aluette néven ismert kártya eredete a XVI. századra nyúlik vissza, azt egy ideig Spanyolország északi részén használták. Az idők folyamán azonban átszármazott Franciaországba, s most annak délnyugati részén és Bretagne-ban honos. Jellemző lapjai a spanyol címert ábrázoló pénz-ász és a pénz-5 lap, melynek közepén egy 1480-as pénzérmén lévő, egymásra néző férfi és női fej van ábrázolva: az akkor uralkodó Ferdinándé és Kasztiliai Izabelláé. A játszma felismerhető a nő-lovagokról is, valamint egy hintázó kisgyermekről a bot-2 lapon. 48 egyképes lap, 88x57 mm (202). b) Hagyományos kártyák német sorozatjelekkel A német standard regionális típusok kialakulása a XVII. században kezdődött a német fejedelemségekben. Ezek Németország 1870-ben történt egyesítése után is fennmaradtak, sőt a környező országokban mintául is szolgáltak. Így kerültek német sorozatjelek a volt Osztrák-Magyar Monarchia kártyáira is. Az altenburgí minta germán típusú alakjai középkori öltözékben vannak. Az alakos lapokon 2-2 sorozatjel van. A piros-bubinak buzogány van a vállán, a zöld-bubi csákányt és vizeskorsót tart. Az ász-lapok heraldikus kiképzésűek. 32 tükörképes lap, 88x57 mm (118). Egy újabbkori játszma különlegessége, hogy a „felső" lapok férfi alakjait dámák helyettesítik (335). Ansbachi (nürnbergi) minta a legrégibb német kártyák egyike, Nürnberg vidékén volt forgalomban. Az „alsó" és „felső" lapok alakjai középkori ruházatban vannak, bő szoknyával. A makk-ászon a címerpajzsot tartó nürnbergi oroszlán látható. 32 egyképes lap, 94x52 mm (288). Bajor minta. A régi egyképes játszma 1940 óta tükörképes változatban jelenik meg. Jellemző lapja a piros-ász, mely díszes keretben bekötött szemű Cupidót ábrázol. A makk-ász lapon hordón lovagoló gyermek-Bacchus látható korsóval a kezében. Ez a kép-téma több más kártyatípusnál is előfordul. 36 tükörképes lap, 100x56 mm (113, 119, 207). A frank minta a Bajorország és Csehország közt valaha elterült frank hercegség emlékét őrzi régies képeivel. Az ezen a területen ma is használatos kártyafajta emlékeztet rokonára: a bajor mintára. A makk-ász lapon egy kétfarkú oroszlán, a zöld-ász lapon sas tartja a sorozatjelet. Az „alsó" és „felső" alakok fegyveresek, a zöld „felső"-nek dobja van. 36 tükörképes lap, 100x56 mm (244). A porosz-sziléziai mintánál a számos lapok egyképesek, alul egy-egy német város látképével. Közülök némelyik, mint Leipzig is, most az NDK-hoz tartozik; mások Lengyelországhoz. A király- és ász-lapokon 2-2 sorozatjel van. Jellegzetes lapjairól a játszma könnyen azonosítható: a makk-ász - hasonlóan a bajor mintához - gyermek-Bacchust ábrázol, a pirosász lapon fegyveres amazon látható, a piros alsón egy ifjú 1921. évszámmal ellátott borosüveget tart, a zöld alsó egy vadász lelőtt madárral. 32 tükörképes lap, 100x56 mm (114, 296). Ez a típus Lengyelországban is elterjedt (224). A magyar Teli-kártya legrégibb ismert példányát Schneider József pesti kártyafestő készítette kb. 1835ben. A játszmának eredetileg 36 lapja volt. A 150 éves kártya ma 32 lapos. Az újrametszések és kisebb változtatások folytán az egyes mesterek kártyaképei a múlt században némileg eltértek az eredetitől, de az alakok azonossága, testtartása, öltözékének stílusa, az évszakokat allegorizáló ász-lapok kompozíciója alig változott. 1860 után a bécsi Piatnik cég is kezdte gyártani és rajzbeli módosításokkal, eltérésekkel a Schneider-kártya egy változatát alakította ki, melyet Ausztriában Schnapskarten elnevezéssel hozott forgalomba. Ily módon a magyar kártya két típusa vált ismertté: a magyar és az osztrák típus (102, illetve 140). Az osztrák változat kiemelkedő eltérései : a tök felső Stüszi vadász nem esküre emeli bal kezét, hanem leengedve tartja; a makk-ász nem tűzrakásnál melegedő vadászt, hanem egy rőzsét cipelő öregasszonyt ábrázol. Csehszlovákiában az osztrák változatot használják, de nevek nélkül (136). Svájc hagyományossá vált kártyájának színei bár német típusúak, „piros" helyett címer, „zöld" helyett virág a sorozatjel. Ezt a mintát Jasskarte néven isme-