Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Kevey Balázs: A Villányi-hegység bükkösei

A VILLÁNYI HEGYSÉG BÜKKÖSEI KEVEY BALÁZS Kevey B. : The beech-woods of the Villány Mountains. Abstract. The association (Helleboro odoro-Fagetum) forms stands on the northern slopes of the mountains lying in the southernmost parts of Hungary. It is established on the basis of 50 plant cenological samples that owing to its species compotion it comes closest to the beech-woods of the Mecsek Mountains. By its Atlanto-sub-Mediterranean, Ponto-subMediterranean, sub-Mediterranean and Balkan floral elements it clearly differs from the relative associations of the Transdanubian Central Mountains. At the same time, the mass occurrence of these species vouch for the ranking of this association into the West Balkan beech-woods (

Fagion illyricum). A kutatás története A Villányi-hegység Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) mecseki flórajárásán (Sopianicum) fekszik (Soó 1964—1980). Növényvilága a Mecsek-hegységgel mutatja a legnagyobb rokonságot (Horvát 1940, 1942,1972). A Mecsek bükköseinek cönológiai jellemzésével először Horvát (1946) foglalkozott. Későbbi dolgozatában (Horváth 1959) a Mecsek és környékének bükköseiről 40 cönológiai felvételt ismertet, melyből az egyik a Villányi-hegységből származik. Magam 1979 és 1982 között részletesen bejártam a hegység északi oldalát, s a bükkösökből — dauerquadrát módszerrel — 50 növénycönológiai felvételt készítettem, melynek tabelláját mellékelem (1. táblázat). A bükkösök előfordulási viszonyai a Villányi-hegységben A Villányi-hegység — viszonylag kis kiterjedésével és alacsony hegyeivel — a zárt tölgyes klimazónában foglal helyet (Borhidi 1961). Ebből következik, hogy bükkösei csak extrazonálisan fordulnak elő, megjelenésük a lokális mező- és mikroklímának köszönhető. A társulás a hegység területén eléggé fragmentálisan fordul elő. Állományai főleg a hűvös, párás északi oldalak alsó harmadán és mélyebb völgyeiben húzódnak. A jurakori mészkő alapkőzetet ezen helyeken viszonylag vastag lösztakaró borítja, melyen Ramanféle barna erdőtalaj alakult ki (Lehmann 1979). A legnagyobb kiterjedésű bükkösök a Tenkestől a Csukmahegyig fordulnak elő, de az asszociáció kisebb foltokban felfedezhető a Siklósi-völgyben, valamint a Feketehegy és a Szársomlyó északi oldalán is (1. és 2. ábra). A társulás cönoszisztematikai helye és kapcsolata a nyugat-balkáni bükkösökkel A mecseki bükkösöket először Horvát (1946) Querceto-Carpinetum fagetosum néven írja le, majd a Fagetum mecsekense elnevezést használja (Horvát 1959). Magyarországon először Pócs (ined., 1960), majd Borhidi (1958, 1960, 1963a, 1963b, 1965, 1984) hozza kapcsolatba Dél-Dunántúl bükköseit Nyugat-Balkán (vö.: Horvát 1938, Horvát- GlavacEllenberg 1974) rokon társulásaival. A szerzők megállapítják, hogy DélDunántúl erdeiben több olyan nyugat-balkáni, balkáni, szubmediterrán, atlanti-szubmediterrán és pontusi-szubmediterrán növényfaj fordul elő, melyek a Dunántúliközéphegységből hiányoznak, vagy pedig alárendelt szerepet játszanak. A dél-dunántúli bükkösöket ezért nem a közép-európai Fagion medio-europaeum, hanem a nyugat-balkáni Fagion illyricum csoportban helyezik el (vö.: Borhidi 1965; Soó 1964, 1964-1980). Dél-Dunántúl fent ismertetett vegetációkutatásai során bebizonyosodott, hogy a Mecsek és környékének bükkösei cönológiailag elkülöníthetők a Zalai- és Somogyi-dombvidék bükköseitől. Állományai Jugoszlávia keleti részének bükköseivel együtt Helleboro odoroFagetum néven külön asszociációnak tekinthetők (Soó— Borhidi in Soó 1960, Borhidi 1965). A társulásnak két földrajzi variánsa különböztethető meg: Szerbiában a Helleboro odoro-Fagetum serbicum, míg a Mecsek környékén és a horvátországi FruSka Gorában a Helleboro odoro-Fagetum mecsekense fordul elő (Soó—Borhidi in Soó 1962, Borhidi 1965). A Villányi-hegység bükköseinek tudományos neve tehát Soó (1964—1980) nomenclaturája szerint a következő: Helleboro odoro-Fagetum Soó—Borhidi 60 mecsekense (Horvát 59) Soó—Borhidi 62 (Syn.: QuercetoCarpinetum fagetosum Horvát 46 p. p., Fagetum mecsekense Horvát 59 p. maj. p., Fagetum serbicum tilietosum argenteae et festucetosum drymeiae Jankovic— Misic 54). A Villányi-hegység bükköseinek cönológiai jellemzése A társulásból készült 50 cönológiai felvétel (1. táblázat, lásd a mellékletet) és az ezek segítségével számított csoportrészesedés (2. táblázat) alapján az alábbi következtetések vonhatók le (a számítás módszerének leírását vö.: Kevey 1985). A Jamis Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985—86): 7—9. Pécs, Hungária, 1987,